A belgrádi szerbek és a délszláv háború emlékművéhez közel állók csalódottan reagáltak arra a hírre, hogy szerb tisztviselők meglepően előrehaladott tárgyalásokat folytatnak Donald Trump vejével, Jared Kushnerrel a NATO-bombázások egyik legismertebb szimbólumának átalakításáról.
Belgrádban két bombatámadás is érte a jugoszláv vezérkar elhagyatott főhadiszállását, 1999 áprilisában és májusában, a NATO 79 napig tartó Allied Force hadműveletében, amelynek célja a koszovói etnikai tisztogatások befejezésének kikényszerítése volt a többnyire szerb és albán csapatokkal szemben.
Belgrádban évtizedeken át vitáztak a helyszín átalakításáról, a régi vezérkari épületek azonban többnyire változatlanok, és sok szerb számára a nemzeti ügyükkel szembeni elfogultságot jelképező, sötét történelmi emléket jelentenek.
„Miért kellene odaadni? – kérdezte Živko Nedeljković belgrádi nyugdíjas a Szabad Európa balkáni szolgálatának a lehetséges Kushner-üzlet hírére. – Hagyjuk meg kulturális és történelmi emlékműnek, hogy bárki láthassa, mit tett velünk a NATO” – tette hozzá.
A NATO-bombázok áldozatainak száma máig vitatott. A néhai jugoszláv és szerb vezető, Slobodan Milošević kormánya azt állította, hogy a bombázásokban a mintegy kilencszáz szerb katona és rendőr mellett ötezer civil halt meg; a NATO becslése szerint mintegy ötszáz civil halálos áldozat lehetett.
A háborús események, köztük a szerb főváros bombázásának megítélésében meglévő éles különbségek továbbra is a szerb nemzeti identitás szerves részét képezik, és érzékeny pontot jelentenek Szerbia és az Egyesült Államok, valamint NATO-szövetségesei kapcsolatában.
Különösen a lebombázott volt vezérkari épületek és a szerbiai rádió és televízió megrongálódott székháza táplálta Belgrádban a régóta tartó, „áldozati narratívákról” szóló vitákat.
Aleksandar Vučić szerb elnök, aki a kilencvenes években radikális nacionalista törvényhozó volt, és Slobodan Milošević elnök 2000-es megbuktatásáig a kormány minisztere, azt mondta, hogy örül az esetleges Kushner-üzletnek.
A régi vezérkari épületek és a szomszédos védelmi minisztériumi épületek műemlékvédelmi listán szerepelnek, az alattuk lévő földterület pedig a kormányé. A belgrádi Kulturális Örökségvédelmi Intézet közölte, hogy nem kapott semmilyen hivatalos dokumentumot, amely e státusz módosítását javasolná.
Vučić teljes átláthatóságot ígért a helyszínnel kapcsolatos esetleges terveket illetően, de a szerb hatóságok és Kushner részvételével készülő projekt előkészítése csak azután derült ki, hogy egy ellenzéki képviselő nyilvánosságra hozta a vázlatait.
Kushner Trump lányának, Ivankának a férje. Trump 2020-as bukása óta befektetési és fejlesztési projektjeire összpontosít, többek között az Affinity Partners nevű cégén keresztül.
Március 13-án Aleksandar Jovanović szerb ellenzéki képviselő egy sajtótájékoztatón egy állítólagos kormányzati dokumentumot mutatott be, amely szerint Goran Vesić építésügyi, közlekedési és infrastrukturális miniszter egyetértési megállapodást írt alá a Kushner Realty LLC nevű vállalkozással, bár megjegyezte, hogy jogilag nem kötelező érvényű. A szerb nyelvű megállapodás, amelyet a Szabad Európa balkáni szolgálata is megismert, felhatalmazta Vesićet arra is, hogy beruházási szerződést írjon alá.
Másnap Vesić a Haladó Párt (SNS) Instagram-oldalán közölte, hogy „felhatalmazást kapott a kormánytól”, de tájékoztatni fogják a nyilvánosságot, ha az alapján aláírnak egy megállapodást. Hozzátette, hogy „nem kell szenzációt kelteni ott, ahol nincs”.
A The New York Times cikkének megjelenése után – amely Kushner belgrádi terveiről és Albániában megvalósuló tengerparti projektjéről szólt – Kushner március 15-én megosztotta közösségi oldalán a látványterveket.
A lapnak azt mondta, hogy befektetési cége „elég közel” van a szerbiai és albániai ügyletek véglegesítéséhez.
A The New York Times megemlítette azokat a beszámolókat, amelyek egy magas rangú szerb tisztviselőt idéznek még 2013-ból, amikor Trump állítólag már kifejezte érdeklődését a belgrádi helyszín iránt, valamint arról, hogy Kushner együttműködött a Trump-kormányzat egyik németországi és térségbeli megbízottjával, Richard Grenell-lel az új balkáni projektek megvalósítása érdekében. A lap szerint 2020-ban Grenell arra ösztönözte a szerb tisztviselőket, hogy fontolják meg a lehetőségét a volt vezérkari épület helyén tervezett projektnek.
A The New York Times szerint az 1500 luxuslakás és egy szálloda megépítésére vonatkozó megállapodás Belgrád belvárosában félmilliárd dolláros beruházást és 99 évre szóló ingyenes bérleti szerződést tartalmaz, a szerb állam pedig a nyereség 22 százalékát kapja.
Zdravko Ponoš, a szerb vezérkar egykori főnöke azzal vádolta Vučićot, hogy „a saját politikai jövőjébe fektet be”, és „a családi ezüst” átadásához hasonlította a terület feletti ellenőrzésről lemondó megállapodást.
„Olyasmit ad át, ami az ország családi ékszere – mondta Ponoš a Szabad Európa balkáni szolgálatának –, mert ezek az épületek és az a hely, különösen a vezérkar régi épülete, családi ezüst”.
Nemanja Nenadić veterán korrupcióellenes ügyvéd és a Transparency International programigazgatója a Szabad Európa balkáni szolgálatának azt mondta, hogy sok a nyitott kérdés egy ilyen szerződés mögötti folyamatokkal kapcsolatban.
Megjegyezte, hogy a helyi hatóságok kiemelt jelentőségűnek minősítették Szerbia és a főváros számára a vitatott, több milliárd dolláros belgrádi vízparti városfelújítási projektet, ezért az úgynevezett lex specialis törvényre hivatkozva felülírják a szabályozást, így elkerülhetik a nyilvános pályázatot.
A Szabad Európa balkáni szolgálatának birtokába jutott kormányzati dokumentum azt javasolja, hogy a Kushner-projektet is nyilvánítsák kiemelt jelentőségű beruházásnak.
A vezérkari épületek témája a parlamentben a decemberi vitatott választásokat követő egyik első ülésen került szóba. Az ellenzéki képviselő, Jovanović, aki nyilvánosságra hozta a projektről a kormányzati dokumentumot, arra utalt, hogy az üzlet támogatói „meghajolnak az amerikai cégek előtt”.
Branislav Dimitrijević művészettörténész, az ellenzéki Zöld Baloldali Front párt tagja azzal érvelt, hogy az épületeket vagy vissza kellene állítani eredeti állapotukba, vagy valamilyen módon műemlékként kellene megőrizni. Múlt héten a The New York Times idézte Grenellt, aki szerint a Kushner-projekt esélyt jelent arra, hogy „a korábbi konfliktus szimbólumából a barátság és a megújulás jelképe legyen”.
Fontos nem hivatalos emlékmű
Gruia Badescu, a Konstanzi Egyetem kelet-európai történésze, aki régóta foglalkozik rekonstrukciókkal és a kilencvenes évek balkáni háborús emlékével, azt mondta, hogy meg kell védeni az 1965-ben elkészült, romos épületeket.
A 2005-ös jegyzékbe vétel gyakorlatilag megakadályozta a helyszín átépítési terveit, mivel az épületet eredeti állapotában kellett volna helyreállítani – mondta.
„Így ez egy kiemelkedő emlék maradt, ez lett a NATO-bombázás legfontosabb nem hivatalos emlékműve” – mondta Badescu. Ezért arra számít, hogy a közvélemény ellenezni fogja a beruházást.
Azt mondta, hogy egy amerikai befektető lehetséges szerepe különösen pikáns, szemben egy, a világ bármely más pontjáról érkező befektetővel.
„Az, hogy egy amerikai újjáépíti a várost és a NATO-bombázások szimbólumát, azt hiszem, eléggé dühítő lehet: hogyan lehetséges, hogy az amerikaiak rombolták le és az amerikaiak építik újjá?”
