A meggyilkolt Abe Sinzó korábbi miniszterelnök Japán közelmúltjának talán legmegosztóbb vezetője volt revizionista szemléletével és katonai terjeszkedési álmaival. Ugyanakkor ő volt a leghosszabb ideig hivatalban lévő és sokak szerint a legbefolyásosabb japán miniszterelnök.
A jelenlegi kormányfő, Kisida Fumio számára ez a bonyolult örökség fontossá válhat, mert fontolgatja, hogy átveszi mentora megvalósítatlan politikai céljait, miután pártja, a kormányzó Liberális Demokrata Párt (LDP) nagy győzelmet aratott a vasárnapi parlamenti választásokon, néhány nappal Abe halálát követően.
Kisida Fumio jelentős politikai erőre tett szert a gyilkosságot követő érzelmi hullámokkal, de közben pártja legerősebb alakját, Abe Sinzót elvesztette.
„A miniszterelnök most egy egyre zavarosabb politikai helyzettel néz szembe” - írta szerkesztőségi cikkében a liberális Aszahi újság. „Abe halála, aki az LDP legnagyobb szárnyát vezette, minden bizonnyal megváltoztatja a párt erőviszonyait” – írta a lap.
Kisida Fumio a választások után világossá tette prioritásait: „A párt egysége mindennél fontosabb” – jelentette ki.
Ugyanakkor gyors előrelépést kell elérnie az emelkedő árak és a stagnáló gazdaság miatt, közben pedig ki kell találnia, hogyan erősítse meg Japán védelmét az agresszív Kínával, Oroszországgal és Észak-Koreával szemben.
És akkor ott van még Abe Sinzó megosztó nacionalista programja, amelynek nagy része befejezetlen maradt, például a hazafiság fokozása az iskolákban, vagy a második világháború alatti japán agresszió miatt az 1990-es években tett bocsánatkérések visszavonása, valamint a háborút elutasító japán alkotmány vitatott felülvizsgálata, amely nagyobb hatalmat adna a hadseregnek.
Az, hogy Kisida hogyan kezeli Abe jelentős politikai örökségét, meghatározhatja vezetői sikerét.
Nézetei ellenére is megválasztották
Abe tartós befolyásának középpontjában egy paradoxon állt.
Sokakat zavart Japánban, valamint Kínában és Koreában a sólyomszerű kül- és biztonságpolitikájával, valamint ultrakonzervatív - néha revizionista - álláspontjával Japán háborús tetteivel kapcsolatos történelmi kérdésekben.
Abe szembeszállt a háború utáni megállapodásokkal és a japán háborús bűnösök elleni bírósági ítéletekkel, egyik mozgatórugója volt a katonai atrocitások szépítésének és a háborúval kapcsolatos bocsánatkérések megszüntetésének.
A japán választók azonban hat választáson mégis hatalomra juttatták. Az amerikai és európai vezetők is kedvelték, mert szövetséget kötött velük Kína erejének ellensúlyozása érdekében.
Azért maradhatott a szélsőséges nézetei miatt kapott kritikák ellenére is hosszú ideig hatalmon, mert a választók stabilitásra és a gazdaság javulására vágytak, Abe pedig keményen kézben tartotta pártja konzervatív szárnyát, miközben az ellenzék szerencsétlenkedett.
Első miniszterelnöki ciklusa, amely 2006-ban kezdődött, egy év után kudarcba fulladt, részben a nacionalista politikai céljaival szembeni ellenérzések miatt.
Három év ellenzéki kormányzás után, ami az LDP több évtizedes dominanciáját szakította meg, Abe 2012-ben elsöprő győzelemmel tért vissza a hatalomba.
„Miután az első kormányzása megbukott, megtanulta, hogy nacionalista programjának felépítése nem működik, ha nincs egy másik programja, amely kiegyensúlyozza azt” - mondta Koicsi Nakano, a Sophia Egyetem nemzetközi politika professzora.
Második ciklusára rutinosabb lett
Nakano szerint miközben Abe ismét a nacionalista politikájának megvalósításán dolgozott, elkezdett a gazdaság élénkítéséért is küzdeni, és olyan kérdésekben is kompromisszumot kötött, mint a nők előmenetelének elősegítése és a képzetlen külföldi munkások befogadása a romló munkaerőpiaci helyzet fellendítése érdekében - ezek a lépések lehetővé tették, hogy realistának tűnjön.
Második ciklusában megértette, hogy „javítania kell narratíváján és a gazdasági programján” - mondta Leif-Eric Easley, a szöuli Ewha Womans Egyetem nemzetközi tanulmányok professzora. Abe emellett „olyan fegyelmet gyakorolt a kormányzati bürokrácia és a politikai pártja felett, amilyet eddig egyetlen ellenzéki vezető sem tudott felmutatni” – tette hozzá.
Abe a jobboldali Kisi Nobusuke korábbi miniszterelnök unokája volt, ami segített neki elnyerni a jobboldali csoportok támogatását. Szakértők szerint a fiatalabbak is kedvelték őt, akik közül sokan konzervatívabbak, mint a világ más részein élő társaik, mivel mélyen érdekeltek a stabil gazdaságban, hogy munkát kaphassanak a nagyvállalatoknál.
„Úgy tűnik, hogy a választók jobban szerették az Abe által ígért stabilitást, mint azt a szervezetlen vezetést, amelyet az ellenzéki párt nyújtott a hároméves kormányzása alatt” - mondta Jeffrey Hall, a Kanda Nemzetközi Tanulmányok Egyetemének professzora. „Abe történelmi revizionizmusa nagyobb jelentőséggel bírt a nemzetközi megfigyelők számára, mint a hazai választóknak” - tette hozzá.
Bár Abe igyekezete Japán katonai erejének növelésére több volt, mint amit a japán választók többsége akart, Easley szerint „abban igaza volt, hogy Tokiónak alkalmazkodnia kell a kihívásokkal teli biztonsági környezethez, Kínához, Oroszországhoz és Észak-Koreához”.
Kisida folytatná
Kisida a vasárnapi választások után politikai támogatást kapott, és valószínűleg a 2025-ben esedékes választásokig hivatalban marad. Azt mondta, szeretné megvizsgálni, hogyan lehetne nagyobb előrelépést elérni Abe alkotmánymódosító törekvéseiben, de most még nem derült ki, hogy ez pontosan mit is jelent, és hogyan próbálja majd megvalósítani.
Nisida Riosuke, a Tokiói Technológiai Intézet szociológiaprofesszora szerint az alkotmány megváltoztatása a párt egyik legfontosabb programja, amelyet Kisida nem akar kockáztatni, ezért lehet, hogy elhalasztja azt, amíg nem tud kompromisszumot kötni pártja jobboldali szárnyával.
„Abe volt az egyik legerősebb hangja az alkotmánymódosításnak és a proaktívabb biztonságpolitikának. Most, hogy ő már nincs, mások próbálják majd betölteni a helyét, de ez nehéz lesz” - mondta Hall.
