Mi van Bach Goldberg-variációk című műve kottájának utolsó oldalán, és hogyan bukkant fel az egyik leghíresebb Bach-festményen egy korábban nem ismert kánon kottája? – többek között ezt is megtudjuk a Szelfi legújabb epizódjából, amelyben Tóth Árpád karnagy, zeneszerző, egyetemi és középiskolai tanár, a népszerű Csíkszerda közösségi kórus vezetője volt a vendég.
Rendszeresen túljelentkezés van a budapesti Csíkszerda kórusba, az előadásaikra sokszor nem egyszerű jegyet szerezni. A kórus vezetője, Tóth Árpád kivételesen tehetséges pedagógusként ismert, aki régmúlt idők zenedarabjainak, operáinak kottáját tartja a táskájában egy digitális adathordozón. A karnagy egyike azoknak az embereknek, akik ma a legtöbbet teszik a kodályi „Legyen a zene mindenkié!” eszme gyakorlati megvalósításáért Magyarországon.
A podcastban szó esik az előadásaikon amatőr és hivatásos zenészeket is felléptető Csíkszerda kórus legújabb előadásáról és egy magyar nyelven előadott olasz madrigálkomédiáról. A kórusvezető-tanár beszél arról, hogy szerinte a közoktatást fontosnak tartó országok ismerik és használják a Kodály- módszert, amelynek lényegébe beavatja a hallgatókat.
Tóth Árpád bemutatja – énekelve is – a zenetörténet szerinte legismertebb dallamát. A beszélgetésből kiderül, hogy Bachnak miért volt fontos a 14-es szám, és hogy miért nevezik közös vándordallamnak a Hull a pelyhes fehér hó című gyerekdalban és több népdalban is megjelenő, több országban ismert témát.
A karnagy elárulja, mi van Bach Goldberg-variációk című műve kottájának utolsó oldalán, és hogyan bukkant fel az egyik leghíresebb Bach-festményen egy korábban nem ismert kánon kottája.
Tóth Árpád elmagyarázza azt is, hogy miért nem indulnak a pályázatokon a Csíkszerda kórussal, és hogy miért viselnek csíkos ruhát az énekeseik. Megtudjuk, miért gondolja, hogy a kultúra tud önfenntartó is lenni, és hogy miért más, amikor zenét hallunk, mint amikor aktívan hallgatjuk.
A beszélgetést itt tudja meghallgatni:
