Mohammad Hosszeini kivégzésével Teherán azt üzente, hogy nem tűri el a továbbra is zajló rendszerellenes tüntetésekben való részvételt, azonban a férfi emléke mint az állami elnyomás áldozatának jelképe él tovább.
A 39 éves, baromfiipari munkás és társadalmi munkában edzősködő Hosszeini nem kapott támogatást a hozzá legközelebb állóktól, amikor novemberben szembe kellett néznie azzal a váddal, hogy megölte az iráni félkatonai erők egyik tagját.
Miután gyorsított tárgyaláson bűnösnek találták földi korrupcióban, a halálsoron ülő Hosszeinit nem látogatták meg se a barátai, se a rokonai. Senki, még három testvére sem könyörgött nyilvánosan kegyelemért, mielőtt január elején felakasztották, és a jelentések szerint senki sem kérte holtteste kiadását azonnal.
Testvére, akivel Hosszeini nem állt közeli kapcsolatban, csak azután kapta meg a testét, hogy megígérte, „nem beszél senkinek, és csendben eltemeti” – tájékoztatták források a Szabad Európához tartozó Farda Rádiót.
A halálát követő hetekben azonban Hosszeinit egyre inkább felkarolták olyan támogatók, akik az állami elnyomás anyjaként, testvéreként és nővéreként tekintenek rá, és úgy látják: Hosszeini szerényen élt, egészségügyi problémákkal küzdött, és azzal szolgálta a közösséget, hogy szegény gyerekeket tanított harcművészetre.
Hosszeinit január 7-én akasztották fel a 22 éves Mohammad Mehdi Karimival együtt. Mindkettőjüket a Teherántól nyugatra fekvő Karadzs városában, a Baszidzs milícia tagjának, Ruhollah Adzsamiannak november 3-án történt megöléséért ítélték el.
Gyorsított eljárásban, megfelelő jogi képviselet nélkül ítélték halálra
A hatóságok szerint Adzsamian „kések és más kemény tárgyak, köztük kövek” ütéseitől halt meg, amelyeket állítólag gyászolók egy csoportja zúdított rá, akik egy tüntető halála óta eltelt negyvenedik napra emlékeztek. A megölt tüntető csak egyike volt annak a több mint ötszáz áldozatnak, akik a Mahsza Amini szeptemberi rendőrségi őrizetben bekövetkezett halálát követően, az ország több mint száz városában kitört tömegdemonstrációk elleni erőszakos iráni fellépésnek estek áldozatul. A 22 éves Aminit azért vették őrizetbe, mert állítólag nem viselte megfelelően hidzsábját, azaz a fejkendőjét.
Az iráni hatóságok szerint Adzsamian fegyvertelen volt, amikor megtámadták, miközben megpróbált megnyitni egy, a gyászolók által lezárt utat.
Hosszeinit és Karimit gyorsított eljárásban ítélték halálra úgy, hogy a per során nem kaptak hozzáférést választott jogi képviselőhöz, miközben mindketten tagadták az ellenük felhozott vádakat.
Tárgyalásuk kevesebb mint egy hétig tartott. Az Amnesty International szerint az ítéletet a férfiak kínzás hatására tett vallomásai alapján hozták meg, megjegyezve, hogy az állami média még azelőtt sugárzott egy potenciálisan terhelő videó-tanúvallomást, hogy ügyük bíróság elé került volna.
Kínozták, fejbe rúgták a vallatók
Hosszeini, aki állítólag bipoláris zavarral küzdött, azt mondta, hogy a karadzsi temetőbe tartott, hogy meglátogassa szülei sírját, amikor meglátott „egy fiatalembert, aki a földre esett”.
„Mivel mentális problémáim vannak, elmenekültem” – mondta a videóban, amely bizonyítékként Hosszeini otthonából elvitt harcművészeti fegyverekről készült képeket is tartalmazott.
„Ezek sportolásra valók, kedvesem” – mondta Hosszeini, amikor a fegyverekről kérdezték.
Egy másik, szintén az állami média által közzétett videóban azt mondta, hogy „kevesebb mint tíz másodpercet” töltött Adzsamian megölésének helyszínén, és arra célzott, hogy a Baszidzs tagja akkor már halott volt.
Mohamad Sarifzadeh Ardakani ügyvéd, akit eredetileg eltiltottak Hosszeini képviseletétől, december 18-án elmondta, hogy sikerült találkoznia vele a börtönben, ahol könnyek között mesélte el, hogy megkötözték, fejbe rúgták és áramütéssel sokkolták, hogy beismerje állítólagos bűncselekményeit.
„Egy kínzás alatt tett vallomásnak nincs jogi érvénye” – írta Ardakani Twitteren. Ezt követően vádat emeltek ellene megjegyzése miatt, majd óvadék ellenében szabadlábra helyezték.
Ardakani később azt mondta, hogy miután Hosszeinit elítélték, újratárgyalást kért, de nem sikerült meggyőznie a bíróságot, hogy állítsa le a halálos ítélet végrehajtását. Elmondta, hogy akkor értesült ügyfele kivégzéséről, amikor elindult, hogy megvitassa ügyét a hatóságokkal.
Halálában családra talált
Hosszeini szerencsétlen életének részletei a gyász és a szomorúság áradatát váltották ki. A tárgyalásán készült fotó, amelyen látható sokkos és hitetlenkedő arckifejezése, vírusszerűen terjedt.
„A magányodra gondolok, az anyádra, aki nem volt ott, hogy sirasson, az apádra, aki nem volt ott, hogy a nevedet kiáltsa” – írta Szadaf Fatemi újságíró Twitteren.
Gohar Esgi, az iráni kiberrendőrség őrizetében 2001-ben meggyilkolt Szattar Behesti blogger édesanyja felszólította a hatóságokat, hogy adják át Hosszeini holttestét. Kamelia Szadzsadian, akinek fiát, Hasszan Torkmant a hírek szerint megölték a rendszerellenes tüntetések elleni fellépés során, bejelentette, hogy sírkövet fog állíttatni Hosszeininek, és „drága fiaként” említette.
Mások Hosszeini sírját látogatták meg és árasztották el virágokkal, élelmiszert osztottak a szegényeknek az emlékére, vagy kommentekkel fejezték ki részvétüket Instagram-oldalán, amely gyorsan több mint hatvanezer követőre tett szert.
„Három héttel ezelőttig nem ismertelek, nem hallottam a nevedet, fogalmam sem volt, ki vagy. De most meglátogatom az oldaladat, és sírva fakadok érted, mint egy nővér, aki elvesztette a testvérét” – kommentelte egy nő egy fotó alá, amelyen Hosszeini harcművészetet gyakorol.
Hosszeini munkahelyén ezzel szemben nem engedélyeztek semmiféle megemlékezést – mondta egyik munkatársa a Farda Rádiónak, míg más források szerint Hosszeini soha nem kapott tájékoztatást arról, hogy küszöbön áll a kivégzése.
„Általában a halálraítélteket az akasztásuk előtti éjszakán magánzárkába viszik, de Hosszeinit nem vitték – mondta az egyik forrás a Farda Rádiónak névtelenséget kérve. – A hatóságok nem akarták, hogy bárki megtudja, hogy kivégzés előtt áll.”
Hosszeini egyike annak a négy embernek, akit a szeptemberben kezdődött országos tüntetésekkel összefüggésben akasztottak fel Iránban.
A kivégzéseket az országon belül és kívül is elítélték. Volker Turk, az ENSZ emberi jogi főbiztosa szerint „államilag szentesített gyilkosságnak” minősülnek.
Jogvédő csoportok arra figyelmeztettek, hogy további mintegy két tucat halálraítélt vagy tárgyalásra váró személyt fenyeget kivégzés.
