2020 őszén nem hivatalosan a Változás terének nevezték el a belarusz főváros egy kis sarkát. Itt tiltakoztak a demokráciapárti aktivisták az elcsaltnak tartott elnökválasztás és a másként gondolkodók elleni brutális fellépés ellen. Egy évvel később a tér csendes, a rendőrség és az aktivisták eltűntek. A tavalyi események egyik szemtanúja összeállította a Változás tér felemelkedésének és bukásának történetét.
2020. november 15-én volt az utolsó nagyobb tüntetés a minszki városközponttól északra található, nem hivatalos nevén Változások terén, egy lakótelepi udvaron.
A helyiek, akik rendszeresen tüntettek az udvaron azután, hogy Aljakszandr Lukasenka győzelmet aratott az erősen vitatott kimenetelű augusztusi választásokon, ismét kivonultak, hogy kifejezzék dühüket és bánatukat, amiért a vizsgálati fogságban meghalt egy demokráciapárti tüntető, Raman Bandarenka.
Egy évvel később a Változások tere furcsán csendes. Kevés jele van annak a felzúdulásnak, amely a választásokat követő hetekben uralta a környéket.
„Semmi sem történik – mondta Jauhen, egy helyi lakos, aki könyvet ír a Változások teréről, és aki a lehetséges következmények miatt azt kérte, hogy csak a keresztnevét említsük. – Az emberek beszélgetnek, megvitatják az eseményeket. De mindez titokban történik.”
Az elmúlt hónapokban Jauhen több mint egy tucat interjút készített, és tanulmányozta a Változás térről készült videó- és fényképanyagokat.
„Mindennap eszembe jutnak az események, miközben a könyvön dolgozom – mondta a Szabad Európa belarusz szolgálatának. – Akár tetszik, akár nem, azon kapom magam, hogy visszatérek hozzájuk.”
2020 őszén a Változások tere a Lukasenka-kormány elleni ellenzékiség, a demokratikus reformokkal szembeni ellenállás és a tüntetőkkel szembeni brutális fellépés központja volt. Az augusztus 9-i választásokat követő első hetekben a téren minden este tüntetést tartottak. A terület hamarosan a Lukasenkával szembeni ellenállás szimbólumává vált.
A tiltakozások középpontjában egy, az udvarra festett falfestmény állt, amely két DJ – Kiril Halanav és Uladziszlau Szakalouski – tiszteletére készült, akiket azért büntettek meg, mert két nappal a választások előtt egy kormánypárti gyűlésen egy szovjet időkből származó népszerű protestdalt játszottak le. Letartóztatták és tíz nap börtönbüntetésre ítélték őket, mert állítólag „eltérítették a rendezvényt eredeti céljától” azzal, hogy Viktor Coi és a Kino zenekar Mi Hotyim Peremen (Változásokat akarunk) című tiltakozó himnuszát játszották.
A két DJ előtt tisztelgő falfestmény ezután a környék elégedetlenségének fókuszpontja lett. Mint Jauhen megjegyzi, a Változás tere elnevezés elkezdett széles körben terjedni.
„Az emberek nem a mindennapokról beszéltek, hanem arról, hogyan tudnának együtt dolgozni a politikai térben – mondta. – Egymás után jöttek, mert vonzotta őket a hely; a tér magától jött létre.”
„Több volt, mint amit el tudtam viselni”
Városi közüzemi dolgozók, akiket általában fegyveres rendőrök védtek, több mint tízszer festették át a falfestményt, de a Változás téri tüntetők minden alkalommal újrafestették.
Az udvaron élő helyiek az ablakokból heccelték a biztonsági erőket.
A légkör Bandarenka halálával és a hatóságok által brutálisan elfojtott november 15-i tüntetéssel kezdett megváltozni. Több száz embert vettek őrizetbe és több százan bújtak el órákra a közeli házak lakásaiban és pincéiben.
„Az elkövetkező napokban eszünkbe sem jutott kimenni – mondta Jauhen. – Gondolkodtam rajta, de ez több volt, mint amit el tudtam volna viselni. Az udvarunkon lévő emlékhely is nyomta a lelkem. Az udvarunk most már nemcsak a tiltakozás tere volt, hanem emlékhely is. Ez megnehezítette a dolgokat.”
„Az első néhány hétben nem történt igazán semmi – emlékszik vissza. – Rendszeresen járőröztek a rendőrök, éjjel-nappal folyamatosan figyelték az egész területet. Mindig volt ott egy autó rendőrruhás emberekkel, bárkik is voltak. Mindent figyeltek, ami történt.”
„Nem adtuk meg magunkat”
December közepén a helyiek újra megjelentek a Változás terén, és néma tüntetéseket tartottak sötétedés után, mobiltelefonjukkal világítva. Jauhen szerint nem történt újabb letartóztatás. Az állandó rendőri felügyelet 2021. március végén ért véget.
Jauhen szerint most ismét a felszín alatt forrong a düh és a frusztráció.
„Olyan mélyen a föld alá került, hogy a járókelők alig veszik észre – mondta. – Így nincs nagy hatása. Azt mondanám, leginkább egymás támogatásáról és egymás lelkiismeretének megnyugtatásáról van szó. Elmondani egymásnak, hogy tettünk valamit. Nem adtuk meg magunkat. Nem felejtettük el és nem bocsátottunk meg.”
A Változás téri tüntetők traumatikus élményeken mentek keresztül a gyors változást remélő eufóriától a kétségbeesésig, amikor úgy érezték, hogy senkik, akiket bármelyik pillanatban eltiporhatnak – zárta Jauhen.
„A kérdés továbbra is az, hogy az emberek még dühösebbek lettek-e ettől a traumától, vagy épp ellenkezőleg, teljesen csalódottak” – mondta.
