Volodimir Zelenszkij ukrán elnök nem tudta közvetlenül elérni Hszi Csin-ping kínai elnököt, amióta Oroszország februárban megtámadta országát.
Ez azonban nem akadályozta meg Zelenszkijt abban, hogy felszólítsa a kínai elnököt, hogy vesse be Peking politikai és gazdasági befolyását Moszkvában, és segítsen véget vetni a csaknem hat hónapja tartó háborúnak.
„Szeretnék közvetlenül beszélni Hszi Csin-pinggel. Egy évvel ezelőtt beszélgettünk – mondta Zelenszkij a hongkongi South China Morning Postnak augusztus 4-én. – A nagyszabású agresszió február 24-i kezdete óta hivatalosan kérjük a beszélgetést, de még nem volt semmilyen párbeszéd Kínával, pedig úgy gondolom, hogy hasznos lenne.”
Kína az ukrajnai invázió óta Oroszország legfontosabb partnerének bizonyult. Peking nem hajlandó elítélni Moszkva tetteit, beleértve az állítólagos háborús bűncselekményeket. Peking is visszhangozta a Kreml narratíváját, miszerint a háború egy „különleges katonai művelet”, amelyet a NATO ellenőrizetlen terjeszkedése idézett elő.
Ennek ellenére Zelenszkij elmondta: továbbra is úgy véli, hogy Kína felhasználhatja befolyását Oroszországgal szemben, ha sürgeti a háború tárgyalásos úton történő befejezését.
„Ez egy nagyon erős állam erős gazdasággal (…) Tehát politikailag és gazdaságilag befolyásolni tudja Oroszországot – mondta. – Kína is állandó tagja az ENSZ Biztonsági Tanácsának.”
Zelenszkij megjegyzései részei annak a diplomáciai stratégiának – amelyet Kijev a háború kezdete óta alkalmaz –, amely eddig nem hozott eredményt. Elemzők szerint ez rávilágít arra a nézetkülönbségre, amely Kína megítélésével kapcsolatban alakult ki az ukrán kormány és az ukrán politikai szakértői közösség között, amely egyre negatívabban tekint Pekingre.
„Ha Zelenszkij a kínai médián keresztül keresi a kapcsolatot, az azt jelenti, hogy a diplomáciai csatornák valószínűleg nem működnek, talán még rosszabbak is lehetnek, mint amilyennek tűnnek” – mondja Jurij Pojta a kijevi székhelyű Hadsereg-, Konverzió- és Leszerelési Tanulmányok Központjától.
„A kormány kapcsolata Pekinggel valószínűleg befagyott, és növekszik a szkepticizmus az ukrán szakértői közösségben, ahol Kínát most leginkább úgy látják, mint aki hallgatólagos beleegyezést, sőt támogatást nyújt Oroszország háborújához” – mondta a Szabad Európának.
Kína és az ukrajnai háború
A háború során Kína az orosz dezinformáció és propaganda hatékony közvetítőjévé vált. A pekingi tisztviselők és az állami média átvette Moszkva az inváziót igazoló és gyakran hamis érvelését, hamis állításokat ismételgetett az eseményekről, miközben figyelmen kívül hagyta a kijevi kommentárokat.
A kevés kivételek egyike volt az Új Kína állami hírügynökség április 30-i interjúja Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszterrel. Az interjú során Kuleba lehetőséget kapott Oroszország bírálatára, és sürgette Kínát, hogy játsszon nagyobb szerepet Moszkva tárgyalóasztalhoz ültetésében, figyelmeztetve a háború folytatásának nemzetközi következményeire.
„A háború nem felel meg Kína érdekeinek. A globális élelmiszerválság és a gazdasági problémák (…) komoly veszélyt jelentenek a kínai gazdaságra” – mondta Kuleba az interjúban.
Kuleba megbeszéléseket folytatott kínai kollégájával, Ji Vanggal a háború menetéről, és Hszi elnök aggodalmát fejezte ki a harcok növekvő emberi áldozatai miatt. Peking azonban tartózkodott attól, hogy bírálja Moszkvát, és következetesen kitart azon álláspontja mellett, hogy a NATO – és különösen az Egyesült Államok – a hibás azért, hogy Oroszországot provokálta szomszédja megtámadására.
Február elején Hszi és Vlagyimir Putyin orosz elnök korlátlan partnerséget hirdetett a két ország között. Miközben Peking gondosan kalibrálta külső támogatását a konfliktus során, a folyamatos kereskedelem révén pénzügyi mentőövet nyújtott Oroszországnak és diplomáciai fedezetet Moszkvának olyan nemzetközi testületekben, mint az ENSZ.
Az ukrán külügyminisztérium nem válaszolt a Szabad Európa megkeresésére, hogy kommentálja Kijev kínai kapcsolatfelvételi próbálkozásait.
A háborút megelőzően Ukrajna szoros gazdasági kapcsolatokat akart kiépíteni Pekinggel, mivel gazdaságát Oroszországtól távolabbra orientálta, és ellensúlyozni akarta szerinte túlzott nyugati függését. 2013-ban Hszi és Viktor Janukovics akkori elnök aláírt egy megállapodást, amelynek értelmében Kína nukleáris támadás esetén megvédi Ukrajnát. A megállapodás Oroszország invázióját követően újra a figyelem középpontjába került.
A kapcsolatok 2021-ben feszültté váltak, amikor Ukrajna megakadályozta, hogy kínai befektetők felvásárolják a Motor Sich ukrán repülőgépipari vállalatot. Ez állítólag Washington lobbizása miatt történt, aki meg akarta akadályozni, hogy Kína értékes katonai technológiákat szerezzen az ukrán cégtől.
A Szabad Európa ugyanebben az évben végzett vizsgálata azt is megállapította, hogy Ukrajna engedett a kínai nyomásnak, hogy törölje nevét egy nemzetközi nyilatkozatból, amely az ujgurok és más muzulmán kisebbségek elleni emberi jogi visszaéléseket bírálta Kína nyugati Hszincsiang régiójában. Peking a kereskedelem korlátozásával és a Covid–19-oltóanyagok Kijevtől való megvonásával fenyegetőzött.
Pojta ukrán elemző szerint annak ellenére, hogy Peking eddig nem volt hajlandó elszakadni Moszkvától, egyes kijevi tisztviselők még mindig úgy vélik, hogy Ukrajna saját kínai kapcsolatai gyümölcsözők lehetnek, ő viszont nem.
„Még az Ukrajna és Kína közötti összes kétoldalú dokumentum ellenére is úgy tűnik, hogy ez a partnerség összeomlott – mondta. – Ukrajna legfőbb reménye most az, hogy Kína nem nyújt katonai vagy egyéb közvetlen segítséget Oroszországnak.”
Peking és Moszkva kötelékei
Bonny Lin és Jude Blanchette, a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának munkatársa szerint az ukrajnai háború azt is megváltoztatta, hogy Peking és Moszkva hogyan tekint egymásra és a Nyugatra. A Foreign Affairs magazinban nemrég megjelent cikkükben úgy érveltek, hogy az ukrajnai események hatására Kína agresszívabb külpolitikát folytathat.
„Kína külpolitikai irányváltásának utolsó eleme a katonai erőre vonatkozik. Peking úgy véli, hogy a Nyugat képtelen megérteni vagy együttérezni azzal, amit jogos orosz biztonsági aggálynak tekint – írta Lin és Blanchette. – Kínának nincs oka feltételezni, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei másképp kezelnék Kína aggodalmait. Mivel a diplomácia nem hatékony, Kínának lehet, hogy erőt kell alkalmaznia, hogy demonstrálja eltökéltségét.”
Kína több rakétát lőtt ki Tajvan körül, és éleslövészetes hadgyakorlatokba kezdett azt követően, hogy Nancy Pelosi, az amerikai képviselőház elnöke augusztus 3-án látogatást tett az önmagát kormányzó, de a világ országainak többsége által önálló államként el nem ismert szigeten, amelyet Peking saját területének tekint.
A növekvő feszültségre válaszul a Kreml határozott támogatásáról biztosította Kínát, és azt mondta, hogy szerinte joga van gyakorlatokat tartani Tajvan partjainál. Moszkva egyúttal Washingtont vádolta a válság szításával.
A Német Marshall Alap által végzett kutatás megállapította, hogy Pelosi útja az orosz propaganda célkeresztjébe került. A látogatásával egybeeső 48 órás időszak alatt Tajvan megelőzte Ukrajnát, és az orosz tisztviselők és az állami média által a második legtöbbet említett ország lett Twitteren Oroszország után.
„Az orosz propaganda arra használta Pelosi útját, hogy az Egyesült Államokat agresszív és vakmerő hatalomnak, Kínát pedig áldozatnak állítsa be, amely jogosan védi az érdekeit” – mondta Joseph Bodnar, a Szövetség a Demokrácia Biztosításáért elemzője a Szabad Európának.
Ukrajna számára a Tajvannal kapcsolatos – valamint a Kína és az Egyesült Államok közötti – feszültségek növekedése arra utal, hogy egyre kisebb a valószínűsége annak, hogy Peking hajlandó lenne arra használni a befolyását, hogy nyomást gyakoroljon Oroszországra vagy figyelembe vegye az ukrán érdekeket, mondja Pojta.
„Ez a növekvő verseny azt jelenti, hogy Oroszország túl fontos ahhoz, hogy Kína egyelőre lemondjon róla – mondta. – Talán itt az ideje, hogy Ukrajna szélesebb körű vitát folytasson Kínáról, és lerombolja a vele kapcsolatban még mindig létezni látszó illúziókat.”
