Sok helyi borász a szüntelen bombázás ellenére szívét-lelkét beleteszi a vállalkozásába, miközben az orosz invázió óta erősödni kezdett a nemzetközi kereslet termékei iránt. Ugyanakkor egy másik nagy nehézséggel is meg kell küzdeniük a szektor szereplőinek: a bürokráciával.
A totális háború tavalyi kezdete óta sokaknak szüneteltetniük kell korábbi életüket Ukrajnában, Heorhij Molcsanov borász számára azonban tevékenysége felpörgetésével járt.
Az utóbbi néhány hónap során befejezte borkóstoló csarnoka és vendégháza építését. A munka közben gyakran fegyverek zaja hallatszott az ukrán haderő gyakorlatozása, illetve az orosz megszállók csapásai miatt.
„Hadseregünk aktív műveleteket indított Herszon közelében, Mikolajivtól mintegy hatvan kilométerre délkeletre, így sok katonai mozgásnak vagyunk szemtanúi” – mutatott rá a Slivino Village nevű borászat tulajdonosa.
A férfi jó idei termésről számolt be, és úgy vélte, hogy a fegyverropogás sem volt olyan hangos, de arra is kitért, hogy földjén egy befúródott bomba maradványaira bukkantak. A riasztó látványt bagatellizálni próbálta száraz megjegyzésével: „Csak egy rakéta van a szőlőnkben.”
Tavaly márciusban, az invázió kezdeti szakaszában az orosz csapatok benyomultak a Mikolajivi területre is, megpróbálták elfoglalni a repülőteret, és válogatás nélkül lőtték a sűrűn lakott városokat. Március 29-én manőverező robotrepülőgép találta el a helyi önkormányzat épületét, legalább harminchét halálos áldozatot szedve.
Molcsanov ennek ellenére nem menekült el, másokkal együtt ilyen körülmények között is megpróbálta folytatni működését.
Az ellenséges csapatok végül nem tudták uralmuk alá vonni Mikolajiv várost, és az ukrán ellenoffenzíva nyomán visszavonásra kényszerültek a térségből, ahol most is folyamatosak az orosz támadások, illetve a sok bomba, rakéta és gránátrepesz maradványa is biztonsági kockázatot jelent.
„Borászataink, embereink szakadatlan rakétacsapások mellett dolgoznak, ami elég veszélyes” – emelte ki Szvitlana Cibak, az Ocsakivtól mintegy hatvan kilométerre található Bejkus pincészet tulajdonosa, aki szerint ennek dacára a kemény munkának köszönhetően az utóbbi két évben is jó volt a termés.
Semmiképp nem mondható, hogy az ukrán borászok profitálnak a háborúból, de az országból származó borok iránt az invázió kezdetét követően megugrott a nemzetközi kereslet, ami elősegíthette az ágazat bővülését, ez pedig az ebben lehetőséget látó politikusok figyelmét sem kerülte el.
Míg az ukrán bortermelés a 2010-es években felívelésbe kezdett, a kisüzemek termelése az utóbbi években csökkenésnek indult – mutattak rá a szektor helyzetét javítani hivatott törvénytervezet benyújtói. Ma mindössze 26 kisüzemi termelő működik Ukrajnában – köztük a Slivino és a Bejkus –, szemben a 2018-as 52-vel, illetve a Moszkva-párti elnök, Viktor Janukovics bukását és a Krím félsziget Oroszország általi illegális annektálását hozó 2014-et megelőzően, 2013-ban regisztrált százzal.
A kijevi parlament a borászok nyomására augusztusban törvényt hozott a folyamat visszafordítása céljából.
„A kezdeményezés majd segíteni fog gazdasági ösztönzőket teremteni a kisüzemi termelés fejlesztése érdekében” – írta Danilo Hetmancsev Telegramon.
A jogszabály enyhített bizonyos bürokratikus akadályokon, amelyek már régóta nehezítették a szektor szereplőinek dolgát. Molcsanov ennek kapcsán hangsúlyozta, hogy ha egy cég Európába akar szállítani, akkor rengeteg különböző papírt kell kitöltenie, óriási türelemre van szükség.
A Kisüzemi Bortermelők Egyesületét vezető Cibak is üdvözölte a változtatásokat, mondván, hogy nagy előrelépést jelentenek.
„Elég nehéz volt további munkaerőt felvenni. Jelentős kihívás volt az engedély megszerzése. Most már az érintettek végre a fő feladatukra fókuszálhatnak, arra, hogy kiváló borokat készítsenek” – húzta alá.
Ihor Marcsuk parlamenti képviselő december 4-én arról számolt be, hogy várakozásaik szerint az egyszerűsített eljárásnak köszönhetően rövid időn belül kiadhatják az első engedélyt.
Molcsanov a kis és közepes méretű borászatok működésére vonatkozó bürokrácia visszavágását célzó előző, 2018-ban elfogadott törvény elfogadását követően döntött úgy, hogy elindítja vállalkozását.
„Mi voltunk az elsők Ukrajnában, akik az új jogszabály alapján kaptunk engedélyt, így felhúztuk ezeket a kis épületeket – mutatott egy kétemeletes házra. – Ültettünk egyhektárnyi szőlőt, és kisüzemi termelésbe kezdtünk” – tette hozzá.
Egy Londonban élő sommelier, Dmitro Goncsaruk szerint a kedvező éghajlati és egyéb adottságok, a jó termőföld miatt az országban a legtöbb kistermelő a Mikolajivi területen koncentrálódik.
Az ukrán borszakma még mindig új. A termelők és a vásárlók abban bíznak, hogy világszerte folytatódni fog népszerűségének növekedése. Szakértők úgy látják, hogy ma nagyjából azonos szinten lehet az ugyancsak feljövőben lévő angliai szektorral.
„Az ukrán bornak jövője van, olyan tíz-tizenöt év múlva” – szögezte le Jevhen Szafonov, a helyi borokra specializálódott, odesszai MyWine bár volt vezetője még nyáron, amikor a rakétatámadások közepette is kellemes estéket tölthettek a vendégek a vendéglátóhelyen.
„Úgy élnek az emberek, mintha nem lenne holnap. És ez elképesztő érzés” – fogalmazott.
Ukrán borok jövőjére vonatkozó értékelését Goncsaruk is osztja, aki szerint fontos kísérletezni, mivel a szektor teljességgel leépült a szovjet időkben, így az azt megelőző korszakból fennmaradt információkra kellene támaszkodni.
Amikor a férfiben először merült fel az ukrán borok nagy-britanniai importjának gondolata, a szokatlan szőlővariációkra kívánt összpontosítani. A telti-kuruk szőlőfajta például egyedül Ukrajnában található meg, szemben mondjuk a cabernet sauvignonnal.
„Ezek a szőlőfajták Törökországból vagy Örményországból érkeztek évszázadokkal ezelőtt. Széles körű ismertségük volt az odesszai térségben, de a szovjet időszakban mindent újraültettek ott” – mesélte.
Egy borásznak, Sabónak viszont sikerült megmentenie, akinek ugyanakkor újabb nehézségekkel kellett szembenéznie Gorbacsov alkoholellenes kampánya alatt a nyolcvanas években, ami szintén kárt okozott az ukrán termelőknek.
Az ukrajnai háborút követő hónapokban láthatóan megugrott a nemzetközi kereslet a helyi borok iránt.
„2022 márciusától hatalmas volt a kereslet a tavalyi év nagy részében. Mindenki ukrán borokat akart” – idézte fel Goncsaruk.
Ez részben ellensúlyozni tudta a hazai piac korlátozását a bombázások, áramszünetek, alkoholárusítási tilalmak által.
„Az emberek kíváncsiak voltak mindenekelőtt. Először is még azt sem tudták, hogy Ukrajnában készül bor. Azt hitték, hogy rendkívül hideg országról van szó, valami olyasmiről, mint Oroszország. Meg voltak lepődve” – mesélte a sommelier.
Miközben az orosz megszállás bizonyos tekintetben segítette az ukrán borászatokat, más szempontból hatalmas veszteségek is érték az érintetteket az utóbbi másfél évben. A halottak és a pusztítás mellett például a szállítási idő is jelentősen lelassult.
„Nagy gondot jelent az üzemanyag” – mondta Molcsanov, aláhúzva, hogy arra a szállítás mellett a traktorokhoz is szükség van, márpedig az embereknek gyakran órákig kell sorban állniuk a benzinkutaknál, csak hogy végül ne is tudjanak venni semmit a készletek elapadása miatt.
„Mindegyik ellátási lánc szétszakadt. Bizonyos vegyszerek, bizonyos fák, amiket ültetni szeretnél. Sokan elmennek. (…) Nem tudsz semmit tenni” – sorolta.
Arra is kitért, hogy palackokból is hiány van, miután az oroszok tavaly márciusban lebombáztak egy fontos üzemet, így komoly nehézségekbe ütköztek ezen a téren is.
Problémát okozott a szektorban az orosz katonák fosztogatása, a lopás mindenütt jelen van.
A korábban az orosz dekabrista nyelvész után Trubeckoj herceg néven futó, majd időközben Sztoikusra átnevezett herszoni pincészetben is súlyos károk keletkeztek a tüzérségi csapások nyomán, a megszállók a terület feletti, csaknem egy éven áttartó orosz uralom alatt teljesen kirámolták a készleteket.
„A háború mindenünket elvette – ellopták a bort, széttörték az üvegeket, a szakembereinknek el kellett menekülniük az erőszak elől, a raktárainkat lebombázták” – írta áprilisban a cég Instagramon.
A tomboló harcok a borkészítés jövőjével kapcsolatban is kérdéseket vetettek fel. Katyerina Poljanszka, a Környezet. Emberek. Jog. nevű szervezet ökológusa több mint száz talajmintát gyűjtött össze számos régióból, hogy elemezze a háború következtében bekövetkezett esetleges kémiai változásokat.
A talajminta, amelyet egy mikolajivi iskola udvarában becsapódott bomba tölcsérében gyűjtöttek, több mint 600 milligramm ólmot tartalmaz kilogrammonként, egy rakétabecsapódás helyszínén pedig – innen nem is messze – olyan rézkoncentrációt azonosítottak, amely több mint százszorosa a határértéknek.
Bizonyos esetekben a borászatok komoly segítséget tudtak nyújtani a lakosságnak is. Amikor Mikolajiv vízellátási zavarokkal nézett szembe, voltak, akik Molcsanov pincészetéből vitték haza a tisztított vizet.
Cibak közölte, hogy határozottan támogatják az ukrán hadsereget. „Drónokat adományozunk a katonáinknak. Jótékonysági eseményeket rendezünk Ukrajnában és külföldön. Aukciókat szervezünk régi és különleges borainkból” – sorolta.
Bár nem látszik a háború vége, a Sztoikus pincészet tulajdonosai eltökéltek amellett, hogy kitartanak. „Van jogunk feladni, és lezárni a kastély történelmét? Nincs, és nem is akarjuk” – összegeztek.
