A tálibok által végrehajtott nyilvános kivégzések növekvő száma visszatérést jelent az iszlamista csoport hírhedt igazságszolgáltatási módszeréhez, és megerősíti a saría szigorú értelmezése melletti elkötelezettségüket.
Afganisztánban nemrég három, gyilkosságért elítélt ember nyilvános kivégzésével a tálibok nyilvánvalóvá tették, hogy ténylegesen visszatértek a hírhedt szemet szemért megközelítéshez.
A kiszasz, vagyis a megtorló iszlám büntetések, amelyek lehetővé teszik, hogy az áldozat rokonai végezzék ki az elkövetőt, a tálibok első, 1996 és 2001 közötti afganisztáni hatalmi időszakának védjegye volt.
A közel húszévnyi kegyelmi idő után az új kormányzással visszatérni látszik az iszlám törvények szigorú értelmezése. A keményvonalas iszlamista csoport a 2021-es hatalomátvétel óta megfogadta, hogy újjáéleszti a vallási alapokon nyugvó büntetőjogi gyakorlatot.
A három férfi nyilvános kivégzése az elmúlt két hétben azt mutatja, hogy a tálibok nem fenyegetőztek, hanem ígéretet tettek, amit be is tartanak.
Az előző tálib rezsim alatt stadionokban végrehajtott kivégzésekhez hasonlóan mindhármukat az áldozatok örökösei végezték ki a nézők szeme láttára.
Február 22-én Szaid Dzsamaluddint és Gul Hánt a délkeleti Gazni tartományban egy futballstadionban lőtték agyon. „Az egyiket nyolcszor, míg a másikat hatszor lőtték meg” – mondta egy névtelenséget kérő szemtanú a Szabad Európa helyi rádiójának, az Azadinak.
Napokkal később, február 26-án egy férfi lelőtte Nazar Mohammadot az északi Dzsovdzsen tartomány egyik stadionjában. A lövöldöző testvére, Hál Mohammad két évvel ezelőtti haláláért állt bosszút.
Az iszlám igazságszolgáltatás többféle büntetési formát határoz meg, ilyen például a megtorlásra való, emberek ellen elkövetett bűncselekmény esetén alkalmazandó, szemet szemért elven működő kiszasz, vagy az Isten ellen elkövetett bűncselekmény következménye, a hudud, ami a csonkítástól a halálbüntetésig terjedhet.
Kivégzés a kelet-afganisztáni Hosztban 1996. február 9-én. Ez egyike a korai kiszaszbüntetéseknek, amelyeket a tálibok első, 1996 és 2001 közötti hatalomra kerülése idején hajtottak végre
A legutóbbi kivégzések nem az elsők, amióta a tálibok visszatértek a hatalomba.
2022 decemberében, alig egy hónappal azután, hogy Hibatulla Ahundzáda mullah tálib vezető elrendelte az iszlám büntetések visszatérését, a nyugati Farah tartományban több száz bámészkodó szeme láttára lőtt agyon egy gyilkosságért elítélt férfit az áldozat apja.
Tavaly júniusban a keleti Lagman tartományban végeztek ki egy férfit, akit öt ember megölésével vádoltak – közölték a tálibok, de azt nem árulták el, hogyan hajtották végre az ítéletet.
Ahundzáda parancsa óta a tálibok több száz embert korbácsoltak, köveztek vagy csonkítottak meg olyan bűncselekményekért, mint lopás vagy házasságtörés.
A kivégzéseket és büntetéseket afgánok és külföldiek is elítélték, vallásjogi szakértők pedig megkérdőjelezték, hogy az iszlám törvények alapján érvényesek-e. Szerintük elsősorban a félelemkeltés a céljuk.
Az afgán iszlám tudósok szerint a saríatörvényt csak egy átfogó kormányzati keretben lehet végrehajtani, egy legitim, a népnek felelős kormány alatt.
„Az ilyen büntetésekről döntő bíráknak híresnek kell lenniük igazságosságukról és alapos tudásukról” – mondta Fazluminullah Mumtaz professzor, az iszlám jogtudomány szakértője. Hozzátette, hogy a bírák „kötelesek alaposan ismerni az ítélet jogtudományi és saríaszempontjait és végrehajtását”.
Ám ez nem így van a tálibok alatt, akik gyakorlatilag megszüntették az afgán igazságszolgáltatást, és akiknek kormányát egyetlen ország sem ismeri el.
A keményvonalas iszlamista csoport eltörölte az előző kormány által bevezetett összes törvényt, ami alkotmányosan lehetővé tette az iszlám jog alkalmazását, ugyanakkor betartotta a nemzetközi jogi és jogvédelmi normákat.
A 2021-es hatalomátvétel óta a tálibok több ezer bírót, ügyészt és ügyvédet rúgtak ki, a helyükre lojális híveiket ültették, akiknek többsége klerikus.
„A tálib kormánynak még viszonylagos legitimitása sincs, jogi vákuumban működik” – mondta Szubhanullah Miszbah afgán jogi szakértő az Azadi Rádiónak.
A tálibok gyakorlatilag újrateremtették kilencvenes évekbeli „iszlám emirátusukat”, amelyben az ilyen büntetések az iszlám jog brutális felfogásának egyik jellemzőjévé váltak.
A csoport ragaszkodása a saría szigorú követéséhez az egyik oka annak, hogy a tálibok határozottan ellenálltak az afgánok és a nemzetközi közösség azon követelésének, hogy engedélyezzék egy inkluzív kormány létrehozását.
A nemzetközi jog betartására vonatkozó kezdeti ígéretek ellenére a tálibok nem hajlandók engedni, ami ugyan hatalmi monopóliumot adott nekik, ugyanakkor növelte elszigeteltségüket, és belpolitikai és gazdasági válságokat szított.
Miszbah szerint mindez azt jelenti, hogy a tálibok nem szerezték meg az iszlám jog irányának meghatározásához szükséges képesítést. „Afganisztánban senki sem ellenzi a saría bevezetését, de a táliboknak előbb meg kell felelniük az ilyen törvények bevezetéséhez szükséges előfeltételeknek – mondta. – A halálbüntetések végrehajtása így csak félelmet fog kelteni a társadalomban.”
Az előző kormány alatt a nemzetközi joggal összhangban engedélyezték a halálbüntetést. A halálos ítéleteket – többnyire akasztással – börtönökben hajtották végre.
A nyilvános kivégzések visszatérése azonban riadalmat keltett az ENSZ és a globális jogvédő szervezetek körében. „A nyilvános kivégzések a kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés egyik formája” – mondta Jeremy Laurence, az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosságának szóvivője.
Laurence egy február 28-i nyilatkozatában rámutatott, hogy az ilyen kivégzések önkényesek és „ellentétesek a Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya által védett élethez való joggal, amelynek Afganisztán is részese”.
Az Amnesty International az ilyen kivégzések azonnali leállítására szólított fel. „A nyilvános kivégzések végrehajtása tovább növeli a halálbüntetés kegyetlenségét – mondta Livia Saccardi, az Amnesty International dél-ázsiai igazgatóhelyettese. – Csak dehumanizáló hatással lehet az áldozatra, és brutalizáló hatással azokra, akik szemtanúi a kivégzéseknek.”
Jogvédők világszerte ellenzik a halálbüntetést, különösen a végrehajtását, többek között azokban a muszlim országokban, ahol a halálbüntetés a saríában gyökerezik. A szunnita Szaúd-Arábia és a síita Irán a világ vezető országai közé tartozik a halálbüntetések tekintetében. Ezekben az országokban minden kivégzés, beleértve a kiszaszt, az iszlám jogértelmezés szerint indokolt.
Graeme Smith, az International Crisis Group vezető afganisztáni elemzője szerint a tálibok igazságszolgáltatási megközelítése bizonyos legitimitást nyert az afgánok körében, különösen az ország déli és keleti részén található vidéki területeken, amikor a csoport 2002 és 2021 között a Nyugat-barát kormány ellen harcolt.
Smith szerint ez azért volt így, mert néhány afgán – akiket frusztrált a kabuli bírósági rendszerben elharapódzó korrupció – inkább a felkelők elé vitte az ügyét. „Az emberi jogi szervezetek joggal ítélik el ezeket a kivégzéseket – mondta. – Érdemes azonban emlékezni a közelmúlt afganisztáni történelmére, ahol sok kivégzés titokban történt.”
Miután 1978 áprilisában egy kommunista puccs megdöntötte a köztársasági kormányt, Afganisztánban nagyszámú bíróságon kívüli kivégzés volt a kommunista, iszlamista és Nyugat-barát kormányok alatt.
„Ennek az erőszakos örökségnek számos aspektusát még fel kell tárni az újságíróknak és más nyomozóknak, akik bejutnak az egykori csataterekre” – tette hozzá Smith.
