Egy uniós javaslat értelmében könnyen előfordulhat, hogy egy azonos nemű pár, akik ott vállalnak gyermeket, ahol ez jogilag lehetséges, Magyarországra költözve több jogosultságra tesz szert, mint akik itt élnek, de a magyar jogszabályi korlátok között. A terv az, hogy ha egy tagállam elismeri a szülői jogokat, akkor annak a családnak minden tagállamban ugyanebben a státuszban kell maradnia.
Egy uniós jogalkotási folyamat eredményeként hamarosan összeütközhet a magyar és a közösségi jog, ráadásul egy olyan területen, amely egyrészt komoly indulatokat vált ki Magyarországon, másrészt – az előbbitől nyilván nem függetlenül – teljesen ellentétes a kormány politikájával. Az Európai Bizottságnak van ugyanis egy javaslata – amelyet már az Európai Parlamentben tárgyalnak – arról, hogy aki szülői jogosultságot szerez bármelyik tagállamban, azt a többiben is el kell ismerni. Ez elsősorban az azonos nemű párok (szülők) esetében okozhat vitákat – hozzá kell tenni, nem csak Magyarországon. Ha a jelenlegi tervezetből végleges jogszabály lesz, a rendelkezéseinek Magyarországon is érvényt kell szerezni, ellenkező esetben jöhet az uniós kötelezettségszegési eljárás, amely jó eséllyel az Európai Bíróságon végződik, ahol azonban a kormány tulajdonképpen mindig elbukja a jogvitákat. Azt se felejtsük el, hogy az LMBTQ-közösséggel kapcsolatos bánásmód kihat a Magyarországot megillető uniós forrásokra is, jelenleg is emiatt van elzárva közel egymilliárd eurótól.
Eltérő szabályok – elvesztett jogok
Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke 2020-ban az unió helyzetéről szóló beszédében kijelentette, hogy „aki egy országban szülő, az minden országban szülő”. Ezzel a kijelentésével a bizottság elnöke arra utalt, hogy biztosítani kell, hogy ha egy tagállam megállapította a leszármazást, azt a többi tagállam is minden tekintetben elismerje. Ez a kezdeményezés része egyrészt az EU gyermekjogi stratégiájának, másrészt az EU LMBTQ személyek egyenlőségéről szóló intézkedéscsomagjának.
A javaslat célja, hogy megerősítse a határokon átnyúló helyzetek által érintett gyermekek alapvető emberi jogainak és egyéb jogainak védelmét, ideértve a gyermekek személyazonossághoz, megkülönböztetésmentességhez, valamint magán- és családi élethez való jogát, továbbá a gyermekek örökléssel és tartással kapcsolatos jogait más tagállamban, „aminek során elsősorban a gyermek mindenekfelett álló érdekét kell szem előtt tartani”.
A becslések szerint jelenleg mintegy kétmillió gyermek lehet abban a helyzetben, hogy szüleik egy adott tagállamban megállapított jogállását valamely másik tagállam nem ismeri el minden tekintetben.
A most érvényes uniós jog nem kötelezi a tagállamokat a más tagállamban megállapított leszármazás elismerésére. Az elismerés hiánya azonban jelentős hátrányos következményekkel járhat a gyermekekre nézve. Akadályozza őket alapvető emberi jogaik határokon átnyúló helyzetekben történő érvényesítésében, és azt eredményezheti, hogy nem biztosítják számukra azokat a jogokat, amelyek a nemzeti jog szerint megilletik őket a leszármazásból eredően. A gyermekek ennélfogva elveszíthetik a más tagállamban fennálló öröklési vagy tartási jogaikat, illetve azt a jogukat, hogy bármelyik szülőjük törvényes képviselőként járjon el egy másik tagállamban olyan ügyekben, mint az orvosi kezelés vagy az iskoláztatás. Ezek a nehézségek arra kényszeríthetik a családokat, hogy jogi eljárást kezdeményezzenek a leszármazás másik tagállamban történő elismerése érdekében, ezek az eljárások azonban mind a családok, mind a tagállami igazságszolgáltatási rendszerek számára idő- és költségigényesek, valamint egyéb terhekkel is járnak, ráadásul bizonytalan kimenetelűek. A javaslat indokolása kitér arra is, hogy bár az uniós jogból eredő jogok tekintetében a tagállamok kötelesek elismerni a más tagállamban megállapított leszármazást, a családokat végső soron visszatarthatja a szabad mozgáshoz való jog gyakorlásától, ha attól félnek, hogy egy másik tagállamban nem ismerik el minden tekintetben a leszármazást. Ez pedig közvetve az EU négy alapértékeinek egyike, a szabad helyváltoztatás jogának sérülését eredményezi.
Ehhez kapcsolódóan: Aki egy kicsit is kitűnik a tömegből, az menekül Budapestre – LMBTQ-közösségek Szombathelyen
A tagállami jogot nem írják át
A javaslat elkészítését széles körű társadalmi kommunikáció előzte meg, amelynek során már kiderült, hogy a vélemények megoszlanak. A gyermekek jogait, a szivárványcsaládokat, a jogi szakembereket és az anyakönyvvezetőket képviselő felek összességében azt támogatták, hogy az unió kötelező erejű jogszabály elfogadásával kezelje a leszármazás elismerésével kapcsolatban fennálló problémákat. Ezzel szemben a hagyományos családokat képviselő és a béranyaság ellen fellépő szervezetek általánosságban kritikusan viszonyultak a jogalkotási javaslathoz.
Mindezek birtokában az Európai Bizottság javaslata arra irányul, hogy az unió fogadjon el a leszármazásra vonatkozó joghatósági szabályokat. Ezek megállapítják, hogy a határokon átnyúló helyzetekben melyik tagállam bíróságai járhatnak el a leszármazással kapcsolatos ügyekben, többek között a leszármazás megállapításával kapcsolatban. Ugyancsak része a kezdeményezésnek az alkalmazandó jogra vonatkozó szabályozás, amely azt határozza meg, hogy a határokon átnyúló helyzetekben melyik nemzeti jogot kell alkalmazni a leszármazással kapcsolatos ügyekben, többek között a leszármazás megállapítására. Utóbbi megkönnyítené a tagállamok számára a másik tagállamban megállapított leszármazás elismerését. A bizottság javasolja továbbá egy európai leszármazási igazolás bevezetését, amelynek kibocsátását a gyermekek (illetve azok törvényes képviselői) kérelmezhetnék, és amelynek segítségével egy másik tagállamban igazolható lenne a leszármazás.
Az indokolás szerint az eltérő tagállami szabályok miatt uniós szintű fellépésre van szükség annak biztosítása érdekében, hogy „az a tagállam, amelynek bíróságai vagy más illetékes hatóságai a leszármazás határokon átnyúló helyzetekben történő megállapításában vesznek részt, erre vonatkozóan joghatósággal rendelkezzen, és hogy a tagállamok bíróságai és más illetékes hatóságai ugyanazt a jogot alkalmazzák a leszármazás határokon átnyúló helyzetekben történő megállapításakor”. Ezáltal elkerülhetővé válik, hogy ugyanazon személyre vonatkozóan az unión belül több, egymásnak ellentmondó leszármazás létezzen, továbbá így valamennyi tagállam el fogja ismerni a többi tagállamban megállapított leszármazást.
Fontos, hogy ez a javaslat nem érinti a tagállamok arra vonatkozó hatáskörét, hogy jogszabályokat fogadjanak el a családjog területén, például a család fogalmának meghatározására vagy a leszármazás belföldi helyzetekben történő megállapítására vonatkozóan. A javaslat nem érinti továbbá a külföldön kötött házasságok és bejegyzett élettársi kapcsolatok elismerésére vonatkozó tagállami szabályokat sem.
Parlamenti kérdőjelek
Az Európai Parlament jogi bizottságában a téma előadója, a portugál Maria Leitão Marques azt mondta, hogy a jelenlegi helyzetben „egy gyermek elveszítheti a szüleit és ezzel együtt számos jogot is, ha egy másik tagállamba lép”. Marques is aláhúzta, hogy a bizottsági javaslat nem változtatja meg egyik ország családjogát sem, csak kölcsönösen elismerteti a szülői jogosultságokat.
Van azonban több vitás pont is. Az EP-ben egyelőre többségben van az az álláspont, amely szerint ki kell venni a szövegből azt, hogy a közrendre való hivatkozással meg lehet tagadni az elismerést. Annak ellenére kérik ezt, hogy azt is leszögezi az indítvány: ezt a formulát nem lehet diszkrimináció céljára használni. Ugyancsak vitás pont a béranyaság kérdése, mert van olyan tagállam, ahol védelemben részesül a béranyaság intézménye, mások azonban elvi okokból utasítják el, mondván, lehetővé teszi, hogy egy családi kötelék pusztán kereskedelmi kapcsolattá váljon.
Ehhez kapcsolódóan: Élesen bírálta Magyarországot a luxemburgi miniszterelnök az LMBTQ-jogok ügyében
A magyar helyzet
Magyarországon a jogszabályok nem ismerik el az azonos nemű párok mindkét tagját egyenlő szülőnek, ennek ellenére sokan vállalnak és nevelnek együtt gyermeket. A Háttér Társaság összegzése szerint a bejegyzett élettársi kapcsolat csaknem másfél évtizeddel ezelőtti, 2009-ben történt bevezetésével komoly előrelépés történt az azonos neműek párkapcsolatának elismerése terén, de az azonos nemű párok gyermeknevelésének kérdése Magyarországon továbbra is tabu. A törvény kifejezetten kizárja, hogy a gyermeket vállalni akaró vagy gyermeket nevelő azonos nemű párok a heteroszexuális párokkal egyenlő bánásmódban részesüljenek, igaz, a vér szerinti vagy örökbe fogadó szülő bejegyzett élettársára a törvény úgy tekint, mint a szülő házastársára, ezért mostohaszülőnek minősül, vagyis jogosult például egyes családtámogatási ellátások igénybevételére, de szülői státuszba nem kerülhet. 2010 óta pedig a kormány és a törvényhozás aktívan fellép az ellen, hogy azonos nemű párok gyermeket vállalhassanak. Ennek ellenére mindennapi tapasztalat, hogy egyre több meleg és leszbikus pár nevel gyermeket, és a szivárványcsaládok társadalmi támogatottsága is egyre nő.
Az Ipsos június 1-jén közzétett felmérése szerint tíz év alatt több mint 15 százalékponttal nőtt azok aránya Magyarországon, akik egyetértenek azzal, hogy az azonos nemű párok is legálisan házasodhassanak.
Jelenleg 13 uniós állam ismeri el az azonos neműek házasságát (Hollandia volt a világon az első ország, ahol hivatalosan is összeházasodhatnak már 2001 óta; Belgium, Spanyolország, Luxemburg, Dánia, Svédország, Portugália, Franciaország, Írország, Finnország, Málta, Németország és Ausztria). Sőt már a cseh parlament is tárgyalja és az alsóház első olvasatban meg is szavazta az erre vonatkozó javaslatot.
