Andrej Hnyot belarusz ellenzéki újságíró jelenleg Belgrádban vár arra, hogy eldőljön, kiadják-e a szerb hatóságok a hazájának, ahol szerinte kínzás, majd halál várna rá.
A filmezéssel is foglalkozó aktivistára idegőrlő hetek várnak a szerb fővárosban, amíg meg nem születik a döntés a kiadatásáról.
Ügye – amelyet augusztus 27-én tárgyaltak a belgrádi fellebbviteli bíróságon – újra rámutatott arra, hogy a belaruszhoz hasonló tekintélyelvű kormányok miként élhetnek vissza az Interpol elfogatóparancsával annak érdekében, hogy politikai okokból az ország határain kívül is üldözzék a másként gondolkodókat.
Hnyotot még tavaly októberben tartóztatták le Belgrád repülőtéren a nemzetközi rendőrségi szervezet Belarusz által kért vörös riasztása alapján.
Idén májusban az illetékes bíróság engedélyezte a kiadatását, de az újságíró fellebbezett az ítélet ellen.
A minszki rezsimet élesen bíráló férfit hazájában adócsalással vádolják, ő azonban tagadja bűnösségét, és azt hangoztatja, hogy a helyi hatóságok szisztematikusan üldözik a politikai ellenfeleket, és ő is ennek áldozata.
A keddi meghallgatás alatt Hnyot támogatói és háborúellenes tiltakozók tüntettek a törvényszék előtt, a kiadatás elutasítását követelték. Egyesek olyan transzparenseket tartottak, amelyeken az állt, hogy Szerbia, számítunk rád, vagy A kiadatás egyenlő a halállal.
Az aktivista az ülésen azt kérte a bíráktól, hogy ne küldjék vissza „a belarusz diktatúrába”, ahol szavai szerint „kínzásra és gyakorlatilag halálra” számíthat. „Nem küldhetnek egy ártatlan embert a halálba – szögezte le. – Ez a kis hiba nyomot hagyna Szerbián. Könyörgök, mentsék meg az életemet; nagyon könnyen megtehetik.”
Vitatott választás
Hnyot azon belarusz állampolgárok ezrei közé tartozik, akik részt vettek a volt szovjet tagköztársaságot 1994 óta vaskézzel irányító Aljakszandr Lukasenka 2020-as, elcsalt választási győzelmét követő tömeges tüntetéseken.
Amikor 2021 júniusában aláírás nélküli bírósági idézést kapott, amelyben felszólították, hogy jelenjen meg tanúként a belarusz Nyomozó Bizottságnál, ügyvédei azt tanácsolták neki, hogy hagyja el az országot, mivel az ilyen idézések gyakran a hatóságok letartóztatási szándékát jelzik.
Szerbiába végül Thaiföldről érkezett, ahol száműzetésben élt. Látogatásának okaként egy tervezett filmprojektre hivatkozott.
Hnyotot rögtön az országba érkezése után letartóztatták. Hét hónapot töltött egy belgrádi börtönben, mielőtt június 5-én házi őrizetbe helyezték.
Az Európai Unió, valamint nemzetközi és szerbiai civil szervezetek Hnyot szabadon bocsátását sürgetik. Peter Stano, az Európai Bizottság illetékes szóvivője figyelmeztetett, hogy a férfi valószínűleg „politikai elnyomásnak és rossz bánásmódnak lenne kitéve”, ha kiadnák Belarusznak.
Többtucatnyi európai művész közös nyílt levélben szólította fel augusztus 26-án a szerb hatóságokat a kiadatás megtagadására, rámutatva, hogy a filmrendezőre „börtön, kínzás, sőt halálbüntetés” is várhat hazájában.
Vörös riasztások
Az EU és több nyugati kormány az Interpol eddigi gyakorlatának felülvizsgálatát szeretné elérni. Sokan úgy látják, hogy a szervezetet egyes autoriter rezsimek fegyverként használják a másként gondolkodók ellen határaikon kívül, míg mások az átláthatóság és az elszámoltathatóság hiányát bírálják.
A Harvard International Review 2022-es jelentése szerint az Interpol és a vörös riasztás rendszere „az autokraták mesterlövészpuskájává vált (…) precíz, nagy hatótávolságú fegyverré, amelyet a diktátorok arra használnak, hogy a határaikon túl is kriminalizálják a másként gondolkodókat”.
Számos másként gondolkodó és jogvédő került az Interpol vörös riasztási rendszerének célkeresztjébe, köztük Bill Browder brit üzletember és aktivista, aki támogatta az orosz tisztségviselők szankcionálását lehetővé tévő amerikai Magnyickij-törvény jóváhagyását. Kína Dolkun Isa ujgur aktivistát vette célba. Az Interpol végül mindkét esetben visszavonta az értesítést.
Hnyot augusztus 10-én azt mondta a Szabad Európának: arról tájékoztatták az Interpoltól, hogy a vörös riasztást „felfüggesztették, az adatokat pedig törölték az Interpol-statútum második és harmadik cikkének megsértése miatt”. Ezek a szervezet céljait, valamint semleges és politikamentes státuszát rögzítik.
Ehhez kapcsolódóan: A Belgrádba menekült belarusz újságíró kiadatási ügye megmutatja Lukasenka nemzetközi befolyását
Szélsőségességgel kapcsolatos vádak
Hnyot alapítója a Belaruszban szélsőséges szervezetnek minősített Sportolók Szabad Szövetségének, amely 2020-ban egy több mint kétezer atléta által aláírt nyílt levélben sürgette az elnökválasztás eredményének érvénytelenítését, Lukasenka lemondását és az őrizetbe vett demonstrálók szabadon bocsátását.
A belarusz hatóságok rutinszerűen használják a szélsőségesség vádját politikai nyomásgyakorlásra a másként gondolkodók üldözésének eszközeként.
Jelenleg több mint ezerötszáz politikai fogoly van rács mögött az országban, köztük újságírók, emberi jogi aktivisták és politikusok.
A rendszerellenes tüntetések vérbe fojtása után mintegy két–ötszázezer ember menekült el Belaruszból.
A párizsi székhelyű Riporterek Határok Nélkül szerint ma harmincöt belarusz újságíró ül börtönben, és közel ötszázan külföldre távoztak.
Az ENSZ többször felszólította Minszket a politikai foglyok szabadon engedésére és jogaik tiszteletben tartására.
A németországi székhelyű Nemzetközi Emberi Jogi Társaság katasztrofálisnak nevezte a Belaruszban raboskodó politikai foglyok helyzetét, míg a Vjaszna belarusz emberi jogi csoport arról számolt be, hogy az elmúlt két évben legalább öt politikai fogoly halt meg a börtönben.
Újságíróként Hnyot a Belszat független belarusz hírügynökségnek és a Szabad Európa Rádió/Szabadság Rádió által működtetett Current Time-nak is dolgozott.
A férfi ügyvédje közölte, hogy a szerb fellebbviteli bíróság három-négy héten belül hozhatja meg az ítéletet, amely ezután Maja Popović igazságügyi miniszter elé kerül, aki aláírhatja vagy elutasíthatja.
Hnyot a bírósági meghallgatás után reményét fejezte ki, hogy ügyében pozitív döntés születik, mivel a közvélemény nagy részének támogatását élvezi.
Aláhúzta: a bírákat emlékeztette a felelősségükre, rámutatva, hogy egy rossz döntés nem pusztán az ő életét tehetné tönkre, hanem több száz emberét, például a szüleiét, a rokonaiét, a nővéréét, a barátaiét.
