A Biden-kormány több mint két éve azt mondja, hogy a palesztinoknak ugyanolyan mértékű „szabadság, biztonság és jólét” jár, mint az izraelieknek. Ehelyett kaptak amerikai segélyt, és engedélyt, hogy Izraelben és a zsidó telepeken dolgozhassanak.
Ez az ellentmondás várhatóan előkerül ezen a héten, amikor Joe Biden hivatalba lépése óta először látogat Izraelbe és a megszállt Ciszjordániába.
Izraeli tisztviselők valószínűleg felhozzák majd a ciszjordániai és gázai palesztinoknak kiadott több ezer munkavállalási engedélyt, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy sokkal magasabb béreket keressenek, amelyre nagy szükség van az izraeli korlátozások által sújtott gazdaságokban. Biden valószínűleg a palesztinoknak visszaállított több tízmillió dolláros segélyt fogja hangsúlyozni, amelyet Donald Trump korábbi elnök visszatartott.
A támogatói szerint az ilyen gazdasági intézkedések javítják a palesztinok életét, és segítenek megőrizni egy politikai megoldás lehetőségét.
Amikor azonban Biden elhalad Izrael hatalmas határkerítései mellett, hogy a ciszjordániai Betlehemben találkozzon palesztinokkal, egy egészen más történetet fog hallani. Azt, hogy Izrael hogyan szilárdítja meg évtizedek óta tartó katonai uralmát palesztinok milliói felett, amelynek nem látszik a vége.
„A gazdasági intézkedések képesek pozitívan hozzájárulni a békéhez, de ehhez az kellene, hogy Izraelnek és az Egyesült Államoknak legyen egy terve az 55 éves katonai megszállás befejezésére” - mondta Sam Bahour, egy Ciszjordániában élő palesztin-amerikai üzleti tanácsadó.
„Nincs ilyen, így minden úgynevezett gazdasági bizalomépítő intézkedés csak a megszállást erősítő intézkedés” – tette hozzá.
Izrael rövid életű koalíciós kormánya 14 ezer munkavállalási engedélyt adott ki a palesztinoknak a Gázai övezetben, amely bénító blokád alatt áll azóta, hogy a Hamász iszlamista militáns szervezet 15 évvel ezelőtt átvette a hatalmat a területen. Izrael szerint a blokádra azért van szükség, hogy megakadályozza a Hamász fegyverkezését.
Izrael emelte a Ciszjordániában kiadott engedélyek számát is, ahonnan több mint százezer palesztin jár át dolgozni Izraelbe és a telepekre, főként az építőiparban, a gyártásban és a mezőgazdaságban. Izrael még azt is elkezdte engedélyezni, hogy kevés palesztin szakember magasan kvalifikált, jobban fizető munkakörökben dolgozhasson a virágzó izraeli high-tech szektorban.
A kormány ezeket és más gazdasági intézkedéseket jó szándékú gesztusként mutatja be, miközben további több ezer otthon megépítését hagyta jóvá zsidó telepesek számára a megszállt Ciszjordániában.
A Biden-kormány hasonló stratégiát követ: pénzügyi támogatást nyújt a palesztinoknak, de nem ösztönözi Izraelt a megszállás megszüntetésére vagy az egyenlő jogok biztosítására. Még az a viszonylag szerény terve is izraeli ellenállásba ütközött, hogy Jeruzsálemben újra megnyissák a palesztinokat kiszolgáló amerikai konzulátust.
Ines Abdel Razek, a Palesztin Diplomáciai Intézet egyik igazgatója szerint mind az Egyesült Államok, mind az Európai Unió „pénzt szór a palesztinokra, ahelyett, hogy beismernék bűnrészességüket a megszállásban.”
„Biden csak annyit próbál tenni, hogy fenntart egyfajta csendet és nyugalmat, ami a palesztinok számára a gyarmatosítás és az elnyomás megerősítését jelenti” – mondta.
Michael Milshtein izraeli elemző, aki korábban az érintett területek polgári ügyeiért felelős katonai vezetésnek adott tanácsokat, azt mondja, hogy a „gazdasági béke” elmélete, vagyis a gazdasági fejlődés elősegítése béketárgyalások híján, évtizedekre nyúlik vissza.
Szerinte most ez újjáéledőben van a békefolyamat elhúzódó hiánya, és az Izraelen belüli politikai válság miatt, de legjobb esetben is csak átmeneti nyugalmat hozhat.
„Ez az módja a stabilitás megőrzésének, de ez nem oldja meg a mélyen gyökerező politikai problémákat” – mondta.
A palesztinoknak egyénileg az izraeli munkavállalási engedélyek isteni ajándéknak számítanak. Átlagbérük Izraelben napi 75 dollár körül van, ami a Világbank szerint kétszerese annak, mint amit Ciszjordániában keresnének.
Gázában, ahol a munkanélküliség ötven százalék körül mozog, tavaly ősszel tízezrek álltak sorba az engedélyekért.
A kritikusok szerint azonban az engedélyek - amelyeket Izrael bármikor visszavonhat - az ellenőrzés egy újabb eszköze, amely aláássa a független palesztin gazdaság fejlődését.
„Minden egyes engedély, amelyet Izrael palesztin munkavállalóknak kiad, az izraeli gazdaság fejlődését szolgálja, és elszipkázza a palesztin munkaerőt, így mi a magánszektorban továbbra sem leszünk képesek egy másik gazdaságot teremteni” - mondta Bahour.
Miközben Izrael munkavállalási engedélyeket ad ki, egyre szorosabbra fogja ellenőrzését a C-zónának nevezett terület felett, amely Ciszjordánia hatvan százalékát jelenti, és az 1990-es években aláírt ideiglenes békeszerződések értelmében teljes izraeli ellenőrzés alatt áll. A Palesztin Hatóság korlátozott autonómiával rendelkezik a városok és települések szigetein.
A C-zóna magában foglalja Ciszjordánia nyílt területeinek és természeti erőforrásainak nagy részét. A Világbank becslései szerint, ha feloldanák a palesztinok korlátozását és bejutnának a területre, az harmadával lendítené fel a gazdaságukat. Izrael az 1967-es, hatnapos háborúban foglalta el Ciszjordániát, amely területet a palesztinok jövőbeni országuk fő részének szeretnék.
Ami nem lesz terítéken
Az izraeli politikát jobboldali pártok uralják, amelyek Ciszjordániát Izrael szerves részének tekintik. Még ha a kétállami megoldást támogató Jaír Lapidnak sikerült is kormányt alakítania a novemberi választások után – ami a legutóbbi felmérések szerint már nem történne meg –, koalíciójának szinte biztosan támaszkodnia kell néhány keményvonalas pártra.
Gyakran hangoztatják, hogy még ha a gazdasági intézkedések nem is vezetnek politikai megoldáshoz, akkor is elősegítik a stabilitást – de a történelem ezt nem igazolta.
Az 1980-as években a gázai munkaerő csaknem fele Izraelben dolgozott, és a dolgozó emberek könnyedén ki- és beléphettek. Az Izrael létezését ellenző Hamász 1987-ben robbant be a politikai színtérre az első palesztin intifáda, vagyis az izraeli uralom elleni felkelés kitörésével. A második palesztin felkelés 2000-ben, szintén egy viszonylagos jólét időszakában tört ki.
A gázai övezetben élőknek kiadott munkavállalási engedélyek, amely a Hamász hatalomátvétele óta először történt, úgy tűnik, erős ösztönzést jelentenek a militáns csoportnak a nyugalom fenntartása érdekében, mert a rakétatámadások miatt emberek ezrei veszíthetik el jól fizető munkahelyeiket. Ugyanakkor az Izrael és a Hamász közötti konfliktus miatt mindig is elképesztő árat fizettek a palesztinok.
Ciszjordániában, ahol sokkal több palesztin rendelkezik az értékes engedélyekkel, a közelmúltban újabb erőszakhullám tört ki, amelyben halálos áldozattal járó támadások is voltak Izraelben, emiatt pedig napi szintűek a katonai razziák.
Egy palesztin politikai kutatóközpont friss közvélemény-kutatása szerint a palesztinok 65 százaléka támogatja az úgynevezett bizalomépítő intézkedéseket, beleértve az engedélyek kiadását. A felmérésben 1270 palesztin vett részt Ciszjordánia és a Gázai övezet egész területéről, a hibahatár 3 százalékpontos volt.
Ugyanez a felmérés azonban a kétségbeesés jól látható jeleit is megmutatta: A kétállami megoldás támogatottsága mindössze három hónap alatt 40 százalékról 28 százalékra csökkent, és a megkérdezettek 55 százaléka támogatja „a visszatérést a konfrontációhoz és a fegyveres intifádához.”
