Már nem csak a tanárok fizetéséről van szó: a rossz tankönyvek, a megtanulhatatlan tananyag, a nyakukba hulló vakolat, a beázó osztálytermek, a nem szaktanárok által tartott órák. Ezeken mind változtatni akarnak a Szabad Európának nyilatkozó diákszervezetek, amelyek az elmúlt időszak legnagyobb hazai tüntetései mögött állnak.
Diákok a tanárokért
A most 18 éves Gajzágó József, a Diákok a Tanárokért mozgalom egyik alapítója már az általános iskolában szembesült a tanárhiánnyal, ami azóta még rosszabb lett. Ő már a Szent István Gimnázium végzőse emelt történelem szakon, de volt általános iskolájában a földrajzot és a kémiát már nem szaktanár tanítja. Arra viszont még ő is emlékszik, hogy nem volt takarító, és az igazgató a tanárokkal közösen takarított, hogy ne a koszban üljenek a 6–14 éves gyerekek.
A gimnáziumban az elmúlt években többször előfordult, hogy hullott a vakolat, és már kisebb eső esetén is beázott több tanterem. Egy idő után ezeket megoldották, de más gimnáziumokból még most is hallani olyat, hogy nincs vécépapír és kréta. Azt mondja, hogy az új tankönyveket nem vagy csak alig használják. Például az emelt szintű történelemórákon nem veszik elő az új tankönyvet, hanem részben a régiből tanulnak, de a tanáruk szerint még az sem elég jó, ezért azt is kiegészíti. Matematikán sem használják a tankönyvet, a tanáruk mindent a táblára ír.
Érezték, hogy ez így nem jó, de hiányzott a kezdő lökés a tiltakozásokhoz. Ezt végül a pedagógus-szakszervezetek által március 16-ra meghirdetett sztrájk adta meg. Elkezdtek gondolkodni azon, hogy csináljanak valamit. Összegyűjtötték a diákönkormányzati elnököket a budapesti gimnáziumokból, és szerveztek egy találkozót, amelyen ötvenen vettek részt, megfogalmazták a nyilatkozatukat, és kitalálták, mi történjen a sztrájk napján.
Mindenről demokratikusan szavaztak: hol legyen a gyülekező, hova vonuljanak, mit tartalmazzon a nyilatkozatuk. Minden HÖK-ös a saját iskolájában toborozta a diákokat a tiltakozó akcióra. Később ez átalakult, mert a diákönkormányzatok vezetői közül többen tartottak a következményektől, vagy nem értettek egyet a tiltakozásokkal, ezért elkezdtek más diákokat is bevonni a szervezésbe. Nyárra átalakult a tagságuk, már egyáltalán nem számított a diákönkormányzati tagság – mondta Gajzágó József.
Az áprilisi választásokat követően kiderült, hogy marad minden a régi a közoktatásban, ezért a szeptember 2-ra meghirdetett évnyitó tüntetés szervezésében is részt vettek. Nyáron nehéz volt elérni a diákokat, a közösségi oldalakon kezdték szervezni, de így is több mint tízezres tömeget tudtak megmozgatni egy egy hónapos előkészítés után. A következő tiltakozás, amelyet ők szerveztek, az október 14-i volt, amikor a Hősök teréről vonultak a Belügyminisztérium elé. Ekkor már az iskolákban és a közösségi oldalakon egyszerre hirdették az eseményt. Kevés idejük volt, egy hét alatt szervezték meg, ennek ellenére 15-20 ezres tömeg gyűlt össze – emlékezett vissza.
Ebben a cikkben elemzőket kérdeztünk a diáktüntetések várható hatásairól.
Közösen találták ki, hogy készítsenek Pintér Sándor-papírszobrot, amelyet meg lehet dobálni, és hogy égessék el a tankerületek figyelmeztető leveleit. Ez az ötlet az utolsó napokban született, és kiderült, hogy egyiküknek van otthon egy fémhordója, amely alkalmas erre. Pintér Sándor megdobálását a kirúgások miatt csinálták, mert tudják, hogy a kölcseys tanárok kirúgásáról nem a tankerület döntött, hanem felülről jövő utasítás volt – tette hozzá.
Budapesten a gimnáziumok körülbelül felében vannak jelen és külvárosi iskolákat is elérnek. A tüntetések hatására egyre többen csatlakoztak hozzájuk. Vidéken már nyolc helyen van csoportjuk, Debrecenben, Pécsett, Szegeden, Gyulán, Békéscsabán, Győrben, Szombathelyen és Tatán.
Márciustól szeptemberig húsz-harminc új aktív tag csatlakozott hozzájuk, most 340 jelentkező van, aki arra vár, hogy befogadják. Összeálltak a Grunddal, amely egy hasonló diákmozgalom, létrehozták az Egységes Diák Frontot. Együttműködnek, közösen szervezik a további akciókat, valamint a szülőkkel is, akik az élőláncokat szervezik.
Öt fő követelésük van:
- az első kettő az egyben: a pedagógusok sztrájkjogának visszaállítása és a kirúgott kölcseys tanárok visszahelyezése. Ezzel azonban csak a nulla pontig jutnának vissza, és nekik ez kevés, mert haladni szeretnének.
- a második az azonnali fizetésemelés a tanároknak, nemcsak inflációkövető, hanem érdemi reálkereset-emelésre van szükség
- a harmadik a tanulható mennyiségű és minőségű tananyag. Nagy probléma szerinte, hogy nem tudják év végére befejezni a tananyagot. Ezt ő maga is tapasztalja, emelt szintű történelemre jár, magasabb óraszámban tanulják, mint az átlag, de így is csak nemrég tudták befejezni az előző évi tananyagot. Úgy érzi, sok felesleges dolgot kell bemagolniuk, de a folyamatok megértésére nem fektetnek elég hangsúlyt, ami megtanítaná a diákokat gondolkodni.
- a negyedik az élhetőbb körülmények az iskolákba. Az a minimum, hogy ne essen a nyakukba a vakolat, legyen kréta és vécépapír, szerinte azonban sok helyen még ez sem teljesül. De ezeken túl is lenne még hova fejlődni élhetőség szempontjából, például több növényt szeretne látni a termekben.
- az ötödik a figyelem az oktatásra, hogy legyen valódi konzultáció a közoktatás állapotáról minden érintett bevonásával.
Szerinte ebből is jól látszik, hogy a tiltakozások nem csak a tanárok fizetéséről szólnak. Addig tiltakoznak, amíg el nem érik ezeket a célokat. Fontosnak nevezte, hogy a téli hidegben is fenn tudják tartani a tiltakozások intenzitását, de konkrétumokat egyelőre nem árult el. Mint mondta, nyomásgyakorlást nem érzékelt, hogy fejezzék be, költségeiket adományokból fedezik, szinte csak az események hangtechnikájára és a színpadra kell költeniük, de ezeket is kedvezményes áron biztosítják számukra. Fontosnak tartja, hogy a tanárok, a szülők és a diákok közösen álljanak ki, mert a közoktatás helyzete nemzeti ügy.
Arról, hogy mit gondolnak az egyházak és a pedagógusok a tiltakozásokról, itt írtunk.
Diákparlamentből mozgalom: ADOM
Az Országos Diáktanács tagjai közül sokan elégedetlenek voltak, mert a vétójogukat véleményezési jogra cserélték, ezért 2014-ben megalakították a Független Diákparlamentet. Javaslatokat dolgoztak ki, de ezekre semmilyen érdemi reakció nem érkezett. Ez vezetett oda, hogy létrehozták az Alternatív Diákközpontú Oktatásért Mozgalmat, ami röviden ADOM, mondta a Szabad Európának Schermann Fruzsina, a szervezet elnöke. Az átalakulással már nem lassította őket a korábbi parlamentáris forma, gyorsabban tudtak reagálni, de céljaik változatlanok maradtak. A korábban megfogalmazott elméleti hátteret próbálják átültetni a gyakorlatba.
Évről évre ugyanazokat a problémákat ismételték, de mostanra túlcsordult a pohár, és a tanárok újabb tiltakozásával a diákság is polgári öntudatra ébredt, mondta. Szerinte egyáltalán nem diákközpontú az oktatás, nem esélyteremtő és nem modern. Szörnyűnek tartja, hogy taníthatatlan és tanulhatatlan a tananyag, ami mennyiségalapú, és nem képességfejlesztő.
Középiskolásként kezdték, de az ADOM alapítói már a felősoktatásban tanulnak, ugyanakkor tagságuk jelentős része középiskolás.
A mostani tiltakozáshullámhoz márciusban csatlakoztak, a 16-i Kossuth téri diáktüntetés szervezésében már részt vettek, mozgósítottak, és fel is szólaltak a rendezvényen. Kétezer ember gyűlt össze a Parlament előtt, ami most már kevésnek tűnhet, de akkor az nagyon jó eredmény volt. "Három nappal később volt egy kockás inges akció, azon már tízezren voltak" – mondta Schermann Fruzsina.
Örülnek a többi diákszervezet aktivizálódásának is, jól kiegészítik egymást, az élőláncokat nem ők szervezik, de ott is segítenek a mozgósításban. Vidéken is jelen vannak, Szombathelyen, Sopronban, Szegeden, Debrecenben és Miskolcon is szerveznek tiltakozásokat.
Nézze meg a Szabad Európa videóját: Nincs tanár, nincs jövő – skandálták az első többezres élőláncban részt vevők október 5-én.
Az ADOM aktív tagjainak száma ötven fő, kilencfős elnökséggel. Egyre több segítő és szimpatizáns csatlakozik hozzájuk; új, eddig közömbös rétegeket érnek el, mondta a szervezet elnöke.
Úgy érzik, hogy megmozdult valami a magyar társadalomban, egyre nagyobb az ügyük támogatása. Mint mondta, 56 tankerületben, 74 településen 147 tiltakozó esemény jött létre az elmúlt hónapokban.
Szeretnék elérni, hogy nyilvános és érdemi párbeszéd legyen az oktatás megújításáról, a tiltakozásokról hiteles tájékoztatást adjon a közmédia, kisebb legyen a diákok és a pedagógusok terhelése, és adják vissza a tanárok sztrájkjogát. Ezek szerinte egyáltalán nem teljesíthetetlen követelések, a legtöbbjük nem is pénz, hanem hozzáállás és akarat kérdése.
Céljaikat további sztrájkkal, polgári engedetlenséggel és tiltakozó akciókkal lehet elérni, amelyek addig folytatnak, amíg sikerre nem viszik – jelentette ki. A kormány szerinte láthatóan a kifárasztásra játszik, de nem hagyják, hogy kifulladjon a lendület. Agresszív kommentelőkön kívül nem találkozott nyomásgyakorlással, maximum annyival, hogy egyes iskolák vezetősége nem támogatja az akciókat. Adománygyűjtéssel finanszírozzák a megmozdulásaikat, és ez hatékonynak bizonyul.
