Az állam- és kormányfőknek április 17-én bemutatandó jelentésében útitervet készül javasolni az egységes piac kiteljesítésére a távközlés, az energia és a pénzügyek területén, Európa versenyképességének növeléséhez szükségesnek ítéli az adóharmonizációt, és a jelenlegi uniós büdzséből nem tartja megoldhatónak a bővítés finanszírozását Enrico Letta korábbi olasz miniszterelnök.
Javasolja az egységes piac kiterjesztését a még hiányzó gazdasági szektorokra majd egy ütemterv kíséretében az EU-tagállamok vezetőinek április 17-én bemutatandó jelentésében – árulta el a Szabad Európának és több európai lapnak adott interjújában Enrico Letta, a Jacques Delors Intézet elnöke.
A belső piac három nagy hiányzó eleme
A korábbi baloldali olasz miniszterelnök az interjúban felidézte, hogy szeptemberi megbízatását követően – amely az egységes belső piac átvilágítására és továbbfejlesztésére szólt – Jacques Delors, a nemrég elhunyt legendás bizottsági elnök arra hívta fel a figyelmét, hogy az egységes piac 1986-os létrehozásakor a tagállami kormányok három gazdasági ágazatot – a távközlést, az energetikát és a tőkepiacot – megtartottak nemzeti hatáskörben. Enrico Letta szerint ezt az akkoriban még érthető megközelítést ma már semmi sem indokolja. Delors azt javasolta neki, hogy jelentésében a belső piacnak erre a három nagy jelentőségű gazdasági ágazatra való kiterjesztésére fókuszáljon. „Egyetlen országtól sem hallottam ellenvetést ezzel a narratívával szemben” – jegyezte meg a Jacques Delors Intézet elnöke, aki az elmúlt hónapokban majdnem minden tagállamban megfordult, és megszondáztatta elképzeléseiről a politikai és üzleti vezetőket.
Letta konzultációi során azt tapasztalta, hogy kivétel nélkül mindenkit aggodalommal tölt el az európai gazdaság lassú növekedési potenciálja, és közös óhajként fogalmazódik meg az is, hogy ne maradjanak fehér foltok a belső piacon. „Megpróbálok egy ütemtervet bemutatni az akadályok felszámolására. A három említett területen nincs egységes piacunk, nemzeti piacok vannak” – szögezte le a korábbi politikus.
A jelenleg a párizsi kutatóintézet élén álló exkormányfőt saját bevallása szerint is meglepte, hogy a tagállamok mennyire elkötelezettek a belső piac létrehozása mellett a védelmi politika területén. Emlékeztetett rá, hogy a védelmi ipar esetében jelenleg legfeljebb közös és nem egységes piacról beszélhetünk, hiszen a terület nemzeti hatáskörben van, és versenyről csak jóindulattal lehet beszélni.
Arra is felhívta a figyelmet, hogy az európai védelmi közbeszerzések nyolcvan százalékban nem európai katonai felszerelések megvásárlását eredményezik. „A védelmi jellegű kiadások nagy részét az USA-ban, Törökországban és Dél-Koreában fordítjuk munkahelyteremtésre” – húzta alá.
Uniós közjavak: a kettős átállás, a védelem és a bővítés
Enrico Letta szerint három olyan terület kiemelkedik a közjavak közül, amelyekre uniós szinten a következő években sok forrást kellene költeni. Ezek: a zöld- és a digitális átállás, a védelem és a bővítés. Ami az utóbbit illeti, számára is némileg váratlanul számos tagállamban tapasztalt nyugtalanságot a bővítés várható költségei és más, ezzel összefüggő akadályok miatt. „Lehet, hogy túl naiv voltam, amikor sokkal nyitottabb hozzáállást vártam. A politikai jó szándék megvan, de a ráeszmélés is, hogy a bővítés oltárán nem lehet feláldozni a közös agrárpolitikát és a kohéziós politikát” – hangsúlyozta.
Hozzátette, hogy az EU további bővítését nem lehet a jelenlegi költségvetésből finanszírozni. Ugyanakkor rámutatott, hogy a kohéziós politikára fordított kiadásokat inkább növelni kellene, mint csökkenteni, mert ennek hiányát a belső piac is megsínylené. Letta konzultációi során a bővítéssel kapcsolatban egy új szempont is beúszott a képbe, amit ő a negyedik, de szinte feledésbe merült koppenhágai kritériumnak nevez (a politikai, a gazdasági kritériumok és a jogharmonizáció mellett), jelesül az abszorpciós képesség. „Ez megítélésem szerint fontos szempont lesz, ezért is teszem a jelentésben a bővítést egy kosárba a finanszírozással” – közölte.
Ehhez kapcsolódóan: Birodalmi vízió és liberalizmusexport: történészek az orosz és az amerikai imperializmusról
A szabad mozgás része a maradáshoz való jog
A Jacques Delors Intézet elnökének egyik újító ötlete lesz az uniós alapjognak számító, személyek szabad mozgásának újragondolása és a „helyben maradás jogának” felvetése mindenekelőtt az agyak elszívásának kontextusában.
„A maradás joga a szabad mozgás része, de a jelenlegi viszonyok között ez egy irányba, egyszeri útra szóló menetjegyet jelent, mert sokan soha nem térnek vissza” – fejtegette, hangsúlyozva, hogy a fő problémát nem is annyira az agyelszívásban látja, sokkal inkább egyes országok és régiók elnéptelenedésében.
Mint elmondta, tudja, hogy nagyon kényes kérdést feszeget, de jelentésében a mobilitásnak a jelenleginél nagyobb versenyképességet eredményező módozatairól is vitát kíván indítani. Ugyanis a probléma nemcsak a kibocsátó, hanem a befogadó országoknál is jelentkezik. Utóbbiak esetében, mint Hollandiában, a lakhatás költségeinek ugrásszerű növekedése jelenleg az egyik első számú probléma.
Enrico Letta jelentésében az Egyesült Államok és az EU közötti mélyülő versenyképességi szakadékra is rá fogja irányítani a figyelmet. „Egyértelmű, hogy gazdasági értelemben létezik egy leszakadás Amerikától, aminek az elsődleges oka az, hogy az USA sokkal jobban kihasználja az egységes belső piacában rejlő lehetőségeket” – mutat rá. A korábbi politikus nem titkolja, hogy áprilisban bemutatandó jelentése tabutémákat is feszegetni fog. Ezek egyike a ma még alapvetően nemzeti hatáskörbe tartozó adópolitika, amelynek uniós szintű harmonizációját megkerülhetetlennek tartja, ha az EU tényleg komolyan gondolja a felzárkózást, és ki akarja használni a belső piacban rejlő potenciált.
Tanulni Amerikától, és az adóharmonizáció
A jelentéstevő ezért nemrég egy hetet Washingtonban töltött az amerikai inflációcsökkentési törvény (angol rövidítése IRA) tanulmányozása végett, annál is inkább, mert európai konzultációi során számos üzleti vállalkozástól azt hallotta, hogy az EU-ban is szeretnének hasonlót. Az IRA jelentős adókedvezmények révén kísérli meg az USA-ba csábítani az új zöldtechnológiákat. A modell egyszerűsége miatt számos európai cég nem tudott ellenállni a csábításnak. „Az IRA sikerével próbálom majd szemléltetni a tagállami pénzügyminisztereknek, hogy egy egyszerű, automatikus és föderális módszerrel mennyire előre lehet jutni. De ez csak úgy lehetséges, ha harmonizáljuk az adórendszereinket, és véget vetünk a jelenlegi széttöredezettségnek” – mondta.
Letta egyik ambíciója a kis- és középvállalkozások belső piacának megteremtése. Az európai üzleti vállalkozások 95 százalékát kitevő kkv-k országról országra eltérő társasági joggal, adószabályokkal és csődtörvényekkel kell hogy szembenézzenek, ami komoly visszatartó erőt jelent, hogy a határokon túlra terjeszkedjenek. „Ez azt jelenti, hogy az egységes belső piac jelenleg csak a nagyvállalatok számára létezik. A jelentésemben ezért egy fejezet a kkv-k belső piacának létrehozását szorgalmazza majd” – szögezte le.
A Jacques Delors Intézet elnöke szerint a belső piac revitalizálása nem lehet sikeres a pénzügyi unió megteremtése nélkül, amit a nagy pénzügyi válság lecsengése után félbehagytak a tagállamok. Terveiben a pénzügyi unió úgy jelenik meg, mint egy olyan mechanizmus, amely hidat ver az európai polgárok megtakarításai és a zöld- és digitális átállás költségei között. Jelenleg ugyanis megítélése szerint az európai családok megtakarításaiból túl sok vándorol különböző formában az USA-ba. „Egységes pénzügyi unióra van szükség, mert az állampolgárok megtakarításainak bevonása nélkül közpénzből nem tudjuk finanszírozni az átállás rendkívüli költségeit. A zöld- és a digitális átállás, a védelem és a bővítés nagyon sok pénzbe fog kerülni a következő évtizedben” – hangsúlyozta.
Letta számára nem az a fő dilemma, hogy európai vagy tagállami bajnokok nőjenek ki, hanem az, hogyan lehet nemzeti helyett európai szinten támogatni a folyamatot. „Az elmúlt négy évben a válságok miatt kivételes nemzeti beavatkozásokra volt szükség. Most azonban el kell indulnunk az európai szint felé” – vélekedett.
A volt olasz miniszterelnök szavai szerint álomforgatókönyv helyett egy nagyon praktikus jelentésen dolgozik, éppen ezért a jelenlegi EU-szerződések talaján képzeli el a szükséges változtatásokat.
Enrico Letta az elmúlt félévben több mint háromszáz egyeztetést tartott az érdekelt tagállami és európai szereplőkkel, és utazásai közben önmaga is rádöbbent a jelenlegi belső piac korlátaira. „Arra kényszerültem, hogy repülővel közlekedjek az országok között, a nagy sebességű vonatok ugyanis ma még – kevés kivétellel – csak az országhatárokon belül járnak” – tett egy fontos észrevételt.
