A 19 éves Andrej Lazsijev november elején halt meg egy haditengerészeti kórházban az orosz Fekete-tengeri Flotta bázisának számító, 2014-ben illegálisan annektált Krím félszigeten.
Ez mintegy négy hónappal a fiatal férfi besorozását követően történt. A Szabad Európa által megvizsgált iratok szerint halálát hivatalosan az agy daganata és bevérzése okozta.
Szülei nem látogathatták meg Andrejt a kórházban, és arról sem mondtak nekik semmit, hogyan vagy mikor szerezte gyerekük halálosnak bizonyuló sérüléseit. A holttestét sem szállították még haza.
Apja ugyanakkor azt gyanítja, hogy fiát veréssel próbálhatták rákényszeríteni a védelmi minisztériumi szerződés aláírására, amelynek alapján Ukrajnába vezényelhették volna.
Andrej szeptember végén azzal hívta fel őket, hogy tábori kórházba került, kevesebb mint egy hónappal azután, hogy oroszországi kiképzése lezárultával más besorozottakkal együtt a Krímbe szállították át.
„Nem tudta, pontosan hol van. Pusztán annyit mondott, hogy mindenki sátorban él a táborban, és hegyek vannak körülötte. Azt mondta, hogy nagyon rosszul van, állandó émelygésről panaszkodott” – idézte fel Nyikolaj Lazsijev.
„Egyáltalán nem álltak velünk szóba többé ”
A 19 éves fiú szülei a helyi sorozóirodához fordultak az északnyugat-oroszországi Karéliai területen, hogy megtudják, hova vezényelhették gyermeküket, és miért került kórházba.
„A katonai komisszár csak feltette a kezét, és azt mondta, nincs hozzáférése a besorozottak tartózkodási helyével kapcsolatos információkhoz, és aztán egyáltalán nem álltak velünk szóba többé” – emlékezett vissza az apa.
Végül értesültek arról, hogy Andrejt néhány nap múlva kiengedték a kórházból, majd két héttel később, október 6-án átszállították a Krím félsziget északi részén lévő Armjanszkba.
Innentől kezdve nem hallottak semmit róla egészen október 23-ig, amikor Nyikolaj üzenetet kapott egy férfitól az interneten, aki Andrej kórházi szobatársaként mutatkozott be. Arról számolt be, hogy Andrej október 8-án súlyos állapotban került a szevasztopoli egészségügyi intézménybe, nem tudott járni, alig látott és folyamatosan hányt.
A férfi így beszélhetett a fiával, aki elmondta, hogy elvesztette a telefonját, és nem emlékszik rá, mi történt vele és hogyan került kórházba.
„Először fel sem ismertük”
A szülőket egyenesen sokkolta, amikor a szobatárstól kaptak egy fényképet Andrejről. „Először fel sem ismertük. Borzalmas volt a látvány” – tudatta Nyikolaj, aki szerint korábban több mint száz kilogrammot nyomó fia hatvan kilónál is kevesebbnek tűnt a fotón.
„Rögtön elkezdtem hívogatni a kórházat, de senki nem állt szóba velünk. Szerettem volna hozzájutni a fiam diagnózisához. Az egyik orvos kijelentette, hogy kizárólag az »illetékes hatóságokkal« beszél” – tette hozzá, rámutatva, hogy az intézmény egyik munkatársa sem árulta el a nevét.
A szülők megpróbáltak különleges engedélyt szerezni, hogy ellátogathassanak a kórházba, de nem jártak sikerrel. „Nem tudtunk sehol engedélyhez jutni, mivel a karéliai sorozóiroda még azt sem tudta, hogy Andrej kórházban van. Azt sem tudtuk, hogy pontosan melyik egységben szolgál” – hangsúlyozta.
„Honvágyszindróma”
A család ezután arról értesült, hogy Andrejen koponyavizsgálatot végeztek október 21-én. Két nappal később hívást kaptak, közölték velük, hogy nem találtak belső károsodást, így fiukat a pszichiátriai osztályra helyezték át.
A tájékoztatás szerint a beteg állapotát lelki trauma okozta. „Azt mondták, hogy Andrej állítólag annyira nem akarta a katonai szolgálatot, hogy valamiféle idegösszeomlást kapott – fogalmazott. – Ezt »honvágyszindrómának« nevezték” – fűzte hozzá.
A pszichiáter emellett viszont arról is említést tett, hogy Andrej testén egyértelmű jelei láthatók verésnek.
A szülők telefonos kapcsolatban maradtak fiukkal egészen az utolsó, október 26-i beszélgetésükig. Ezt követően a kórházi szobatárs azzal hívta fel őket, hogy gyermekük az intenzív osztályra került.
Nyikolajnak sikerült kapcsolatba lépnie a fiát kezelő orvosok egyikével, aki azt mondta, hogy agyi ödémát és bevérzést állapítottak meg. Kiemelték, hogy Andrejnek gyógyszerre lehet szüksége, de biztosították, hogy jó kezekben van, mert a haditengerészeti kórház mindennel fel van szerelve.
Arról tájékoztatták őket, hogy azért nem látogathatják meg, mert Szevasztopol háborús övezetben fekszik, de ígéretet tettek arra, hogy hamarosan biztonságosabb helyre szállítják.
Erre azonban nem került sor, arra hivatkozva, hogy Andrej állapota túlságosan súlyos. Végül november 1-jén a szülők megkapták a vizithez szükséges iratokat, de már későn. Másnap a moszkvai repülőtéren érte őket fiuk halálhíre.
„Senki nem árulja el az igazságot”
Azt mondták nekik, hogy térjenek vissza Karéliába, ahol a helyi katonai hatóságokkal kapcsolatba lépve próbálták kideríteni, mi történt a fiukkal.
Közölték Nyikolajjal, hogy egyik helyi besorozottat sem szállították az Armjanszkot magában foglaló katonai körzetbe.
„Még mindig nem tudom, mi történt Andrejjel. A legrosszabb, hogy mindent látsz, de nem tehetsz semmit” – fogalmazott.
Néhány nappal később egy magát katonai parancsoknak nevező ember kereste meg Nyikolajt Telegramon, aki a neve felfedése nélkül fényképet küldött a fiú halotti bizonyítványáról, amely szerint halálát „agyi ödéma, az agytörzs bevérzése okozta”.
„Le volt írva feketén-fehéren. Hogy ezt mi eredményezte, azt nem tudni. A fiam egy teljes hónapon át haldoklott, de erről nem közöltek semmit. Ha átszállítják, azt hiszem, ma is életben lenne” – mondta.
A történtekre visszatekintve a férfi nem tud elvonatkoztatni attól, hogy Andrejt vonakodása ellenére többször felszólították arra, hogy írja alá a szerződést a védelmi minisztériummal.
Az orosz törvények értelmében a sorkatonákat nem vezényelhetik külföldre harcolni. Ez elméletileg azt jelenti, hogy Ukrajnába sem küldhetnék őket.
A Krím félsziget 2014-es illegális elcsatolása, majd a részben megszállt négy kelet-ukrajnai terület tavalyi bekebelezésének bejelentése nyomán azonban sokak szerint egyféle joghézag jöhetett létre, így ezekre a területekre már vezényelhetők besorozottak.
A másik módja ennek, ha a katonák szerződést kötnek a védelmi tárcával, amelynek értelmében készek csatlakozni az ukrajnai harcokhoz.
Jelentések szerint gyakori, hogy a besorozottakat fizikai erővel kényszerítik az aláírásra. Nyikolaj azt gyanítja, hogy fiát is ezért verhették meg, kizárni legalábbis semmiképp nem tudja.
Andrej szeptember 21-én a tábori kórházból telefonon elmondta neki, hogy erős nyomást gyakoroltak rá az aláírás érdekében. „Mindennap. Szerződés, szerződés, szerződés – idézte fel fia szavait. – Azt mondtam neki, hogy csak ne írja alá. Nem írta alá” – tette hozzá.
Nyikolaj, aki maga is volt katona, arról számolt be, hogy mindezek után már nem bízik a hatóságokban. „Nem hiszek nekik, nem tudok nekik hinni” – fogalmazott.
A család még mindig nem kapott semmilyen hivatalos dokumentumot a védelmi minisztériumtól a fiú szolgálatával és halálával kapcsolatban, megkereséseikre nem válaszoltak, a holttestet sem szállították még haza.
Az apa ezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy fia azokba a verésekbe halt bele, amelyeket azért kapott, hogy a külföldi harcba vonulásra kényszerítsék.
„Attól tartok, hogy ez így működik. A gyanút erősíti, hogy senki nem mond semmit. Senki nem árulja el az igazságot” – hangsúlyozta.
