Az együttműködés elmélyítését célzó uniós erőfeszítésekkel kapcsolatban történelmileg szkeptikus dán választók szerdán döntenek arról, hogy feladják-e az ország három évtizeddel ezelőtti döntését, miszerint országuk kimarad a közös védelmi politikából.
A dán népszavazás a legújabb példa arra, hogy az európai országok szorosabb védelmi kapcsolatokra törekszenek szövetségeseikkel, válaszul Oroszország ukrajnai inváziójára. A referendum Svédország és Finnország történelmi NATO-csatlakozási törekvéseit követi – ezekről a jövő havi csúcstalálkozón tárgyalnak majd.
Dánia csatlakozása az uniós védelmi politikához viszonylag szerény hatással lenne Európa biztonsági architektúrájára, különösen Svédország és Finnország NATO-tagságához képest. Christine Nissen, a Dán Nemzetközi Tanulmányok Intézetének kutatója azonban azt mondja, hogy mindkét lépés „ugyanannak a történetnek a része”, és megerősítené a katonai együttműködést az ukrajnai háborútól döbbent kontinensen.
Szerinte a kimaradás (opt out) feladásának az volna a legfontosabb eredménye, hogy a dán tisztviselők a teremben maradhatnának, amikor uniós kollégáik a védelmi témákról vitatkoznak, és a dán erők részt vehetnének az unió katonai műveleteiben.
Dánia, a NATO alapító tagja nem vállalt részt a transzatlanti szövetséggel párhuzamos közös biztonság- és védelempolitika kialakítására irányuló uniós erőfeszítésekben. Ez egyike volt annak a négy távolmaradási lépésnek, amelyhez a dánok ragaszkodtak az EU politikai és gazdasági uniójának alapjait megteremtő maastrichti szerződés elfogadása előtt.
Az 1992-es távolmaradási záradék azt jelenti, hogy Dánia nem vett részt az EU védelmi politikájáról, a katonai képességek fejlesztéséről és megszerzéséről, valamint az afrikai és bosznia-hercegovinai közös katonai műveletekről szóló tárgyalásokon.
A dánok a kimaradást választották a bel- és igazságügyi, a közös valuta és az állampolgárság terén folytatott uniós együttműködésből is. Az állampolgárságról szóló távolmaradási határozat azóta irrelevánssá vált, mert később más tagok is azt az álláspontot képviselték, hogy az európai állampolgárság nem válthatja fel a nemzeti állampolgárságot. A többi rendelkezés azonban érintetlen, annak ellenére hogy az egymást követő kormányok igyekeztek megváltoztatni őket.
Egy 2000-es népszavazáson a dán választók úgy döntöttek, hogy kívül maradnak az eurózónán, majd tizenöt évvel később a kimaradás mellett szavaztak a bel- és igazságügyi politikából is.
Többségben az igen
Ezúttal azonban a dánok készen állnak arra, hogy búcsút vegyenek a távolmaradástól a közös védekezés terén.
Mette Frederiksen szociáldemokrata miniszterelnök március 8-án kérte a népszavazás kiírását, alig két héttel azután, hogy Oroszország február 24-én megindította Ukrajna elleni invázióját. Arra kérte a polgárokat, hogy szavazzanak igennel a kimaradás eltörlésére, mondván, azzal „erősíteni fogjuk a biztonságunkat”.
„A kimaradási döntés eltörlése mellett szavazok – mondja Peter Jakobsen 61 éves koppenhágai gyógyszerész. – Nem szabad kívül állnunk. Az EU-ban vagyunk, és részt kell vennünk ebben. Számítanunk kell.”
Ám egyik vásárlója, az 52 éves koppenhágai Sanne Michelsen az évekig tartó kimaradás után nem látja értelmét a hirtelen csatlakozásnak az EU védelmi politikájához.
„Ez a népszavazás a távolmaradásról szól, ami soha nem okozott nekünk problémát – mondta az anyanyelvén, dánul, mielőtt angolra váltott. – Ami nem romlott el, azt ne javítsd meg.”
Az igen oldal egyértelműen vezet a közvélemény-kutatóknál, mintegy negyven százalék a kimaradás feladását támogatók és harminc százalék az ellenzők aránya. A választók körülbelül negyede még bizonytalan.
A parlamentben széles körű a védelmi távolmaradási záradék feladásának támogatottsága. Csupán három kis párt szeretné fenntartani azt, kettő a jobb- és egy baloldalon.
