Lajal Aszvadot már kimerítette Libanon kétéves pusztító gazdasági összeomlása. Most, hogy Oroszország ukrajnai inváziója miatt az élelmiszer- és energiaárak még inkább az egekbe szöktek, észrevette, hogy csak azért küzd, hogy valahogy ételt tegyen az asztalra négytagú családja számára.
„Már azt sem tartjuk természetesnek, hogy kenyeret együnk” – mondta a 48 éves háziasszony egy szupermarket étolajpolca előtt állva. A termék nemrég példátlan módon megdrágult.
Libanontól Irakon, Szíriától és Szudánon át Jemenig a Közel-Keleten emberek milliói, akiknek az életét már amúgy is konfliktusok, kitelepítés és szegénység zilálta szét, most azon tűnődnek, hogy honnan jön majd a következő adag étel.
Ukrajna és Oroszország adja a világ búza- és árpaexportjának egyharmadát, amelyre a közel-keleti országok támaszkodnak. Milliók élnek ebből, mert az államilag dotált árú kenyeret és olcsó tésztát eszik. Emellett a két háborúzó ország más gabonafélék és a főzéshez használt napraforgómag-olaj exportjának élvonalába is tartozik.
A közel-keleti és észak-afrikai országok lakói már az ukrajnai háború előtt sem jutottak elegendő élelemhez. Most, hogy a konfliktus miatt kereskedelmi fennakadások léptek fel, egyre több árucikk válik megfizethetetlenné vagy elérhetetlenné.
„Egyszerűen fogalmazva az emberek nem engedhetik meg maguknak a szükséges minőségű és mennyiségű élelmiszert, és a konfliktus és válság sújtotta országokban élők vannak a legnagyobb veszélynek kitéve” – mondta Lama Fakih, a Human Rights Watch jogvédő szervezet közel-keleti és észak-afrikai igazgatója.
Drága búza = forrongó Közel-Kelet
Hasonló körülmények vezettek a 2010 végén kezdődő, arab tavasz néven ismert felkelésekhez: az egekbe szökött kenyérárak kormányellenes tüntetéseket robbantottak ki szerte a Közel-Keleten – jegyezte meg Krisztalina Georgieva, a Nemzetközi Valutaalap ügyvezető igazgatója.
„Amikor az árak megugranak, és a szegény emberek nem tudják ellátni a családjukat, az utcára vonulnak” – jegyezte meg vasárnap a katari Doha Forum nevű politikai konferencián.
Irakban és Szudánban az élelmiszerárak és a kormányzati szolgáltatások hiánya miatti lakossági csalódottság az elmúlt hetekben többször is utcai tüntetéseket provokált.
„Az embereknek joguk van az élelemhez, és a kormányoknak minden tőlük telhetőt meg kell tenniük e jog védelmében, különben nemcsak az élelmezés biztonságát kockáztatjuk, hanem azt a bizonytalanságot és instabilitást is, amelyet az ilyen mértékű súlyos nélkülözés kiválthat” – mondta Fakih.
A háború aggodalomra ad okot amiatt is, mert a nemzetközi segélyek nagy részét – amelyektől olyan sokan függnek az arab világban – Ukrajnába irányítják át, ahonnan több mint 3,7 millió ember menekült el. Ez a második világháború óta tapasztalt legnagyobb mértékű menekülthullám.
„A palesztinok, libanoniak, jemeniek, szíriaiak és mások milliói számára, akik konfliktusokkal, katasztrofális gazdasági összeomlással és növekvő humanitárius szükségletekkel küzdő országokban élnek, ez egyenértékű lenne a létfontosságú rendszerek leállításával” – áll a Carnegie közel-keleti szakértőinek múlt héten kiadott elemzésében.
Szíriában idén 14,6 millió ember fog segítségre szorulni, kilenc százalékkal több, mint 2021-ben, és 32 százalékkal több, mint 2020-ban – közölte Joyce Msuya, az ENSZ humanitárius ügyekért felelős főtitkárhelyettese és helyettes segélykoordinátora februárban az ENSZ Biztonsági Tanácsában.
Jemenben már éheznek, Libanonnak pár hétig van még búzája
Jemenben a hét éve tartó háború után az alapvető szükségletek kielégítése még nehezebbé vált az elszegényedett emberek milliói számára. Az ENSZ és nemzetközi segélyszervezetek egy nemrégiben készült jelentése szerint 2022-ben több mint 160.000 jemeni lakos éhínséghez hasonló körülmények között fog élni. Ez a szám az ukrajnai háború miatt sokkal magasabbra emelkedhet. Az ENSZ e hónap elején közzétett felhívása nyomán mindössze 1,3 milliárd dollár, azaz a kért összeg kevesebb mint egyharmada gyűlt össze.
„Nincs semmim – mondta Ghalib al-Nadzsar 48 éves, hétgyermekes jemeni apa, aki családjával a lázadók által elfoglalt főváros, Szanaa mellett, egy menekülttáborban él, mióta több mint négy évvel ezelőtt elmenekült a középosztálybeli környékükön zajló harcok elől. – Lisztre van szükségem, egy csomag lisztre. Rizsre van szükségem. Cukor kell. Szükségem van arra, ami az embernek a túléléshez kell.”
Libanonban, amely az elmúlt két évben elindult a gazdasági összeomlás felé, pánik tört ki az áram-, gyógyszer- és benzinhiánytól megviselt lakosság körében.
Az ország fő gabonasilói 2020-ban egy bejrúti kikötőben történt hatalmas robbanás következtében megsemmisültek. Most, hogy mindössze hat hétre elegendő búzakészletük van, sokan még sötétebb napok előtt állnak. A héten több nagy szupermarketben is elfogyott a liszt és a kukoricaolaj.
„Amit a polcokra tesznek, azt megveszik” – mondta Hani Bohsali, az élelmiszer-importőrök szindikátusának vezetője. Elmondta, hogy a Libanonban elfogyasztott étolaj hatvan százaléka Ukrajnából származik, a többi főleg Oroszországból.
„Ez nem kis probléma” – mondta. Megjegyezte, hogy jelenleg is keresik azokat az alternatív forrásokat, ahonnan importálni lehet a szükséges termékeket, de elmondása szerint más országok vagy betiltották az élelmiszerexportot, vagy jelentősen megemelték az árakat.
Öt liter étolaj ára egyhavi minimálbér
Eközben öt liter étolaj Libanonban most körülbelül annyiba kerül, mint a havi minimálbér, amely továbbra is 675.000 libanoni fontban, azaz 29 dollárban van rögzítve, annak ellenére hogy a valuta 2019 októbere óta mintegy kilencven százalékot veszített az értékéből. A családok, köztük Aszvadék is havi jövedelmük egyre nagyobb részét költik a környék közös generátoraira, amelyek az állam által szolgáltatott áram hiányában biztosítják a világítást a nap nagy részében otthonukban. Most még ezek is leállhatnak, mert az emberek azzal szembesülnek, hogy nem engedhetik meg maguknak többé, hogy üzemanyagot vásároljanak a piacon.
„Visszatértünk a kőkorszakba, gyertyát, kétszersültet és Picont (egy feldolgozott sajtmárka – a szerk.) raktározunk arra az esetre, ha minden elfogyna” – mondta Aszvad.
Szíriában, ahol a több mint tizenegy éve tartó brutális háború miatt az ország lakosságának több mint kilencven százaléka szegénységben él, az olyan termékek ára, mint például az étolaj – ha egyáltalán elérhető – a duplájára drágult az ukrajnai háború kezdete óta eltelt egy hónapban. Egyik nap a fővárosban, Damaszkuszban az egyik kormányzati szövetkezetben a polcok szinte üresek voltak, csak cukor és szalvéta volt.
Egyiptom, a világ legnagyobb búzaimportőre a legsebezhetőbbek közé tartozik. A gazdasági nyomás, beleértve a növekvő inflációt, egyre nagyobb az országban, ahol a hivatalos adatok szerint a több mint 103 milliós lakosság mintegy harmada él a szegénységi küszöb alatt.
Az Associated Press újságírója, aki e hónap elején Kairó három különböző középosztálybeli negyedének piacain járt, azt tapasztalta, hogy az olyan alapvető élelmiszerek, mint a kenyér – amelyeket az egyiptomiak ejsként, azaz életként emlegetnek – ára akár ötven százalékkal is megdrágulhatott. Az infláció valószínűleg tovább fog nőni a muzulmán szent hónap, a ramadán miatt, amely jellemzően a megnövekedett kereslet időszaka.
A fogyasztók azzal vádolják a kereskedőket, hogy kihasználják az ukrajnai háborút az áremelésre, noha ők még nem érzik a hatásait.
„A mi fájdalmunkból húznak hasznot – panaszolta Doaa el-Szajed, egy egyiptomi általános iskolai tanár, háromgyermekes anya. – A szokásosnál kevesebbet kell vennem mindenből” – mondta.
Az évek óta polgárháború sújtotta Líbiában az alapvető élelmiszerek árának legutóbbi emelkedése miatt az emberek attól tartanak, hogy nehéz idők jönnek. Gázában az ukrajnai háború kirobbanása után a már korábban is emelkedő árak az egekbe szöktek. Ez további kihívást jelent az elszegényedett palesztin enklávé kétmillió lakosának, akik évek óta blokád alatt és konfliktusban élnek.
Fajek Abu Aker gázai üzletember olyan alapvető élelmiszereket importál egy török cégtől, mint az étolaj, a lencse és a tészta. Amikor a vállalat a háború kitörése után felmondta az étolajra vonatkozó szerződést, Aker Egyiptomhoz fordult. De annak ellenére, hogy az ország Gázával határos, ott még magasabbak voltak az árak. Egy karton (négy flakon) étolaj most 26 dollárba kerül, ami a háború előtti ár duplája.
„Negyvenéves üzleti tevékenységem során még soha nem láttam ilyen válságot” – mondta.
