„Ez egy történelmi nap. Üdvözöljük Finnországot szövetségünk legújabb tagjaként” – mondta Brüsszelben Jens Stoltenberg főtitkár, és talán ez a mondat volt a legfontosabb az elhangzottak közül a NATO kétnapos külügyminiszteri találkozóján. Pedig a program rendkívül feszített és összetett volt, ugyanis – letörve a magyar blokkolást – hosszú idő óta először ült össze a NATO–Ukrajna Bizottság. A szövetségesek találkoztak az indo-óceániai partnerekkel is, akikkel a közös kihívásról, konkrétan az orosz fenyegetésről tárgyaltak.
Immáron 31 zászló lobog a NATO európai főhadiszállásán, rekordidő alatt sikerült a szövetség tagjai közé emelni az eddig semleges, ám a katonai beruházásaira sokat költő Finnországot. Jens Stoltenberg emlékeztetett arra, hogy 1949-ben szintén április 4-én írták alá a NATO-t létrehozó washingtoni szerződést „az agresszió és az agressziótól való félelem elleni pajzs megteremtése érdekében”. Majd úgy folytatta, hogy a háború közel 75 év eltelte után visszatért Európába, Finnország felvételével azonban Finnország biztonságosabb, a NATO pedig erősebb lett. A finnek csatlakozásával egyébként a NATO és Oroszország közös határai a kétszeresére nőttek.
Arra is figyelmeztetett Stoltenberg, hogy „minden nemzetnek joga van saját útját választani, a NATO ajtaja nyitva marad, és senki sem zárhatja be erőszakkal vagy kényszerrel”. Egyúttal rámutatott, hogy Putyinnak az a szándéka, hogy megossza és meggyengítse a szövetségeseket, épp az ellenkező hatást váltotta ki, mert a NATO ahelyett hogy kisebbé vált volna, növekedett.
Az ünnepélyes ceremónia kapcsán elhangzott beszédekben azonban legalább annyi szó esett Svédországról, mint Finnországról. A svéd felvételi kérelem ugyanis egyelőre várat magára: ahogy a finnek esetében, itt is Törökország és Magyarország ratifikációjára vár a skandináv állam. Ezzel kapcsolatban a legtöbb bírálat és felszólítás a török vezetést érte, megerősítve azt az általános véleményt, hogy a magyar jóváhagyás a török folyamatokon múlik. Igaz, a magyar álláspont szerint a kormány ugyan támogatja a svéd kérelmet, de a kormánypárti parlamenti frakció egy részének még fenntartásai vannak, mert az EU-ban a svédek gyakran bírálták a magyar demokráciát és a jogállamiságot. (Erre később visszatérünk.)
Sajtótájékoztatóján Sauli Niinistö finn elnök is beszélt a svédekről, mondván, hogy a csatlakozási folyamat során végig együtt dolgoztak Svédországgal, és továbbra is segítik őket. Hozzátette, hogy ő is beszélt a török elnökkel, ezt követően pozitívan látja a svéd csatlakozást. Más kérdés, hogy Svédország felvétele ügyében a török döntés csak a májusi elnökválasztás után – amelynek jelenleg nem Erdoğan elnök az esélyese – történik meg. A magyar ratifikáció időpontjáról még ennyi információ sincs. Mindenesetre a NATO-ban az a várakozás, hogy az idei, júliusi vilniusi csúcstalálkozón a 32. lobogót is felvonják majd.
Ehhez kapcsolódóan: Variációk egy témára: mi lehet a magyar NATO-vétó kiiktatása mögött?
Erősödő NATO–ukrán kapcsolatok
Az egyik ünnepélyes pillanat után következett a másik régen nem látott momentum: megtartották a NATO–Ukrajna Bizottság ülését, ami a felek külügyminisztereinek egyeztetését jelenti. Ennek azért van jelentősége, mert a magyar kormány hat éven keresztül blokkolta ezt a formációt, nem járult hozzá ahhoz, hogy nagyköveti szint fölötti tárgyalások történjenek a NATO és Ukrajna között. Ennek az volt az indoka, hogy Ukrajna korlátozta a magyar kisebbség jogait, a magyar kormány pedig válaszul az ukránok atlanti (és uniós) integrációja ellen döntött. Végül mostanra ért meg a helyzet arra, hogy Jens Stoltenberg NATO-főtitkár néhány nappal ezelőtt közölte Szijjártó Péterrel: a külügyminiszteri találkozó időpontjára összehívja a bizottság ülését. Elvileg a magyar kormány még ezt is blokkolhatta volna, de végül nem történt meg, a magyar külügyminiszter szerint azonban a lépés veszélyezteti a NATO egységét, és szembemegy a szövetségi működési szabályaival.
A találkozó után Stoltenberg főtitkár arról beszélt, hogy „Ukrajna népe továbbra is bátran védi országát, a NATO pedig továbbra is támogatja őket, ameddig csak kell”. Kitért arra, hogy a szövetségesek eddig közel 150 milliárd euró támogatást nyújtottak, amiből 65 milliárd euró katonai segély. Nem lehet azonban hátradőlni, mert Putyin sem változtatott a politikáján. Éppen ezért a szövetségesek felpörgetik a fegyverek és lőszerek gyártását, és teljesítik a kiképzésre és az új nehézfegyverzetre vonatkozó ígéreteiket. Jó eredménynek nevezte Stoltenberg, hogy az első Leopard és Challenger tankok Ukrajnában vannak több más szövetséges harckocsijával és gyalogsági harcjárműveivel együtt. Az ukrán félnek ígéretett tettek arra, hogy nemcsak fegyverekkel, hanem üzemanyaggal, egészségügyi felszerelésseló, mobil műholdas rendszerekkel és a pontonhidakkal is hozzájárulnak a védekezéshez. A jövőről szólva Jens Stoltenberg bejelentette, hogy a NATO több évre szóló támogatási kezdeményezést dolgoz ki Ukrajna számára, amelynek része, hogy az ukrán haderő a szovjet korszak felszereléseiről és doktrínáiról a NATO szabványaira tudjon áttérni. Stoltenberg végül reagált a magyar aggoldalmakra is, amikor azt mondta, hogy a tárgyalások során megvitatták a kisebbségek jogait is. A magas szintű egyeztetések azonban folytatódnak, olyannyira, hogy a főtitkár azt is nyilvánosságra hozta: a júliusi NATO-csúcsra meghívták Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt.
Szijjártó különvéleményei
Szijjártó Péter két nap alatt két sajtótájékoztatót tartott, azonban egyiken sem ítélte el az orosz agressziót. Sőt Oroszországot csak és kizárólag olyan összefüggésben említette, hogy el kell kerülni a NATO–orosz konfrontációt – ami egyébként a szövetség deklarált és sokszor megerősített álláspontja. Szijjártó Péter arról számolt be, hogy az ülésen meglehetősen „harcias nyilatkozatok” hangzottak el a tagállamok külügyminiszterei részéről, „katonai győzelemről, fegyverszállításokról” hangzottak el nyilatkozatok. „Békéről ritkán volt szó” – mondta a miniszter.
A miniszter azt mondta, hogy hallva a mai felszólalásokat is, kijelenthető, hogy még soha nem voltunk olyan közel egy globális háborúhoz, a harmadik világháborúhoz, mint most.
Ugyanakkor a magyar külügyminiszter nagyon sokat foglalkozott Ukrajnával és az ukrán politika bírálatával, különös tekintettel a nemzetiségi politikára..
Emlékeztetett arra, hogy 2015-től nyirbálják Ukrajnában a magyar kisebbség jogait, azóta elfogadták a nyelvtörvényt, szeptember 1-jétől a kisebbségi iskolák létezése is ellehetetlenül, de két magyar egyetemtől is elvették a nyelvválasztás jogát. „Ez egy elfogadhatatlan helyzet számunkra. A kisebbségi jogok ilyen megsértése nem tesz alkalmassá egy országot, hogy tovább tudjon menni az európai vagy euroatlanti integráció útján” – jelentette ki Szijjártó Péter.
A találkozó második napját követően az illegális migrációra hívta fel a figyelmet a tárcavezető. Azt mondta, hogy az Európát déli irányból érő kihívásokkal is foglalkoznia kell a szövetségnek, mert állítása szerint érezhető a bevándorlási nyomás erősödése. „Az illegális migrációs hullámok mindig lehetőséget adnak arra, hogy a világ biztonságosnak gondolt részein újabb terrorcselekményeket kövessenek el a terroristák, akik az illegális migrációs hullámokban el tudnak bújni” – fogalmazott. Szóba került az is, hogy a magyar parlament továbbra sem ratifikálta a svéd NATO-felvételi kérelmet. Szijjártó Péter a parlamentre tolta a felelősséget, de megértést is mutatott a kormánypárti képviselők irányába. „Amikor azt hallják [a képviselők] például Stockholmból, hogy a magyar politikai rendszer nem demokratikus, nem legitim, diktatúra, akkor ők jogosan érzékenyek erre, mert ők demokratikus választásokon, demokratikus módon, az emberekkel való kapcsolattartás alapján szerezték a mandátumukat” – jelezte Szijjártó.
Ehhez kapcsolódóan: Megosztott a szlovák politika az Ukrajnának átadott MiG–29-es vadászgépek ügyében
Kínai fenyegetés
Az előbbiekkel részben összefüggésben azt meg kell említeni, hogy a találkozót lezáró főtitkári nyilatkozat éppen hogy a béke kívánalmáról szólt. „A NATO-szövetségesek elkötelezettek amellett, hogy megadják Ukrajnának azt, amire szüksége van ahhoz, hogy szuverén, független nemzetként érvényesüljön Európában, és hogy igazságos és tartós békét érjünk el” – mondta Jens Stoltenberg. A külügyi vezetők érintettek más témákat is, a Közel-Kelet és Észak-Afrika kihívásai kapcsán például szóba került az instabilitás, a terrorizmus, valamint Oroszország és Kína növekvő tevékenységét. Már a vilniusi csúcsra készülve a főtitkár jelezte: arra számít, hogy a szövetségesek növelik elkötelezettségüket a védelmi beruházások terén, és a GDP-arányos kétszázalékos ráfordítás nem a plafon, hanem a küszöb lesz.
Az utolsó tárgyalási fordulóra csatlakoztak a NATO ázsiai-csendes-óceáni partnerei – Ausztrália, Japán, Új-Zéland és a Koreai Köztársaság – is, valamint az EU külügyi főképviselője. Ezen az eszmecserén Kínának is nagy szerep jutott, pontosabban „Kína egyre erősödő Oroszországhoz való igazodása is”.
„Kína nem hajlandó elítélni Oroszország agresszióját. Az orosz propagandát visszhangozza, és ez támogatja Oroszország gazdaságát. Kína és Oroszország is fokozza közös katonai tevékenységét az indo-csendes-óceáni térségben. A szövetségesek egyértelműek voltak abban, hogy Kína bármilyen halálos segélynyújtása Oroszországnak történelmi tévedés lenne és mélyreható következményekkel járna” – foglalta össze a NATO és a négy ország közös álláspontját.
