Stratégia van, még pénz is lenne rá, de a politikai akarat hiányzik az érintett uniós tagállamokból, hogy felszámolják a roma gyerekek hátrányos megkülönböztetését az oktatásban. Közben a helyzet tovább romlik, egyre több gyerek marad ki az iskolából, nem lesz képesítésük, és szinte lehetetlenné válik az elhelyezkedésük – miközben az EU harmadik országokból próbál munkaerőt hozni. Erről folytatott vitát az Európai Parlament.
A romák alkotják Európa legnagyobb etnikai kisebbségét. A becslések szerint mintegy 10-12 millió főre tehető az Európa területén élő romák száma. Körülbelül hatmillióan közülük az EU polgárai vagy lakosai. Az Európai Alapjogi Ügynökség (FRA) tavalyi, romákkal foglalkozó kísérleti felmérése Bulgáriára, a Cseh Köztársaságra, Franciaországra, Görögországra, Olaszországra, Magyarországra, Lengyelországra, Portugáliára, Romániára, Szlovákiára és Spanyolországra terjedt ki. A tizenegy EU-tagállam területén 22.203 roma és nem roma embert kérdeztek meg, akik összesen a háztartások 84.287 tagjáról szolgáltak információval.
Lesújtó eredmények
Az eredmények nyomasztó képet festenek a vizsgált romák helyzetéről. A közelükben élő nem romákkal való összehasonlítás jelentős különbségeket jelez társadalmi-gazdasági helyzetüket tekintve; mindazonáltal a nem roma válaszadók helyzete is gyakran aggodalomra ad okot. A közölt mutatók azt jelzik, hogy a felmérésekben szereplő tizenegy uniós tagállamban nem kielégítő a romák társadalmi-gazdasági helyzete a négy kiemelt területen – foglalkoztatás, oktatás, lakhatás, egészségügy –, és az átlagot tekintve rosszabb, mint a közvetlen közelükben élő nem romáké. Az adatokból az is kiderül, hogy a romák továbbra is hátrányos megkülönböztetést tapasztalnak, és nincsenek kellőképpen tisztában az uniós jog – például a faji egyenlőségről szóló irányelv – által garantált jogaikkal.
Az Európai Parlament a napokban az Európai Bizottságot kérte számon a roma gyerekek szegregációja és az oktatásban tapasztalható hátrányos megkülönböztetése miatt. Az imént említett felmérés megállapította azt is, hogy a vizsgált roma gyermekek közül átlagosan csak minden második járt iskola előtti intézménybe vagy óvodába. Bár az iskolaköteles korosztályban Bulgária, Görögország és Románia kivételével a 7–15 év közötti roma gyermekek közül tízből kilenc a beszámolók szerint járt iskolába, az oktatásban való részvétel az iskolaköteles kor után meredeken visszaesik. A vizsgált fiatal roma felnőttek közül csak 15 százalék végez általános vagy szakmai felső-, középfokú tanulmányokat.
Kinek a hibája?
„Nem kellemes roma gyermekként születni a világban, de ez nem az ő hibájuk – ezzel kezdte mondandóját a téma felkarolója, Peter Pollak EP-képviselő. Így folytatta: – Megvédjük a medvét, a farkast, az erdőt, a roma gyerekektől viszont megvonjuk a jövőt.”
Kijelentette, hogy ezeket a gyerekeket a bőrszínük miatt különböztetik meg. Ennek köszönhetően ha felkeressük bármelyik iskolát egy roma gettó közelében, az biztosan szegregált oktatási intézmény lesz. Pollak képviselő arra is felhívta a figyelmet, hogy miközben a romák emberi és gazdasági potenciállal rendelkeznek, szakemberek lehetnének, abszurd módon harmadik országból kell behívni munkavállalókat.
Az Európai Bizottság nevében a kohéziós alapokért felelős biztos, a portugál Elisa Ferreira azzal kezdte, hogy a helyzet romlott az elmúlt években. A roma gyerekeknek ugyanis több mint fele olyan iskolába jár, ahol szinte mindenki roma. Bár igazából a tagállamok illetékesek ebben a kérdésben, az Európai Bizottság számos intézkedést fogadott el és forrásokat biztosított, az EU romastratégia-kerete pedig célokat fogalmaz meg. Cél, hogy 2030-ra legalább felére csökkenjen a szegregált iskolába járó gyerekek száma. A pénzek felhasználásával is gond van; ez talán ismerős lehet Magyarországról is. A biztos ugyanis általános jelenségként írta le, hogy sokszor már elkülönítették a forrásokat, majd újra kellett csoportosítani, ugyanis az összegek felhasználásához „nem voltak adottak a tagállami feltételek”. Hozzátette, hogy a roma gyerekek nyolcvan százaléka kénytelen szembenézni a szegénység veszélyével, míg az átlaglakosság esetében ez az arány 23 százalék.
A horvát Valter Flego arról beszélt, hogy minden gyereknek ugyanolyan jogai vannak, függetlenül attól, hol él, kik a szülei, milyen a nemzetisége – ezt leszögezi az ENSZ gyermekjogi egyezménye. „De a valóságban más a helyzet, 2023-ban társadalomként még mindig nem értük el a szükséges eredményt. Az sem elég, ha homokba dugjuk a fejünket, mert a szegregáció munkanélküliséghez vezet. Minél több forrást kell biztosítani az inkluzív oktatáshoz a tagállamoknak szegregáció nélkül” – mondta a liberális politikus.
Ugyanakkor a roma szülők és a civil szervezetek felelősségéről beszélt Angel Dzsambazki, aki szerint a közvetítők akarnak egyre több pénzt az adófizetőktől, miközben nem hatékonyan költik el a forrásokat. Szerinte a civil szervezetek kongatják a vészharangot, és még több pénzt akarnak. Azt a kérdést is feltette, hogy hol van a szülői felelősség. „Elfogadják a gyerekházasságot, majd nem engedik a gyereket iskolába. Nem kellene olyan hagyományokat támogatni, amelyek kárt okoznak” – tette hozzá. A legnagyobb felzúdulást azonban a német szélsőjobbos képviselő, Guido Reil megjegyzése váltotta ki, aki azt mondta, hogy „a baj az évszázadokra visszanyúló kriminális kultúrával van”.
Jogsértések Magyarországon
Magyarországgal kapcsolatban már több bíróság megállapította az egyébként tiltott iskolai szegregációt. A legemlékezetesebb ügy a gyöngyöspatai eset. Négy évvel ezelőtt jogerős ítélet született a Debreceni Ítélőtáblán: megerősítették az első fokon eljáró bíróság döntését abban a perben, amelyet az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) indított gyöngyöspatai roma gyerekek 2004–2014 közötti iskolai szegregációja és alacsony szintű oktatása miatt. A kártérítés összegét több gyerek esetében megemelték: míg az első fok összesen 89 millió forintot ítélt meg a felpereseknek, a másodfokú döntés értelmében az összeg meghaladta a százmillió forintot. Erre sajátosan reagált a magyar állam: két évvel később az Országgyűlés elfogadott egy törvényjavaslatot, amely arra kötelezte a bíróságokat, hogy az iskolai szegregációs perekben pénzbeli kártérítés helyett oktatást és képzést állapítsanak meg sérelemdíjként. Erre viszont az Európai Bizottság is felfigyelt, és kötelezettségszegési eljárást indított, amely még mindig folyamatban van.
A legfrissebb ügy idén márciusi, amikor az Emberi Jogok Európai Bírósága ítélte el a roma diákok iskolai szegregációját Magyarországon. Az ügy roma származású felperese 2013 és 2014 között egy olyan általános iskolába járt, amelyet kizárólag roma diákok látogattak. A felperes szerint az iskolában oktatott tananyag szinten aluli volt, 2013-as oktatási adatok szerint az ott tanulók kevesebb mint tíz százaléka tanult tovább. A bíróság megállapította, hogy a panaszost „szegregált körülmények között oktatták”, ezért Magyarországnak hétezer eurót kell fizetnie a felperesnek erkölcsi kártérítés címén, és további 4537 euró perköltséget.
Az Európai Parlament októberi plenáris ülésén állásfoglalást fogad majd el a roma gyerekek iskolai szegregációja kapcsán.
