Klaus Müller irodája előtt a hőmérséklet már-már a tavaszt idézi, az a fajta enyhe idő van, mint ami segített Németországnak átvészelni a telet orosz földgáz nélkül.
Németország legfőbb közüzemi hálózati felügyeleti hatósága még nem áll készen arra, hogy egyértelműen szóljon az ukrajnai háború által kiváltott energiaválságról – még úgy sem, hogy bőségesek a földgáztartalékok, és az árak visszaestek a csúcspontról.
Túl sok minden romolhat el – különösen ha a fogyasztók és a vállalatok belefáradnak a spórolásba, amit a tél során tanultak meg, miután féltek az áramszünettől és a korlátozásoktól – mondta Klaus Müller, a német közüzemi hálózati felügyelet vezetője az Associated Pressnek adott szerdai interjúban.
Ráadásul már a következő télre kell gondolni.
Más kockázatok, mint például egy csővezetéket érő baleset vagy egy hirtelen lehűlés visszavethetik azt a tervet, hogy annyira megtöltsék a tárolókat, amennyire csak lehetséges, miközben Európa azt tanulja, hogyan éljen az olcsó orosz gáz nélkül, amely évtizedekig táplálta gazdaságát.
Müller csak azt vallja be, hogy derűlátó azt illetően, hogy az idei tél további gázválság nélkül ér véget, különösen miután Németország 2022-ben 14 százalékkal csökkentette gázfelhasználását a termosztátok lecsavarásával, átállással más üzemanyagokra, vagy az energiaintenzív ipari termelés leállításával. A gázfelhasználás 19 százalékkal esett vissza az elmúlt hat hónapban a 27 tagú Európai Unió egészében.
Ehhez kapcsolódóan: Putyin háborúja felgyorsította a zöldátállást
De mi lesz jövőre?
„De ugyanakkor már a 2023–24-es télre koncentrálunk, és tudjuk, hogy Németországnak és Európa nagy részének orosz vezetékes gáz nélkül kell átvészelnie a következő telet – mondta. – A kockázatok jól láthatók.”
Miközben hálás a szokásosnál melegebb téli időjárásért, amely lehetővé tette, hogy kevesebb gázt használjanak fűtésre, azt kérdezi: „Ilyen enyhe lesz a következő tél is? Senki sem tudhatja.”
„Látnunk kell azt is, hogy az ipari cégek és a magánháztartások belefáradtak-e a takarékoskodásba, vagy az eddigi tapasztalatoknak megfelelően megduplázzák az erőfeszítéseiket. Arra törekszünk, hogy a második megoldás legyen a válasz” – mondta.
Müller reméli, hogy a közvélemény jól reagál az átláthatóságon alapuló megközelítésre – nem túlozzák el a kockázatokat, de nem is vonják be cukormázzal őket. Ám a Covid–19-világjárvány idején az olyan intézkedésekkel kapcsolatos tapasztalatok, mint a maszkviselés és a közösségi távolságtartás azt mutatták, hogy „nem túl népszerű, ha mindig megmondják, mit tegyünk”.
Az előttünk álló hónapok és évek kulcsa az, hogy gázfűtés helyett törekedjünk a hőszivattyúk használatára, ami a német otthonok nagyjából felében már megvalósul. Mindenekelőtt a magasabb árak fogják rákényszeríteni az alkalmazkodásra a lakástulajdonosokat és a vállalkozásokat, egyszerűen azért, hogy így csökkentsék a költségeiket.
A gáz ára megawattóránként 50 euró alá esett – ez közel másfél év legalacsonyabb szintje – az augusztusi rekord 350 euró/megawattóráról a FactSet szerint. De még mindig jóval a 2021. márciusi, megawattóránkénti 18 euró felett van – akkor kezdte Oroszország felsorakoztatni csapatait Ukrajna határán.
Ehhez kapcsolódóan: Ennyit takarított meg Szombathely az energiakorlátozásokkal
Bizonytalan, hogy mi az új normális
Müller szerint hat hónaptól egy évig tart, amíg az alacsonyabb árak érezhetővé válnak a fogyasztók alacsonyabb közüzemi számláin. Arra a kérdésre, hogy a válság előtti szint két-háromszorosa számít-e az „új normálisnak”, Müller kerülte a kifejezést, és azt mondta, túl sok az olyan bizonytalanság, amely befolyásolhatja a gázárakat a jövőben.
Müller, aki korábban a Német Fogyasztói Szervezetek Szövetségének vezetője és az észak-németországi Schleswig-Holstein tartomány Zöldek pártja által delegált környezetvédelmi miniszter volt, 2022 márciusában vette át a hálózati felügyelet irányítását, néhány nappal azután, hogy Oroszország február 24-én megtámadta Ukrajnát.
A földgáz ára az ellátás megszűnésétől való félelem miatt már akkor nőtt, bár a Moszkva elleni nyugati szankciók kezdetben megkímélték az olajat és a földgázt. Aggodalomra adott okot viszont Európa függése az otthonok fűtésére, villamosenergia-termelésre és ipari folyamatokhoz, például üveg- és műtrágyagyártásra használt orosz gáztól.
Aztán jött a tülekedés azért, hogy alternatív csővezetéket találjanak olyan baráti országokból, mint Norvégia, és olyan úszó terminálokat sorakoztassanak fel, amelyek lehetővé teszik a hajón érkező cseppfolyósított földgáz importját olyan szállítóktól, mint az Egyesült Államok és Katar.
Oroszország már az inváziót megelőzően is korlátozta a szállítást, így alacsonyan maradt a szint a tárolókban. Majd folytatta a szállítás csökkentését, először azokba az országokba, amelyek nem teljesítették igényét arra, hogy orosz valutában fizessenek. Augusztus 31-én műszaki problémákra hivatkozva elzárta a németországi fő vezetéket, az Északi Áramlat 1-et.
Még mindig maradt egy kevés orosz gáz – a készlet mintegy hét százaléka –, amely Európába áramlik, Ukrajnán keresztül Szlovákiába és Törökországon keresztül Bulgáriába.
Van krízisközpont, de nem kellett használni
Az új beszerzési helyekért indult verseny drága volt – tízmilliárd eurót költöttek a lebegő terminálokra, és a fogyasztók fájdalmasan magasabb számlákkal és inflációval találták szemben magukat. De decemberre megteltek a gáztárolók. A télen kiürült tárolókat a nyár folyamán újra fel kell tölteni.
Müller egyik első feladata a felügyet élén egy 24 órás krízisközpont létrehozása volt annak a bonni felhőkarcolónak a szomszédságában, ahol hivatala központja működik. Bonn Németország fővárosa volt egészen az 1999–2000-es Berlinbe költözésig.
A hivatal itt döntött volna arról, hogy mely cégek kapnak elsőbbségi hozzáférést az energiához, ha az ellátás nem sikerül, és a kormány gázvészhelyzetet hirdet ki. A dízelgenerátorokkal és élelmiszerkészletekkel felszerelt, áramszünet esetén is működő központot soha nem kellett használni.
Arra a kérdésre, hogy mikor lett biztos abban, hogy Németország megúszta a telet, Müller azt mondta, megnyugtatta, amikor karácsony körüli teljesen tele voltak a tárolók. De a tökéletes megkönnyebbülés még várat magára.
„Amikor tényleg itt lesz a tavasz, az lesz az a pillanat, amikor megcsináltuk – mondta. – Még hátravan néhány hét, és én inkább óvatos maradnék.”
