A kommunizmus bukása Romániában már évtizedekkel ezelőtt lerántotta a leplet az ország hírhedt árvaházhálózatáról, és sokkolta a világot a koszos és alultáplált, többnyire rongyokba öltözött, mocskos kórtermekben összezsúfolt gyermekek képeivel, akik közül néhányan az ágyukhoz voltak láncolva.
Az 1965 és 1989 között uralkodó Nicolae Ceaușescu román diktátor rezsimjének bűneit vizsgáló különbizottság megállapította, hogy több mint 15 ezer kiskorú – árva, testi vagy szellemi fogyatékos, illetve a szüleik által nem kívánt – gyermek halt meg árvaházban és más bentlakásos intézményben.
A bizottság – hivatalos nevén a Kommunizmus Bűneit Vizsgáló és a Román Száműzetés Emlékét Őrző Intézet (IICCMER) – szerint az áldozatok közül sokan éhen haltak.
A Szabad Európa román szolgálata a vizsgálatokhoz kapcsolódó dokumentumokat megvizsgálva új részleteket tárt fel arról, hogy egyes gyermekek hogyan kerültek állami gondozásba és árvaházba. Cosmin Popa történész szerint sok esetben úgy tűnik, hogy a gyermekeket azért választották ki, hogy segítsenek finanszírozni a bentlakásos intézményt, mert az állami hatóságok azt kérték a szülőktől, hogy fizessenek gyermekeik „kezelése” után.
2022 októberében az IICCMER megállapította, hogy 1967 és 1990 között több mint 15 ezer kiskorú halt meg a kommunista Románia 26 olyan intézményében, amelyeket fogyatékos és mentálisan beteg gyermekek számára tartottak fenn. Az IICCMER jelentése szerint a több ezer haláleset oka egyebek mellett az éhezés, a nem megfelelő életkörülmények, a bántalmazás és az orvosi ellátás hiánya volt.
„Valóságos kultusza volt a haszontalan kiadások lefaragásának. Az, hogy menthetetlennek bélyegezték ezeket a gyerekeket, azt jelentette, hogy egész életükben segítségre szorulnak, vagyis soha nem lesznek hasznos tagjai a szocialista társadalomnak” – mondta Popa.
Az IICCMER szerint a legtöbb haláleset a magyar határhoz közeli Erdőgyarakban (románul Ghiorac) lévő hírhedt létesítményben volt, ahol 1987 októbere és 1990 áprilisa között 138 gyermek halálát állapították meg. Ez idő alatt mindössze 183 gyermeket vettek fel – jegyezte meg az intézet.
Több mint háromszázezer gyermeket helyeztek el a romániai árvaházak, gyermekkórházak és egyéb, fiataloknak szánt intézmények hálózatában 1954–1989 között. Ceauşescu gyermekeinek nevezték őket.
Több mint két évtizedes hatalma alatt Ceauşescu a világ egyik legradikálisabb és legelnyomóbb rendszerét vezette be a születésszám ösztönzésére, betiltotta az abortuszt a negyven év alatti, négynél kevesebb gyermeket vállaló nők számára. Miközben az intézkedések baby boomot idéztek elő, sok gyermek, aki szegény családba született, állami árvaházban vagy hasonló intézményben kötött ki. A kommunizmus bukása után nyilvánosságra kerültek az intézményekben uralkodó borzalmas állapotok, és a nyomorban élő, csontsoványra fogyott gyermekekről készült képek bejárták a világsajtót.
Annak ellenére hogy az IICCMER feltárta az intézmények áldozatainak valódi számát, senkit sem vontak felelősségre, bár az intézet feljelentést is tett a román ügyészségen. Ám az intézményekkel kapcsolatban állók közül senkit sem állítottak bíróság elé.
A Szabad Európa román szolgálata megvizsgálta az 1987 és 1989 között, mindössze harminc hónapig működő erdőgyaraki gyermekotthonnal kapcsolatos dokumentumokat. Azért hozták létre az intézetet, mert a régióban megteltek a beteg gyermekeket kezelő intézmények. A dokumentumokból kiderül, hogy az ott meghalt 138 gyermek közül 84 hároméves volt. Ez volt a legalacsonyabb életkor, amikor törvényesen elvehették őket a családjuktól. A leggyakoribb bejelentett halálok a bronchopneumonia volt, a tüdőgyulladás olyan típusa, amely a tüdő hörgőit érinti.
„Gondoljunk egy családra a kommunista Románia elitjéből, ahol az egyik gyerek okos, jól tanul, a másik viszont kevésbé tehetséges. Sokan közülük – mert az intézmények nyilvántartásában teljesen normális családokból származó gyerekeket is találunk – művészek, tanárok, tábornokok lettek” – mondta Popa.
Ritkán vagy egyáltalán nem számított a gyermekek jóléte, nem is beszélve az egészségügyi ellátásról, amikor a hatóságok eldöntötték, hogy ki melyik hírhedt intézménybe kerüljön – jegyezte meg Popa. Szerinte főleg szegényebb családokból származó, enyhe fizikai vagy mentális problémákkal küzdő gyerekeket küldtek oda, de gyakran még a viszonylag jómódú román családok gyermekeit sem kímélték.
Összességében – jegyezte meg a történész – nagyrészt az a vágy vezérelte a román kommunista vezetést, hogy „eltöröljék a társadalmi osztályokat”.
