Ukrajnát majd egyszer újjá kell építeni, és ez milliárdokba fog kerülni. A háború kimeneteléhez fűződően megjelentek olyan követelések, hogy a számlát Oroszországnak kellene állnia jóvátétel formájában, vagy esetleg a jelenleg külföldön befagyasztott orosz vagyon eladása révén. Ez sokak számára jó tervnek hangzik, de vajon megvalósítható-e, és törvényes-e egyáltalán? Amennyiben Oroszország nem hajlandó fizetni, az újjáépítés az Egyesült Államokra és az Európai Unióra hárulhat.
Alig néhány héttel azután, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök február 24-én elindította országa ukrajnai invázióját, Volodimir Zelenszkij ukrán elnök, aki a szavak nagyszerű mesterének bizonyult, nyersen közölte a Kremllel, hogy „meg kell tanulnia a jóvátétel és a hozzájárulás szót”.
Több mint kilenc hónappal az invázió kezdete után – miközben semmi jel nem utal arra, hogy Putyin kész lenne véget vetni az agressziónak – lassan már nemcsak arról van szó, hogy a konfliktus befejezése után Ukrajnát újjá kell építeni, hanem arról is, hogy miképp és ki fogja ezt finanszírozni. Zelenszkij kijelentette, hogy „ez lesz korunk legnagyobb gazdasági projektje Európában”, a költsége valószínűleg több száz milliárd dollár lesz.
Ukrajna számára a válasz egyértelmű: Oroszországnak fizetnie kell, hogy megtörténjen az igazságszolgáltatás. „Nincs alternatívája annak, hogy Oroszország fizessen – magyarázta Markijan Kljucskovszkij ügyvéd, a jóvátételekkel foglalkozó ukrán kormányzati munkacsoport tagja. – Ha Oroszország nem akar eleget tenni az általa okozott károk és szenvedés jóvátételére vonatkozó kötelezettségének, akkor nekünk a civilizált világgal együtt meg kell találnunk a módját annak, hogy fizessen” – mondta Kljucskovszkij a Szabad Európának.
Más ukrán tisztviselőkhöz hasonlóan Kljucskovszkij is az ENSZ Közgyűlésére hivatkozik, amely november 14-én elfogadott egy nem kötelező érvényű határozatot, amely Oroszországot háborús jóvátétel megfizetésére szólítja fel. Közel ötven ország támogatta a határozatot, amely a károk, veszteségek és sérülések kompenzálására szolgáló nemzetközi mechanizmus, valamint a bizonyítékok és követelések dokumentálására szolgáló nyilvántartás létrehozásáról szól.
„Az ENSZ Közgyűlésének határozata nagyon fontos, mert közvetlenül kimondja, hogy Oroszországot felelősségre kell vonni, és erre egy mechanizmust kínál” – mondta Kljucskovszkij.
Oroszország azonban ezt a szavazást elutasította. Vaszilij Nebenzja orosz ENSZ-nagykövet szerint a határozatot támogató országok megpróbálják a Közgyűlést igazságszolgáltatási szervként pozicionálni, amely szerinte nem az.
Mivel Oroszország vétójoggal rendelkezik az ENSZ Biztonsági Tanácsában, megakadályozhatja Ukrajna azon kísérleteit, hogy a világszervezetben keressen jóvátételt. Ez akadályozhatja Kijevet abban az erőfeszítésében is, hogy lefoglalja a külföldön befagyasztott orosz vagyon milliárdjait, amely segíthetne finanszírozni a háború utáni helyreállítást.
A Marshall-terv mintájára
Ehelyett Nyugaton sokan a Nyugat által finanszírozott Marshall-tervről beszélnek, amely a II. világháborút követően Nyugat-Európa nagy részének újjáépítésére irányuló sikeres amerikai program mintájára jönne létre. A pénzügyi szempontok mellett a Marshall-terv támogatói azzal is érvelnek, hogy ez Ukrajna demokratikus fejlődésének és az Európai Unióhoz történő csatlakozási törekvéseinek is kedvezne.
A washingtoni székhelyű German Marshall Fund – amely az amerikai tervet 1947-ben javasló George Marshall volt amerikai külügyminiszterről kapta a nevét – Ukrajna háború utáni újjáépítéséről szóló jelentésében megjegyzi, hogy a nyugati támogatók óvatosak lesznek, ha nagy összegeket akarnak Ukrajnába áramoltatni, tekintettel az ország kétes hírére a korrupció terén.
A jelentés szerint azonban megvan a nyomásgyakorló eszköz arra, hogy amennyiben gyors EU-integrációt akar elérni, Ukrajna átalakítsa intézményeit és bíróságait az Európai Unió segítségével. Brüsszel szigorú jogi előírásokat támaszt a tagság feltételéül, miközben már felajánlotta az országnak a tagjelölti státuszt.
Egy ilyen típusú csomag sokat adhatna Ukrajnának a nagyon szükséges nyugati technológiákból, ami előrelendítené az országot – magyarázta Jakob Kirkegaard, a Marshall-alap jelentésének egyik szerzője: Ukrajna újráépítésének tervezése a Marshall-terv szellemében.
„A nagyobb infrastruktúrát, különösen az újjáépítésre szoruló energetikai és közlekedési infrastruktúrát az uniós szabványokat szem előtt tartva és a gyakran szovjet terveket elhagyva még jobban újjáépíthetik, ami Ukrajna infrastruktúrájának modernizációját jelenti, és ez végül az EU-n belül is versenyképessé teszi majd” – írta Kirkegaard a Szabad Európának küldött e-mailjében.
Ez a finanszírozás kiegészítené azt, amit a Nyugat már most is nyújt Kijevnek nemcsak katonai, hanem pénzügyi támogatás formájában is, hogy a kormányt talpon tartsa.
Ukrajnának 2023-ban legalább hárommilliárd – de akár ötmilliárd – dollárra is szüksége lesz havonta – mondta nemrég a Nemzetközi Valutaalap vezetője. „Ez nem könnyű feladat” – jelentette ki Kristalina Georgieva, az IMF vezérigazgatója a világ vezetőinek, akik október 25-én gyűltek össze, hogy megvitassák az ukrán gazdaságélénkítési és makroszintű finanszírozási igényeket.
A kár
Az ár, amit Ukrajna fizetett Oroszország inváziójáért, hatalmas, és egyre nő.
Oroszországot több mint negyvenezer háborús bűncselekmény elkövetésével vádolják – közölte az ukrán belügyminisztérium október 27-én. Az invázió emellett mintegy 14 millió ukrán embert űzött el otthonából „az elmúlt évtizedek leggyorsabb és legnagyobb mértékű kitelepítése” során, ahogy az ENSZ menekültügyi főnöke, Filippo Grandi fogalmazott.
Ukrajna bruttó hazai terméke (GDP) idén elképesztő mértékben, 32 százalékkal esett vissza – többel, mint az Egyesült Államoké a harmincas évek nagy gazdasági világválsága idején.
Az egész országban értek az infrastruktúrát – nagyrészt polgári célpontokat – orosz katonai csapások. Városok, különösen Mariupol, romhalmazzá váltak. Denisz Smihal ukrán miniszterelnök szeptember 5-én kijelentette, hogy az orosz invázió 326 milliárd dolláros kárt okozott, és hogy 105 milliárd dollárra lesz szükség az azonnali újjáépítéshez.
Ez a 105 milliárd dolláros összeg valamivel alacsonyabb, mint egy másik, ugyanabban a hónapban tett másik becslés. A Kijevi Közgazdasági Főiskola kutatói, akik több ukrán minisztériummal együttműködve gyűjtik össze az adatokat, közölték, hogy több mint 127 milliárd dollárnyi kárt dokumentáltak a lakó- és nem lakóingatlanokban, valamint az egyéb infrastruktúrákban.
Ezek a számok azonban eltörpülnek Zelenszkij elnök becslése mellett, aki szeptember 6-án azt mondta, hogy Ukrajna újjáépítéséhez „több mint egybillió dollárra” lesz szükség, kijelentve, hogy ez „korunk legnagyobb gazdasági projektje lesz Európában”. Kirkegaard szerint Zelenszkij összege azért magasabb, mert tartalmazza az infrastruktúra modernizálását is, hogy az megfeleljen az uniós normáknak.
Irina Mudra ukrán igazságügyiminiszter-helyettes, volt bankár, aki részt vett a jóvátételről szóló tárgyalásokon európai és amerikai partnerekkel, köztük Elizabeth Rosenberg amerikai pénzügyminiszter-helyettessel, november 22-én azt mondta, hogy Kijev létrehozza „a veszteségek nemzetközi nyilvántartását”. Ez – mint kifejtette – hivatalos nyilvántartásként szolgálna az Ukrajnát érő károkról mind a magánszemélyek, mind az intézmények tekintetében.
Ukrajna összefogott a New York-i Columbia Egyetem jogi karával, hogy létrehozza a Nemzetközi Követelések és Jóvátétel Projektet (ICRP), amelynek „tudósokból és szakértőkből álló csapata megvizsgálja és javaslatot tesz a jóvátételekkel kapcsolatos nemzetközi követelések kezelésének jogi kereteire”.
A jóvátétel története
A károkért vagy sérülésekért történő fizetést, vagyis a jóvátételt évszázadok óta a konfliktusok vesztes oldalára terhelik. Az első és a második pun háborút követően Róma súlyos háborús kártérítést szabott ki Karthágóra.
Németországnak az I. világháború után súlyos háborús jóvátételekkel kellett szembenéznie, valamint a háborús bűnösségi záradékkal, amely szerepet játszott Adolf Hitler Harmadik Birodalmának felemelkedésében is. A jóvátételi számlát végül 2010-ben rendezték.
Németországot a második világháború után ismét súlyos jóvátételekkel sújtották a szövetséges hatalmak.
A közelmúltban azonban a háborús jóvátételek „legfeljebb négy-öt államközi konfliktusban szerepeltek kiemelten” – magyarázta Laurie Blank, az Emory Law School professzora és a nemzetközi és összehasonlító joggal foglalkozó központ igazgatója. Ezek közé tartozik Irak kuvaiti inváziója, az 1998–2000-es etióp–eritreai háború és Uganda beavatkozása a Kongói Demokratikus Köztársaságban.
„Ennek eredményeként a nemzetközi közösség »izommemóriája« az államközi jóvátételekkel kapcsolatban némileg gyenge” – írta Blank egy májusi cikkében a Just Security fórumon, amely az Ukrajnának nyújtott háborús jóvátételekre összpontosított.
Hogyan vehető rá Oroszország, hogy fizessen?
Ebben a cikkben Blank néhány lehetőséget vázolt fel arra, hogyan lehetne elérni, hogy Oroszország háborús jóvátételt fizessen Ukrajnának, beleértve azt is, hogy beépítsék a Kijev és Moszkva közötti bármilyen békemegállapodásba vagy egyezségbe, ami most szinte elképzelhetetlen, mivel a konfliktus bármilyen lezárása távolinak tűnik.
Másik lehetőség – írta Blank – egy multilaterális bizottság vagy mechanizmus létrehozása a folyamat felügyeletére, hasonlóan az ENSZ Kárpótlási Bizottságához (UNCC), amelyet Irak 1990-es kuvaiti inváziója és az 1991-es perzsa-öbölbeli háború után hoztak létre.
Másokhoz hasonlóan Kljucskovszkij is a kuvaiti ENSZ-kompenzációs bizottságot említi lehetséges mintaként Ukrajna számára. Mivel azonban Oroszország vétójoggal rendelkezik az ENSZ Biztonsági Tanácsában, ez a javaslat valószínűleg nem kapna jóváhagyást.
Röviddel a februári orosz invázió után az Egyesült Államok létrehozta az orosz elitek, proxik és oligarchák (REPO) munkacsoportot, amely eddig harmincmilliárd dollár értékben zárolt vagy fagyasztott be oroszok tulajdonában lévő vagyontárgyakat, köztük több tízmillió dollár értékű luxusjachtokat. A nemzetközi munkacsoport tagjai közé tartozik Ausztrália, Nagy-Britannia, Kanada, Franciaország, Németország, Olaszország, Japán, Kanada, Franciaország, Németország és az Európai Bizottság.
A szankciókkal sújtott személyek vagyonán felül az Egyesült Államok, az EU országai és más nyugati nemzetek több mint háromszázmilliárd dollárnyi orosz jegybanki vagyont zároltak.
Néhány állam, például Észtország, Lettország, Litvánia és Szlovákia csatlakozott Ukrajnához, és azt követelte, hogy ezeket a vagyonokat használják fel a jóvátétel részeként, júniusban pedig a világ fejlett gazdaságait tömörítő Hetek csoportja (G7) megígérte, hogy megvizsgálja ezt a felvetést.
A vagyonbefagyasztás és a vagyonelkobzás azonban két különböző dolog, és különböző kihívásokat jelent, amint azt a nyugati tisztviselők világossá tették. „Minden jogi lehetőséget meg fogunk vizsgálni annak érdekében, hogy Oroszország fizessen az Ukrajnában okozott pusztításért” – mondta Josep Borrell, az EU külügyi vezetője december elején Lengyelországban, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) miniszteri konferenciáján.
Janet Yellen amerikai pénzügyminiszter egyértelműen kijelentette, hogy a jelenlegi amerikai törvények lehetetlenné teszik Washington számára, hogy lefoglalja ezeket az orosz banki eszközöket. Ez azért van így, mert az amerikai szövetségi törvény, a nemzetközi gazdasági vészhelyzeti hatáskörökről szóló törvény (IEEPA), amely lehetővé teszi Washington számára, hogy befagyassza ezeket az eszközöket, csak nagyon különleges körülmények között tenné lehetővé azok lefoglalását – magyarázta Andrew Boyle ügyvéd, aki szankciós kérdésekkel foglalkozott, és most egy nemzetközi törvényszéken dolgozik, amiről azonban nem volt hajlandó nyilatkozni.
„Nem valószínű, hogy az Egyesült Államok a befagyasztott orosz központi banki vagyontárgyakat átadná Ukrajnának anélkül, hogy megtörténne 1. az orosz beleegyezés (például egy tárgyalásos béke részeként) vagy 2. az IEEPA-nak az amerikai kongresszus által elfogadott módosítása” – mondta Boyle a Szabad Európának írásos válaszában.
Annak érdekében, hogy Ukrajna hozzájusson valamennyihez ezekből a pénzeszközökből, Didier Reynders, az EU igazságügyi biztosa azt javasolta, hogy a világszerte befagyasztott orosz központi banki devizatartalékok egyfajta alku tárgyát képezzék. „Az én szemszögemből nézve legalábbis lehetséges, hogy ezt a háromszázmilliárd eurót (316 milliárd dollárt) megtartjuk garanciaként, amíg Oroszország önként részt nem vesz Ukrajna újjáépítésében” – jelentette ki Reynders október végén.
Az EU november 30-án ugyan javaslatot tett a befagyasztott orosz vagyon elkobzására, de szakértők szerint még mindig jogi kihívások elé néz. „Oroszországnak és oligarcháinak kártalanítaniuk kell Ukrajnát a károkért, és fedezniük kell az ország újjáépítésének költségeit – mondta Ursula von der Leyen, az EU Bizottságának elnöke. – Megvannak az eszközeink ahhoz, hogy Oroszországot fizetésre kényszerítsük.”
Egy nemzedékre szóló feladat
Bár még mindig nem világos, hogy Oroszország hogyan fog fizetni, az már most nyilvánvaló, hogy Ukrajna újjáépítése hatalmas feladat lesz.
Október 25-én Berlinben, az Ukrajna újjáépítéséről szóló konferencián Georgieva, a Nemzetközi Valutalap vezérigazgatója azt mondta, hogy amint a harcoknak vége, a második „újjáépítési szakasz” költségbecslései „valóban megdöbbentők”.
„A kárköltségeken túlmenően a Világbank 349 milliárd dollár nagyságrendűre becsüli az újjáépítés teljes szükségletét – jelentette ki. – Ezek valóban megdöbbentő számok – jóval meghaladják Ukrajna 2021-es, kétszázmilliárd dolláros éves GDP-jét az orosz invázió előtt.”
Olaf Scholz német kancellár, aki a javaslatot új Marshall-tervnek nevezte, ugyanezen az összejövetelen azt mondta, hogy Ukrajna újjáépítése „egy generációt felölelő feladat lesz, amelyet most kell elkezdeni”.
Júniusban a svájci Luganóban tartott nemzetközi konferencián Ukrajna bemutatta saját nemzeti helyreállítási programját, amely az újjáépítés széles körű terveit és menetrendjét tartalmazza.
A German Marshall Fund jelentése azt javasolja, hogy a G7-ek vegyenek részt egy nemzetközi helyreállítási platformban, amelynek élén egy „globális tekintéllyel rendelkező” amerikai állna, és amely egy sorrendi megközelítésen alapulna: „segélyezés, újjáépítés, modernizáció és csatlakozás az EU-hoz”.
Azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy Ukrajna súlyos adósságterheket halmozhat fel újjáépítése finanszírozására, a jelentés szerzője, Kirkegaard szkeptikus.
„Az ukrán pénzügyi segítség túlnyomó többsége támogatások vagy – mint az EU esetében – hosszú lejáratú kölcsönök formájában érkezik, amelyeket soha nem fognak visszafizetni. Ráadásul Ukrajna meglévő adósságát a hitelezők jelenleg önkéntesen hosszabbítják meg” – mondta az elemző, aki azt jósolja, hogy „Ukrajna a háború után sok-sok évig tartó nagyon-nagyon gyors gazdasági növekedésnek nézhet elébe”, ami sokkal könnyebbé teszi az esetleges adósságterheket.
Kirkegaard arra is számít, hogy végül Oroszország „elveszíti befagyasztott szuverén vagyonát, hogy de facto háborús jóvátételt nyújtson Ukrajnának”. Hozzáteszi, hogy „Oroszország sokkal, de sokkal szegényebb ország lesz e háború miatt”.
Az ukrán ügyvéd Kljucskovszkij számára a legfontosabb, hogy Oroszországot rávegyék a kártérítés kifizetésére. „Meg kell találnunk a módját annak, hogy a nemzetközi jog működjön – mondta. – Ha egy állam súlyosan megsérti a nemzetközi jogot, ahogy Oroszország tette, és büntetlenül marad, mit mond az a nemzetközi jogról? Bízunk abban, hogy az igazságszolgáltatás győzedelmeskedni fog.”
