A magyar lakásokat el kellene kezdeni energetikai szempontból alaposan korszerűsíteni, mert hatvan-nyolcvan százalékot lehetne spórolni a rezsiszámlán. Ezzel együtt a lakosságnak fel kell készülnie arra, hogy elbúcsúzik a gázfűtéstől. Egyrészt mert már nagyon drága és terhes lett, másrészt a magyar kormánynak is ez a nyílt terve. Az Egyensúly Intézet egész gyakorlati javaslatcsomagot dolgozott ki a részletekre, hogy koncepcióban ne legyen hiány.
Sok magyar családot egészen érzelmes viszony fűz a gázfűtéshez. A cserépkályhához képest ugyanis sokaknak tényleg elképesztő luxust hozott, például nem kellett lemenni a pincébe a brikettért, hogy aztán órákat várjon a család, mire legalább az egyik szoba valamennyire felmelegszik.
Jó ötletnek tűnt
Ehelyett egy mozdulattal
pár perc alatt sivatagi forróságot lehetett előidézni az egész lakásban,
ráadásul a gáz nem volt büdös, és még kifejezetten olcsónak is számított. Nagyjából a hetvenes évektől az állam is kimondottan erősen forszírozta a gáz bevezetését a háztartásokba, azért is, mert a szén- vagy olajtüzelésű eszközök iszonyúan szennyezték a környék levegőjét.
A kilencvenes évektől jó ideig szinte csak gázzal fűtendő házakat építettek Magyarországon, miközben a lakossági gázár többé-kevésbé folyamatosan támogatott volt. A gáz népszerűségét tovább fokozta, amikor a szocialista kormányok egyre erősebb, alanyi jogon járó gázártámogatással kezdték torzítani a piacot. Az Energia Klub „ösztönzött pazarlásként” írta le ezt a megoldást.
Aztán
a Fidesznek szinte pontosan ugyanez jutott eszébe, csak ők rezsicsökkentésnek nevezték el,
és szintén a politikájuk központi témájává emelték.
Ezek hatására mára tízből nyolc-kilenc magyar család gázt használ. Csakhogy a mesterségesen olcsó gázzal megtévesztik a fogyasztókat, kevésbé lesz érdemes befektetni a szigetelésbe vagy átállni a valóságban olcsóbb fűtési, sütés-főzési megoldásokra.
A lakosság szélsőséges mértékben történő gázhasználat felé terelése mára jelentős környezetvédelmi, finanszírozási és ellátásbiztonsági problémákat hozott. Ezért az államnak és a fogyasztóknak belátható időn belül muszáj lesz lépniük, addig pedig folyamatosan reménykedhetünk az enyhe telekben.
Elég környezetszennyező a gázfűtés, és olcsó sem lesz már
Azért biztos, hogy egyre inkább lépni kell, mert az ország uniós elköteleződése után törvényt hozott róla a kormány, hogy az országnak 2050-re el kell érnie a klímasemlegességet. Ezt a törvényt mellesleg nem úri hóbortból hozták, hanem a nyilvánvaló racionalitás diktálja a klímaváltozás rekordgyors mérséklését, hiszen messze ez a legolcsóbb lehetőségünk a jövőbeli költségek enyhítésére. A témáról alább olvashat bővebben, vagy itt talál még egy nagyobb, kapcsolódó gyűjtést.
Ez a háztartások gázhasználatához annyiban kapcsolódik, hogy Magyarországon az épületek több energiát használnak el, mint a teljes hazai ipar vagy a közlekedés.
Mivel a földgázégetés viszonylag sok szén-dioxidot termel, ezért
a magyar kormány nagyon keményen csökkentené a lakossági gázfogyasztást 2030-ra.
Hozzávetőleg évi 3,5 milliárd köbméterről 1,5 milliárd köbméterre vinnék le a hátralévő hét és fél évben a háztartások gázfogyasztását.
Ezt a drasztikus leválást döntően az épületek energetikai mélyfelújításával és a fűtési rendszerek átalakíttatásával tervezik megvalósítani. Utóbbit praktikusan úgy érdemes elképzelni, hogy ahol eddig gázzal fűtöttek, ott majd leginkább elektromos eszközzel vagy távfűtéssel fognak.
A mélyfelújítás jóval bonyolultabb, de úgy érdemes elképzelni, hogy a korszerűsítés után legalább hatvanszázalékos energiamegtakarítást érnek el egy adott háznál.
Az egy dolog, hogy a magyar állam által vett orosz gáz korábban sem volt olcsó, most sem az, és gyanús, hogy semmilyen importgáz sem lesz már az. De az újabb orosz támadás azt is magával hozta, hogy most már biztonságpolitikai okai is lettek az orosz földgáztól való függés csökkentésének. Nem sok minden fenyegeti jobban Magyarország szuverenitását, mint hogy Moszkvából bármikor megzsarolhatják a magyar kormányt azzal, hogy elzárják az importgázt. Jó tudni, hogy egyébként akkor se állna le a fűtés a lakásokban, mert szerte Európában először őket szolgálják ki, de az iparra biztosan komoly csapást mérne, ha hirtelen nem lenne elég elérhető gázmolekula.
A gond az, hogy Magyarországon eddig nem sok minden történt a közeledő váltás ügyében, legalábbis érdemben. Az Egyensúly Intézet szakemberei viszont most egy
teljes szakpolitikai javaslatcsomaggal álltak elő a témában,
amelyet minden pártnak ajánlanak. Itt ugyanis elég egyértelmű a közös cél, miközben bármely kormány pontosan ugyanazokkal a fő kihívásokkal találja szemben magát a következő években. Egy leegyszerűsített példával: a jó és olcsó szigetelés hasonló dolgot jelent egy konzervatívnak és egy liberálisnak is.
Évi százezer lakás mélyfelújítása
A javaslatcsomag egyik legfontosabb eleme, hogy az állam köteleződjön el évi százezer lakás mélyfelújítása mellett.
Egyrészt azért ajánlják, mert itt hamar látványos sikereket lehet elérni. Filippov Gábor, az intézet kutatási igazgatója szerint az évi százezer felújított lakás témáját politikailag nagyon jól el lehetne adni, kevés dolog lehetne népszerűbb, mint az örökre megmaradó rezsicsökkentés.
„Kevés olyan program létezik, amit olyan sikeresen lehetne kommunikálni, mint az évi százezer felújított lakás és a klímasemlegesség” – mondta a kutatási igazgató.
Másrészt most kellene lépni. Ha az állam sokkal később akar érdemben elkezdeni ilyesmivel foglalkozni, akkor garantáltan teljesíthetetlen lesz a cél.
Hogy lesz elég ember és anyag?
Leginkább a munkaerőhiány miatt: jelenleg is súlyos a munkaerőhiány az építőiparban, nem lesz később elég munkaerő a feléhez se, ha nem lép időben az állam.
Csernus Dóra, az intézet környezetpolitikai szakértője szerint kormányzati ciklusokon átívelő, stabil épületfelújítási programmal lehet tervezhetővé tenniük a cégeknek a várható kapacitásigényt. Akkor lesz érdemes elkezdeni gyártani hazai alapanyagot, vagy máshonnét lefoglalni, szakembereket felvenni, kiképezni vagy munkanélkülieket átképezni, ha biztosan komoly lesz a kereslet még jó ideig.
Néhány munkaerőpiaci javaslat
Az intézet egyik javaslata például, hogy az eleve kifejezetten gyenge állapotban lévő iparági szakképzés megújítását össze kellene kötni a zöld átmenet szükségleteinek kezelésével. Emellett az álláskeresési járadékot meg lehetne emelni tíz hónapra, az alatt már ki lehet tanulni jó színvonalon alacsony vagy egyes közepes képzettséget igénylő építőpari hiányszakmákat. Vagy segíthetne az állam többet a jó külföldi szakemberek idehozatalában, csak idén plusz tízezer külföldi szakembert próbálna felvenni az iparág a már tartósan itt dolgozó negyvenezer mellé.
Emellett a villamosenergia-hálózatot is fel kell készíteni arra, hogy több áramot fognak fogyasztani és napelemekkel termelni is a háztartások. Ha nagyon egy térségbe koncentrálódnak az új napelemes kapacitások, azt lényegesen nehezebben tudja kezelni a hálózat.
Harmadrészt a szociális szempontokra is figyelni kellene, hiszen a felújításoktól többet fognak érni a házak, kevesebben fognak tudni saját házat venni. Itt a több százezer üresen álló lakás megadóztatását, az Airbnb visszaszorítását és egy jelentős állami bérlakásprogramot javasolnak egyebek mellett.
Több százezer otthonban hivatalosan fával fűtenek jelenleg, de valószínűsíthető, hogy közülük sokan arra szorulnak, hogy lopják hozzá a friss, nedves fát, vagy elégessenek bármilyen szemetet az autógumitól a lakkozott ablakkeretig, ha nem akarnak megfagyni. Akinek a gáz is túl drága, annak valószínűleg a kályhája sem túl hatékony.
A legszegényebbek sokszor durva állami támogatással sem fogják tudni energetikailag korszerű, napelemes házzá alakítani az otthonukat, amelyek sokszor már nem is alkalmasak erre. Itt célzott tüzelőtámogatási rendszer átalakítását ajánlják, illetve bizonyos önerő nélküli beruházási programokat például a legszennyezőbb eszközök lecserélésére.
Macerás
Minden lehetséges magyar lakás mélyfelújítása nemcsak azért fog évtizedekig tartani, mert sokkal több minőségi szakember fog hozzá kelleni, hanem azért, mert az emberek jellemzően nem értenek hozzá, és minden felújításnál felmerül az információhiány, a kiszámíthatatlanság, a kiszolgáltatottságtól vagy az eladósodástól való félelem. Ez Nyugat-Európában is pontosan így van.
Mennyibe fog ez nekem kerülni?
A finanszírozásnál akkor dőlnek el a részletek, ha az állam nekifog, de az már most látszik, hogy ilyesmire igen komoly támogatásokat szán az Európai Unió. Az Egyensúly Intézet emellett olyan megoldásokat ajánl, ahol nem kell semmilyen kezdő önerőt betennie a fogyasztónak. Például a lakás átalakítását kifizetheti előre a közszolgáltató, majd a költségek egy meghatározott részét havi részletekben hozzácsaphatja a lecsökkent energiaszámlához. Vagy maga a felújítást végző cég hitelezheti meg az egészet, és utána annak a haszonnak egy részét kaphatja meg adott ideig, amit a fogyasztónak tényleg megtakarított a korszerűsítés.
A felújítások útvesztőjének kezelésére működnek úgynevezett egyablakos tanácsadói hálózatok, például holland mintára pár helyen már Magyarországon is. Itt a felújítani szándékozó ingatlantulajdonosok teljes körű tanácsadást kaphatnak az erre képzett szakemberektől.
Az egyablakos iroda sikere az egyszerűségében rejlik: az iroda menedzseli a felújítások ütemezését és többek között a felújítást végző szakemberekkel való kommunikációt is. Ők ingyenesen felmérhetnék az érdeklődők ingatlanjait, és egy „felújítási útlevelet” adhatnának rá, ami megszabná, hogy melyek a követendő felújítási irányok, és milyen szinten. Az Egyensúly Intézet javasolja egy ilyen irodai hálózat bővítését és támogatását, hogy minél több szolgáltatást tudjanak olcsón vagy ingyen nyújtani.
Ettől függetlenül is elhúzódó folyamatot várnak, mert a különböző háztípusoknál eltérő megoldásokra lehet szükség a tetőfedéstől a szigetelésen át nyílászárókig. Sok helyen szinte blokkról blokkra kell megtárgyalni a korszerűsítési megoldási lehetőségeket – magyarázta a bemutatón Bart István meghívott szakértő.
Szerencsére van például Magyarországon két, jól elszórt, jelentős kibocsátáscsökkentési lehetőségekkel bíró épületfajta: a panel és a Kádár-kocka. Az intézet például ilyen épületek regionális felújításával kezdené a programot. Csernus Dóra kiemelte, hogy ezek alatt hangsúlyosan nem kazáncserét vagy új ablakokat kell érteni, hanem tényleg legalább hatvan-, de néhol akár nyolcvanszázalékos energiamegtakarítást jelentő átalakításokat.
Az intézet részéről hangsúlyozták, hogy a világ leghasznosabb terveinek megvalósítására is csak akkor van esély, ha azok mögé sikerül egyértelmű társadalmi támogatást teremteni. Állításuk szerint a klímasemlegesség elérésének fontosságában minden releváns közéleti szereplő egyetért, és az ehhez vezető út is világosan látszik. Filippov szerint most már csak politikai bölcsesség és választói akarat kell ahhoz, hogy végre is hajtsák.
