A NATO-val folytatott több évtizedes együttműködés és Oroszország ukrajnai inváziója elősegítette Finnország gyakorlatilag zökkenőmentes csatlakozását a szövetséghez – állítja Jarmo Lindberg, a finn védelmi erők korábbi parancsnoka. Szerinte az országoknak a NATO-tagság nélkül is mindig képesnek kell lenniük megvédeni magukat.
Jarmo Lindberg nyugalmazott tábornok vezérkari főnökként 2014–2019 között a finn védelmi erők legmagasabb rangú tisztje volt. A hivatásos vadászpilóta, aki a légierő ranglétráján emelkedett felfelé, ebben a hónapban került be a finn parlamentbe, ahol a legtöbb mandátumot szerző, jobbközép ellenzéki Nemzeti Koalíció Pártját képviseli. Tanácsadóként és lobbistaként is dolgozott.
A Szabad Európa georgiai szolgálata Lindberggel beszélgetett Finnország és a NATO kapcsolatának alakulásáról, az ukrajnai inváziót követő, NATO-tagsággal kapcsolatos finn irányváltásról, valamint a jelenlegi háborúnak a NATO új, északi szárnyára gyakorolt hatásáról.
Szabad Európa: Finnország most már NATO-tag. Hogyan változtatja meg ez a biztonsági paradigmát Oroszországgal szemben?
Lindberg: Stabilizáló hatása van. A legnagyobb változást Európában nyilvánvalóan Oroszország Ukrajna elleni támadása, az Európában zajló háború jelentette. Finnország NATO-csatlakozása pedig azt jelenti, hogy egy nagy szövetségtől kapja meg az ötödik cikkely szerinti biztonsági garanciákat. Ez a legfontosabb tényező és a legnagyobb változás.
Meglátjuk, hogy milyen különbségek lesznek Finnország és Oroszország kapcsolatában. Nyilvánvaló, hogy már most is nagy változás történt a háború előtti helyzethez és viszonyhoz képest. Finnország ugyanis támogatta az Oroszország elleni EU-szankciók mind a tíz körét, és a finn ipar nagyjából elhagyta Oroszországot. Tehát az üzletnek vége, és a kapcsolatok mára drámaian megváltoztak.
A háború és az orosz támadás [2022. február 24-én] nagy változást hozott, mert egy héten belül megfordult Finnországban a NATO-tagságot pártolók és a tagságot ellenzők száma, így a finnek többsége tagság párti lett.
Mire számít most az oroszoktól? Mi lesz a NATO-tagság „katonai és politikai következményeivel”, amelyekkel Oroszország fenyegetőzött?
Igen, többször említették a folyamat során és a közelmúltban is, hogy meg fogják erősíteni Oroszország északnyugati sarkát, talán egy új hadtestet, egy új parancsnokságot alakítanak ki a térségben, bár ezt még nem tudjuk. A jelenlegi helyzet olyan, hogy a hadsereg támaszpontjairól és dandárjaiból két zászlóaljat Finnország melletti bázisokról Ukrajnába telepítettek, és ezek súlyos harcokban vettek részt, amelyekben súlyos veszteségeket szenvedtek. Tehát az orosz hadsereg képessége jelenleg kisebb a finn határtól keletre. Oroszország belátható időn belül Ukrajnában van lekötve, mert senki sem tudja, mikor ér véget a háború.
Aztán ott van az információs hadviselés, kibertámadások és így tovább, de ez is még várat magára. Mondhatnánk, hogy az információs hadviselés már most is folyik azokkal a nyilatkozatokkal, amelyeket Oroszország tesz, tehát ez nem újdonság. De eddig nem voltak drámai kibertámadások. A NATO-hoz való hivatalos csatlakozás után lesz-e bármilyen változás az eddigiekhez képest? Nehéz megmondani. Bizonyos értelemben az aláírási folyamat nem változtatott semmin.
Közvetlenül a legutóbbi választások után beszélünk, amelyek során Finnországban lecserélődött a kormányzó párt. Ez jelent valamilyen változást a külpolitikában?
Valóban, engem is beválasztottak a parlamentbe az április 2-i országos választásokon. Most a győztes Nemzeti Koalíció Pártjának tagja vagyok. Változások lesznek a finn politikában, de ezeket már az előző kormány idején meghatározták, mert az előző kormány volt az, amely meghozta a döntést a NATO-hoz való csatlakozásról a közvélemény-kutatások és annak felismerése alapján, hogy a finnek többsége most már támogatja a NATO-tagságot. (…) A következő kormánynak annak tudatában kell alakítania az Oroszországgal szembeni politikát, hogy Finnország immár teljes jogú NATO-tag.
Most, hogy Finnország NATO-tag lett, számíthatunk-e az Ukrajnának nyújtott katonai támogatás növelésére?
Az új kormány még nem alakult meg, de könnyű megmondani, hogy NATO-párti lesz, mert a finnek nyolcvan százaléka most már támogatja a NATO-tagságot. A parlamenti szavazás a NATO-ban való részvételről szóló törvényről szinte egyhangú volt, minden párt támogatta a finn NATO-tagságot.
Nehéz bármit mondani a megnövelt katonai támogatásról, mert nem volt rálátásom (…) arra a 14 körben nyújtott támogatásra, amelyet már adtunk Ukrajnának. Csak a számok vannak. Ez most 960 millió euróra (360 milliárd forintra) rúg, és azt hiszem, az előző kormány kijelentette, hogy ez még nem a vége. Tehát folytatódni fog. A következő fordulóval valószínűleg egymilliárd euró fölé fog emelkedni, és ez így fog továbbmenni. Ez egy olyan helyzet volt, amikor Ukrajnával tárgyaltak arról, hogy mire van szüksége és mi áll rendelkezésre itt, Finnországban – tehát amit Finnország eddig adott Ukrajnának, az jelentős katonai segítséget jelentett. (…) Ha már 14-szer lezajlott a folyamat, akkor így is fog folytatódni.
Mivel ön egykori vadászpilóta, szeretném megkérdezni, hogy mennyire nélkülözhetetlenek a nyugati vadászgépek az ukrán győzelemhez, és kapnak-e majd ilyeneket.
Nehéz megtippelnem, hogy előbb vagy utóbb megkapják-e őket. Ez az egyes nyugati országok döntése. Eddig, mint tudjuk, sem az Egyesült Államok, sem az európai országok nem hoztak ilyen döntést. Legutóbb Lengyelország és Szlovákia segített MiG–29-esekkel, aminek azért van értelme, mert az ukránok már rendelkeznek velük. Tehát ez a leggyorsabb módja annak, hogy olyan technológiát adjunk nekik, amelyet máris tudnak használni, és amelyhez megvannak a pótalkatrészek, a logisztikai rendszer.
Bármely új típusú repülőgép esetében eltart egy ideig, amíg a pilóták és a karbantartók nagyobb létszámú személyzetét kiképezik, majd a pótalkatrészeket az országba szállítják, és kiépítik a karbantartási és logisztikai láncokat úgy, hogy közben háborúznak.
Tudja, én MiG-pilóta vagyok; szovjet gyártmányú MiG-ekkel repültem. Aztán az Egyesült Államok haditengerészete képzett ki Kaliforniában F–18 Hornet repülőgépek vezetésére. Én voltam az első finn Hornet-század parancsnoka. Tehát tudnom kell, mert magam is csináltam. Tudom, hogy ez időbe telik, és nem lehet lerövidíteni. Egy kicsit fel lehet gyorsítani, de akkor is vannak reális korlátai annak, hogy mennyi ideig tart az egész folyamat. Még ha most meg is születne a döntés, az sem segít a háború menetén idén tavasszal vagy idén nyáron, de még idén sem, mert ez olyan bonyolult kombináció. Igen, ez egy hozzáadott képesség, attól függően, hogy milyen képességeket kap Ukrajna. Természetesen előnyös a háború megvívásához.
Miután részt vettem számos katonai képesség tervezésében itt, Finnországban, tudom, hogy nem létezik csodafegyver. Mondhatjuk, hogy „oké, a tankok megnyerik a háborút”. Azonban amikor a frontvonal mintegy 750 kilométer hosszú, és csak egy-két zászlóaljnyi harckocsi van, minden tervező felismeri, hogy ezen a hosszú fronton további képességekre van szükség ahhoz, hogy közös hadműveletet lehessen indítani az elvesztett területek visszaszerzésére. Igen, ezek hozzáadott képességek, de egy totális háborúban nehéz azt mondani, hogy egyetlen képesség kell, amely megnyerné neked. Ez csakis ezek kombinációja lehet.
Finnország védelmi erői már most is interoperábilisak a NATO-val, de mégis, számíthatunk-e új bázisokra és hasonlókra? Számítsunk-e arra, hogy megnövelik a hivatásos állandó hadsereg létszámát?
Finnország már évtizedek óta törekszik a NATO-interoperabilitásra (…) így már csak néhány ilyen eljárást kell végigvinni a NATO parancsnoki és irányítási rendszereit érintően. De ez nem nagy dolog. Ami a védelmi képességeket illeti, ne számítson nagyon drámai változásokra. A finn tartalékos haderő már most is 280.000 fő.
Ez nagyobb, mint az összes többi északi nemzeté együttvéve. Lengyelországgal együtt nekünk van a legnagyobb szárazföldi tüzérségünk Európában. Nagy hatótávolságú, precíziós irányítású lőszereink vannak minden haderőnemben – ezek a szárazföldi erők, a haditengerészet, a légierő. Már rendelkezünk alapharckocsikkal – Leopardokkal – és páncélozott képességekkel az országban. (…) Plusz ott vannak az új F–35-ös vadászgépek. Tehát a védelmi képességeink tekintetében nincs szükség drámai változtatásokra.
A védelmi beszerzések és a védelmi költségvetés GNP- [bruttó nemzeti termék] százalékos aránya már most is meghaladja a NATO kétszázalékos követelményét. Tehát a védelmi finanszírozás itt, Finnországban már most is meghaladja a NATO-követelményeket.
Amennyiben a bázisokról beszélünk, akkor először arról kell tárgyalnunk, hogy Finnország milyen NATO-profillal rendelkezik – ezek a tárgyalások folyamatban vannak. A NATO most nagyon elfoglalt Ukrajna közelében, mivel sok erőt telepített a térségbe, így valószínűleg nem ez az első dolog, amit a NATO-nak tennie kellene – hogy legyen egy bázis itt, északon –, mert az akutabb szükséglet délen, Közép-Európában van.
Mit jelent Finnország NATO-tagsága Ukrajna NATO-reményei és tágabb perspektívából nézve más országok – például Georgia – számára, amelyek szintén a NATO-ba törekszenek? Számíthat-e Kijev és Tbiliszi Helsinki támogatására ebben a tekintetben?
Úgy gondolom, a legsürgetőbb szükség az, hogy csatlakozzon, mivel Finnországnak és Svédországnak párhuzamosan volt meghirdetve a csatlakozási folyamata, de most Svédországot nem ratifikálta Törökország és Magyarország. Tehát fontos lenne, hogy (…) Svédország remélhetőleg még a júliusi vilniusi NATO-csúcstalálkozó előtt csatlakozzon. Aztán úgy gondolom, hogy jöhet Ukrajna és Georgia kérdése. Nem vagyok szakértője a folyamatnak (…) és az időzítésnek (…) ezekkel az országokkal kapcsolatban. Inkább a NATO vezetésén múlik, hogy elemezzen és további tárgyalásokat folytasson az államok felkészültségéről és a NATO-tagsággal kapcsolatos követelményeikről.
Finnország már a NATO-tagság előtt is jól védett ország volt. Van valami tankönyvi tanácsa az Oroszország szomszédságában lévő hasonlóan kis országoknak, amelyek nem élvezik a NATO védernyőjét?
Mivel Finnország szomszédos Oroszországgal, a hidegháború befejezése után néhány más ország úgy tekintett ránk, mint akik kissé konzervatívak – az általános hadkötelezettséggel, nagy tartalékos erőkkel és területvédelemmel –, amikor sok más állam a válságkezelő műveletekre kezdett összpontosítani.
Tudja, a történelmünkből adódóan – mivel korábban harcoltunk Oroszországgal – fenntartottuk a nagy tartalékos és általános hadkötelezettség kombinációját, és amikor más országok lemondtak a fegyvereikről, eladták, mi olcsón megvásároltuk, mert fenn akartuk tartani a hagyományos védelmünket. A hagyományos képességeken felül azonban már megvásároltuk a nagy hatótávolságú, precíziós irányítású fegyvereket: rakétákat a légierőnek, a hadseregnek és a haditengerészetnek.
Szóval ezt tanácsolnám bármelyik országnak: előre kell tervezniük és rendelkezniük kell az országon belüli képességekkel a hazájuk megvédéséhez, függetlenül attól, hogy tagjai-e egy szövetségnek, vagy sem. Nem lehetsz potyautas egy szövetségben; képesnek kell lenned arra, hogy megvédd a saját területedet és szükség esetén másoknak is segíts, ha úgy gondolod, hogy a szövetségen belül valaki más is segíteni fog neked.
Ez igaz fordítva is: az nem működik, hogy a saját országodban nincsenek meg a képességek, majd csatlakozol a szövetséghez, és azt mondod: „Oké, jöjjön valaki, és segítsen nekünk, mert nem csináltuk meg a házi feladatunkat.”
Hogy lehet összeegyeztetni azt, hogy egy állam a „világ legboldogabb országa” azzal, hogy kész háborúzni egy atomhatalom ellen a hét bármelyik napján?
Nos, erről már zajlott vita itt, Finnországban. Miért vagyunk már hatodik éve a világ legboldogabb országa [az ENSZ Fenntartható Fejlődési Megoldások Hálózatának Világ-boldogságjelentése szerint]? Én nem tudom. Szerintem a finnek nagyon pragmatikus, egyenes emberek. Egy finnben és egy finn szavában meg lehet bízni. Itt, Finnországban minden nagyon egyértelmű.
Példaként említeném, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát, és a finn lakosság egy héten belül rájött, hogy a NATO-ban kell lennünk, majd a politikai vezetés nagyon gyorsan végrehajtotta a NATO-tagság iránti kérelem benyújtásának folyamatát. Tehát azt mondanám, hogy ez nagyon pragmatikus. Amikor a finnek rájönnek, hogy valami nem működik, akkor úgy gondolják, hogy meg kell oldanunk. Ez a finn gondolkodásmód.
Az interjút az érthetőség érdekében és terjedelme érdekében szerkesztettük.
