Az Afganisztánt sújtó pusztító gazdasági, humanitárius válság és éhezés közepette megugrott azoknak az afgán családoknak a száma, amelyek kénytelenek munkába küldeni a gyerekeiket. Becslések szerint jelenleg egymillió gyermek dolgozik.
Gulam Ali naponta maximum két dollárt keres azzal, hogy zöldséget árul egy fakocsiról, amelyet maga után húzva járja Kabul környékét.
Ali mindössze 14 éves, de ő családja egyetlen kenyérkeresője. Apja beteg, így nem tud dolgozni, ezért tavaly kénytelen volt otthagyni az iskolát, hogy eltartsa családtagjait.
„Egy évvel ezelőtt még tanultam és néha dolgoztam – mondta a nyolcadik osztályos Ali a Szabad Európa Azadi Rádiójának. – De idén már rendszeresen dolgoznom kell.”
Ali egyike annak a legalább egymillió gyermeknek, aki munkába állt Afganisztánban, ahol a jövedelmek zuhantak és milliók kerültek az éhhalál szélére. Sok gyermekmunkás csizmát pucol, autót mos, az utcán koldul vagy bányában dolgozik.
A gyermekmunkások száma azóta ugrott meg, hogy a tálibok 2021-ben átvették a hatalmat, ami súlyosbította az amúgy is mély humanitárius válságot, és gazdasági összeomlást idézett elő. Ennek nyomán megugrott az infláció és a munkanélküliség.
Az ENSZ becslései szerint hatmillió afgán áll az éhhalál küszöbén, további 28 millió embernek van szüksége sürgős humanitárius segítségre.
A tálibok által a nők foglalkoztatására vonatkozó szigorú korlátozások, beleértve azt a tilalmat, hogy a nők nem vállalhatnak munkát helyi és külföldi nem kormányzati szervezetekben, szintén hozzájárult a gyermekmunka terjedéséhez.
A nők által vezetett háztartások a segélyszervezetek készpénz- és élelmiszersegélyeire támaszkodnak a túlélés érdekében. Sokan azonban kénytelenek voltak maguk gondoskodni a családról, miután a tálibok decemberi tilalmának életbelépése után a külföldi nem kormányzati szervezetek beszüntették működésüket.
Szami, akinek apja néhány éve meghalt, a nyugati Farah városában szeméttelepen kutat újrahasznosítható műanyag és fém után, amit el tud adni. Naponta maximum ötven amerikai centnek megfelelő összeget tud így összeszedni.
Mivel családja nagyrészt el van zárva a humanitárius segélyektől, Szami kénytelen az utcán dolgozni.
„Csak 13 éves vagyok, és hatan vagyunk otthon – mondta az Azadi Rádiónak. – Nem tudom fedezni a ház költségeit. Segítségre van szükségünk.”
Kétségbeesett szülők
A Save The Children (a Mentsük meg a gyerekeket nevű humanitárius segélyszervezet) 2022-es felmérése szerint az afganisztáni családok akár egyötöde is arra kényszerülhet, hogy munkába küldje gyerekeit.
„Ha minden ilyen családból csak egy gyereket küldenek dolgozni, akkor az országban több mint egymillió gyerek vesz részt gyermekmunkában” – közölte a londoni székhelyű szervezet.
Egy másik felmérés szerint 2022-ben a nők által vezetett háztartások 29 százalékában volt legalább egy gyerek, aki dolgozott, szemben a 2021-es 19 százalékkal. A férfiak által vezetett háztartásokban az arány 13-ról 21 százalékra ugrott.
Niszár Ahmad Kohin afgán gyermekjogi szakértő az Azadi Rádiónak azt mondta, hogy „ha elhanyagoljuk gyermekeink jövőjét, azzal csak országunk jövőjét tesszük tönkre”.
Aktivisták felszólították a tálibokat, hogy szorítsák vissza a gyermekmunkát. A militáns csoport azonban nem vázolt fel semmilyen tervet a probléma megoldására.
A gyermekmunkások száma valószínűleg csak növekedni fog, ahogy a súlyos gazdasági és humanitárius válság tovább mélyül Afganisztánban.
Az ENSZ múlt havi jelentése szerint az afgánok mintegy 85 százaléka él a szegénységi küszöb alatt. Ez a szám óriási, 15 milliós növekedést jelent 2020 óta, amikor még a Nyugat által támogatott afgán kormány volt hatalmon.
Habibullahnak autójavító műhelye van a központi Bámiján tartományban. Azt mondta, hogy a családjuk élelmezése miatt kétségbeesett szülők egyre gyakrabban küldik a gyereküket hozzá dolgozni.
„Mindennap jönnek hozzám szülők, és kérik, hogy vegyem fel a gyereküket tanoncnak – mondta Habibullah az Azadi Rádiónak. – A gazdasági körülmények arra kényszerítik az embereket, hogy feláldozzák gyermekeik oktatását, és munkába küldjék őket.”
Mira Dzsan Raszih bámijáni szociális munkás szerint a táliboknak magukra kéne vállalniuk a felelősséget a probléma megoldásáért. „A kormánynak kötelessége megvédeni a gyerekeket a munkával töltött élettől” – mondta az Azadi Rádiónak.
