Az ukrajnai háború elhúzódásával Európa-szerte egyre fokozódik az aggodalom a gazdasági helyzet miatt, ugyanakkor szakértők szerint Oroszország hosszú távon súlyosabb árat fog fizetni az invázióért a büntetőintézkedések következtében.
Olaszországban nőtt az élelmiszerbankokat felkeresők száma, német tisztségviselők a légkondicionálás mellőzését sürgetik az energiaellátás biztosítása érdekében, miközben a különböző szolgáltatócégek is nehéz helyzetbe kerültek, az euró értéke húszéves mélypontra süllyedt a dollárral szemben és egyre szaporodnak a pesszimistább előrejelzések.
Ezek mind annak a jelei, hogy az ukrajnai háború, az orosz gázszállítások fokozatos csökkentése miként okozott energiaválságot Európában, ami recesszióba taszíthatja a koronavírus-járvány után épp magára találó gazdaságot.
Eközben az egekbe szökő energiaárakból sokat profitál a fontos kőolaj- és földgázexportőrnek számító Oroszország, ahol egyelőre a gazdasági elszigetelődés ellenére is sikerült stabilizálni a rubel értékét és az inflációt a jegybank fellépésének és az első nemzetközi szankciók 2014-es bevezetése óta gyűjtött tapasztalatoknak köszönhetően.
Közgazdászok szerint ugyanakkor bár a teljes összeomlást el tudja kerülni, Oroszország hosszú távon súlyos árat fog fizetni a fegyveres konfliktusért: a beruházások elmaradása és a visszaeső jövedelmek gazdasági stagnálást fognak eredményezni.
Az Európa előtt álló legsürgetőbb kihívás rövid távon jelentkezik, ami a 8,6 százalékos rekordmértékű infláció letörése, illetve a tél átvészelése bénító energiahiány nélkül. A kontinens nagyban függ az orosz gáztól, a magasabb energiaköltségek pedig mindenben, például az ipari termelésben, az élelmiszer és az üzemanyag árában is megjelennek.
A bizonytalanság különösen nagy kihatással lehet az energiaintenzív ágazatokra, például az acéliparra, a mezőgazdaságra, amely szektorok gázfogyasztását a hatóságok korlátozhatják a válság súlyosbodása esetén, hogy a háztartásokat így megóvják a fellépő hiánytól.
Mindennapi nehézségek
A Molkerei Berchtesgadener Land német tejipari szövetkezet körülbelül 200 ezer liter üzemanyagot tárazott be előre, hogy az áram- vagy gázellátás esetleges későbbi leállítása mellett is biztosítani tudja a pasztőrizáláshoz és hűtéshez szükséges energiát. Ez kulcsfontosságú a tagsággal rendelkező mintegy 1800 gazda számára, akik tehenei naponta egymillió liter tejet adnak. Leállás esetén ez a mennyiség szinte teljesen kárba veszne.
A szövetkezet egyetlen óra alatt annyi elektromos áramot használ fel csak hűtésre, mint egy átlagos háztartás évente összesen.
A vezetőség csomagolóanyagokból és egyéb eszközökből is jelentős készleteket halmozott fel, hogy túl tudjanak élni egy esetleges jövőbeli válságot. „Sok mindent betáraztunk, de ez is csak néhány hétre lenne elegendő” – figyelmeztetett Bernhard Pointner ügyvezető igazgató.
A gazdasági nehézségek az étkezőasztalnál is éreztetik a hatásukat. Fogyasztói szervezetek szerint egy átlagos olasz családnak idén 681 euróval többet kell költenie élelmiszerre, mint tavaly.
„A helyzet, az általunk támogatott családok számának folyamatos növekedése komoly aggodalommal tölt el bennünket” – mondta Dario Boggio Marzet, az ingyenkonyhákat működtető segélyszervezetek tucatjait összefogó Lombardiai Élelmiszerbank elnöke.
A Párizshoz közeli Gennevilliers-ben két gyermekét egyedül nevelő Jessica Lobli is aggodalommal figyeli az emelkedő élelmiszerárakat. Már visszafogta családja tej-, joghurt- és édességfogyasztását, azonban úgy véli, hogy a helyzet tovább fog súlyosbodni.
A nő egy iskola konyháján dolgozik és havi 1300-2000 eurót keres. Havonta általában 150-200 eurót költenek élelmiszerre, de ez nyaranta valamivel kevesebb, ami kapóra is jön neki a szeptemberi tanévkezdés miatt várható magasabb költségek miatt.
Strukturális átalakítás
Emmanuel Macron francia elnök közölte, hogy egyebek mellett a közvilágítás mérséklésével és egyéb hasonló intézkedésekkel kívánnak energiát megtakarítani a téli fűtésszezon előtt. És hasonlóképpen, a német hatóságok is elrendelték a fűtés és a hűtés lejjebb tekerését a középületekben, illetve felkérték az embereket és a vállalatokat a fogyasztásuk visszafogására.
Mindezekre azt követően került sor, hogy Oroszország egyes európai államokba teljesen beszüntette, másokba pedig jelentősen csökkentette a gázszállítását. Előző héten karbantartás miatt lezárták az Oroszországot Németországgal összekötő Északi Áramlat-1 csővezetéket, és vannak félelmek, hogy ez a belátható jövőben nem is fog újraindulni.
A legnagyobb német gázimportőrnek számító Uniper kormányzati segítséget kért, miután lehetetlen anyagi helyzetbe került az elszállt költségek és a fogyasztóknak kiszámlázható maximális árak hatalmas különbsége miatt.
Carsten Brzeski, az ING Bank egyik vezető szakértője szerint az idei év végén recesszióra kell készülni a drágulás, a vásárlóerő csökkenése miatt. Mint rámutatott, Európa hosszú távú gazdasági kilátásai elsősorban attól fognak függeni, hogy milyen hatékonyan sikerül véghezvinni az átállást a megújuló energiahordozókra.
„Beruházások és strukturális változtatások nélkül az egyetlen dolog, amiben reménykedni lehet, hogy minden visszatér a régi kerékvágásba, de nem fog” – szögezte le.
Hosszú távú következmények
Miközben Európa nehéz helyzetbe került, Oroszországban a kormány beavatkozása jórészt stabilizálta a rubelárfolyamot, az inflációt és a részvénypiacot. A nyugati vásárlók visszaszorulásával pedig új piacokat talál Ázsiában az orosz kőolaj, igaz, nyomott áron.
Miután a Krím félsziget törvénytelen bekebelezését követően, 2014-ben elrendelték az első szankciós csomagokat Oroszországgal szemben, a Kreml egyfajta „erődgazdaságot” épített ki, alacsonyan tartva az államadósságot és a hazai beszerzéseket előnyben részesítve.
Noha az utóbbi hónapokban számos külföldi vállalat kivonult az orosz piacról és az ország több mint száz év után először technikai csődbe jutott, Moszkva belvárosában nem érezhető válsághangulat. Sok étterem tele van jómódú fiatalokkal, még ha például az Uniqlo, a Victoria's Secret és a Zara üzlete be is zárt az egyik nagy, hétemeletes bevásárlóközpontban.
A McDonald’s hamburgerlánc egységeit átvevő Vkuszno-i tocska többé-kevésbé hasonló ételeket kínál, mint elődje, ahogyan más márkanév alatt az egykori Krispy Kreme új tulajdonosa is.
Mi a következő lépés? A nemzetközi közvéleményt megosztja, hogy mi legyen Oroszországgal
A szegényebb régiókban az emberek jobban érzik a saját bőrükön a problémákat, így a fővárostól 440 kilométerre található Nyizsnyij Novgorodban élő Szofija Szuvorova is elmondta, hogy a családi büdzsé egyre szorosabb. „Bár ez nagyon kényelmes, amikor kisgyerekeid vannak, már nem rendelünk ételt kiszállításra. Ritkábban ülünk be kávézókba. Vissza kellett fognunk a szórakozást, kevesebbet járunk el koncertre, színházba. Próbálunk fenntartani mindent a gyerekek számára, de a felnőtteknek le kell adniuk bizonyos dolgokból” – fogalmazott.
Gazdasági elemzők szerint ugyanakkor a rubel árfolyama (erősebb a dollárral szemben, mint a háború előtt) és a csökkenő inflációs adatok félrevezető képet festenek az oroszországi helyzetről. Az árfolyam ugyanis erősen manipulált például az olyan szabályok miatt, mint amelynek értelmében az exportáló cégek kötelesek külföldi konvertibilis bevételeiket azonnal átváltani a hazai valutára.
„Az inflációs ráta pedig részben elvesztette az értelmét” – emelte ki Janis Kluge, a Német Nemzetközi és Biztonsági Ügyek Intézetének Oroszország-szakértője, aki szerint ennek oka, hogy az nem számol a nyugati termékek eltűnésével a piacról, vagyis az alacsonyabb áremelkedés valószínűleg a bezuhanó keresletet tükrözi.
Oroszországban mintegy 2,8 millióan dolgoztak külföldi vagy vegyes tulajdonú vállalatoknál 2020-ban. Azonban amennyiben a beszállító cégeket is ide soroljuk, akkor a szám elérheti az ötmilliót, azaz a teljes munkaerő 12 százaléka függhet a nemzetközi beruházásokról – húzta alá Ilja Matvejev politológus.
Ezek a külföldi vállalatok végül orosz kézbe kerülhetnek, valamint a protekcionista intézkedéseknek és az állami szféra munkaerőigényének köszönhetően elkerülhető lesz a tömeges munkanélküliség, de a gazdaság termelékenysége be fog zuhanni Kluge szerint, ami az átlagos reáljövedelmek jelentős esését is maga után vonja majd.
