Az orosz invázió hatására megváltozott Ukrajna médiatérképe: a milliárdos oligarchák befolyása csökkent, az állam által támogatott 24 órás műsorok uralják a televíziót. Az átütő változások részei lehetnek a szilárd ellenállásnak Moszkva támadásával szemben, de olyan kockázatokat is hordoznak, amelyek a háború folytatódásával – vagy a befejezése után – tovább nőhetnek.
Ha manapság egyik ukrán hírcsatornáról a másikra ugrik az ember, valószínűleg pontosan ugyanazt a műsort találja, amelyről az imént átváltott.
Az itteni televízióban évekig nagy volt a változatosság, több nagy csatorna úgy mutatta be a híreket, hogy a függetlenségét hangsúlyozta vagy a szupergazdag tulajdonosok és politikai szövetségeseik számára fontos témákat népszerűsítette.
A háború ezt gyökeresen megváltoztatta.
Amióta Oroszország 2022 februárjában megkezdte teljes körű invázióját, a fő csatornák ugyanazt a közös tartalmat sugározzák – az Egyesült Híradó Telemaraton néven ismert éjjel-nappali műsort –, amelyet a legmagasabb állami tisztviselőkkel egyeztetve készítenek.
Kezdetben a Telemaratont széles körben az Ukrajna leigázására irányuló orosz törekvésekkel szembeni védekezés elemének tekintették. De 17 hónappal később, miközben a háború tovább dúl, és még nem látszik a vége, egyre nagyobb az aggodalom az államnak a médiára gyakorolt túlzott ellenőrzése és befolyása miatt.
A „propagandamaraton a hivatalos beszédek és szimbolikus viták hirdetőtáblájává vált, amelyek nem adnak választ a polgárok által naponta feltett kérdések többségére” – írta Katerina Szerhackova, a Zaborona független médium főszerkesztője múlt hónapban, a Telemaratonba belekötő rovatában.
„Nemzetbiztonsági kérdés”
Július 20-án Volodimir Zelenszkij elnök közölte, hogy felkérte Denisz Smihal miniszterelnököt, hogy „fontolja meg” Olekszandr Tkacsenko kulturális és információpolitikai miniszter leváltását, aki a Telemaraton egyik kulcsfigurája. Órákkal később Tkacsenko azt mondta, hogy benyújtotta lemondását – és azt állította, hogy ezt még azelőtt tette, hogy tudomást szerzett volna Zelenszkij felmentésére vonatkozó javaslatáról.
Tkacsenkót hónapok óta számos ügyben bírálta a civil társadalom – például hogy a háború közepette szerinte célszerű nagy összeget elkölteni a holodomormúzeum létrehozására –, de az utolsó csepp a pohárban a minisztériumi kiadások voltak; különösen az államilag támogatott filmek és tévésorozatok gyártására vonatkozó tervvel kapcsolatos elégedetlenség.
Tkacsenko lemondását csütörtökön jóváhagyta az ukrán parlament. Egyelőre nem világos, hogy távozása milyen hatással lesz a Telemaratonra.
A Szabad Európának adott június 21-i interjúban Tkacsenko elutasította a médiapolitikájával és a Telemaratonnal kapcsolatos kritikákat, mondván, hogy rossz nézőpontból fakadnak.
„Háborúban állunk, ami megváltoztatta az összes ukrajnai média gondolkodásmódját és viselkedését – mondta. – A hadiállapot valóságában mindenkinek követnie kell a hadsereg által a biztonság érdekében előírt korlátozásokat és elsőbbséget kell adnia a hivatalos nyilatkozatoknak.”
Egy 2022. március 19-i rendeletben, amely a hadiállapot alatt „egységes információs politikát” írt elő, Zelenszkij az új politikát nemzetbiztonsági kérdésnek nevezte, és a Telemaratont „egységes információs platformként definiálta a stratégiai kommunikáció számára”.
Az ukrán törvények lehetővé teszik a hatóságok számára, hogy háborús időkben átvegyék a médiaorgánumok feletti ellenőrzést, leállítsák a működésüket, és katonai cenzúrát vezessenek be. Ennek fényében a támogatók azt állítják, hogy a Volodimir Zelenszkij elnök és kormánya által követett médiapolitika mérsékelt.
A Telemaraton – mondta Tkacsenko a Szabad Európának adott interjúban – „egyszerűen hatékony válasz a háborús időkben a hivatalos tájékoztatás koordinálásának nyilvánvaló szükségességére”.
„Valami csodához hasonlatos”
A legnagyobb ukrán műsorszolgáltatók összefogását az invázió első napjaiban, amikor az orosz erők Kijev felé közeledtek, sokan nemcsak szükségszerűségnek, hanem az ukrán média világában „valami csodához hasonlatosnak” tekintették – mondta a Szabad Európának Jana Ljusznyevszkaja, a BBC Monitoring (a brit médiumnak a külföldi médiát figyelő és szemléző osztálya) kijevi irodájának vezető elemzője.
Mivel Oroszország tömegesen terjesztette a dezinformációt, sok újságíró elhagyta Kijevet, és nehéz volt gyors, pontos információkhoz jutni. Számukra a Telemaraton biztosította az élő közvetítést és – a támogatók szerint – segített meghiúsítani a kezdeti orosz támadást és megőrizni az ukrán államiságot.
Az egész napos adás hatórás műsoridőkből áll, amelyeket a Telemaratonban részt vevő csatornák egymástól függetlenül készítenek. Ez némi következetlenséget és vegyes minőségű tudósításokat eredményez – mondta Ljusznyevszkaja, de hozzátette, hogy a rendszer létrehozásának idején a hatóságok és a hadsereg frissítései, valamint a helyszínen tartózkodó riporterek ellenőrzött információi kulcsfontosságúnak és néha életmentőnek bizonyultak.
A Telemaraton producerei által kifejlesztett háborús televíziós recept magában foglalja az azonnali riasztásokat a légitámadások veszélyéről, a képernyőn megjelenő QR-kódokat a hadsereg adománygyűjtéséhez, rendszeres frontvonalbeli elemzéseket, amelyek térképeket és adatokat tartalmaznak az orosz veszteségekről, szuperhazafias, reklámokra emlékeztető animációs klipeket – és rengeteg pártos nyelvezetet.
A bemondók a stúdióvendégeket a „Szlava Ukraini!” (Dicsőség Ukrajnának) szlogennel köszöntik. (Az oroszok erről azt állítják, hogy a hivatalosan hőssé nyilvánított, a II. világháborúban a megszálló németekkel együttműködő Sztepan Bandera erőinek köszöntése.) Amire ők azt felelik: „Herojam szlava!” (Dicsőség a hősöknek!) Az interjúk gyakran a „Halál az ellenségre!” szavakkal zárulnak. Gyakoriak az olyan kifejezések, mint „együtt erősebbek”, „a győzelem után” és „a mi fiaink”, valamint az Oroszország és az oroszok becsmérlésére gyakran használt szavak, például „orkok” vagy „ruszisták”.
Csak meghívásra
Kezdetben a Telemaratonban hat csatorna vett részt: a Rada parlamenti csatorna, a Szuszpilne közszolgálati műsorszolgáltató, valamint négy kereskedelmi csatorna, az ICTV/STB, az 1+1, az Inter és az Ukrajna 24 – amelyeket Viktor Pincsuk, Ihor Kolomojszkij, Dmitro Firtas és Rinat Ahmetov mágnás irányít, illetve szorosan hozzájuk kötődnek.
Tkacsenko szerint – aki korábban hosszú ideig az 1+1 nagy médiacsoport vezetője volt – a Telemaraton ötlete „az egyik csatorna vezetőjétől” származik. A médiaiparban azonban sokan kételkednek ebben, és egyesek – köztük egy, az ügyet ismerő személy, aki a megtorlástól való félelem miatt névtelenséget kérve nyilatkozott – azt állítják, hogy az egységes adást Zelenszkij hivatala és Tkacsenko kezdeményezte.
Szvitlana Osztapa, a Detector Media médiafigyelő szervezet helyettes vezetője és a Szuszpilne felügyelőbizottságának elnöke a Szabad Európának elmondta, hogy a teljes körű invázió első napján Tkacsenko tájékoztatta őt arról, hogy a közszolgálati műsorszolgáltató éterét az állami Rada TV veszi át, anélkül hogy hivatalos döntést hozott volna erről.
A nem teljesen átlátható kezdés mellett az is igaz, hogy nem minden nagyágyút hívtak meg a partira. Nevezetesen a Petro Porosenko volt elnökhöz köthető 5-ös csatorna és a Prjamij nem vett részt a Telemaratonban, ahogy az ellenzéki irányultságú Eszpreszo TV sem. Ráadásul ezt a három csatornát 2022 áprilisában eltávolították a digitális műsorszórás országos rendszeréből, így csak műholdas sugárzásra és online streamingre korlátozódtak.
A Szabad Európának adott interjúban Tkacsenko elmondta, hogy a csatornák azért nem kerültek be a Telemaratonba, mert vezetőik és a minisztérium „nem találtak kompromisszumot”. Részleteket nem közölt.
Az Eszpreszo TV főszerkesztője, Anasztaszia Ravva a Szabad Európának elmondta, hogy a csatorna nem kapott csatlakozási ajánlatot a teljes körű invázió kezdetén. „Akkoriban furcsának tűnt az Eszpreszo távolmaradása a Telemaratontól” – mondta, hozzátéve, hogy most úgy gondolja, hogy ez jóra fordult, mert az ukrán nézőknek „legalább van valamilyen alternatívájuk”.
Ravva azt is elmondta, hogy a hatóságok soha nem magyarázták meg, miért szüntették meg a csatorna hozzáférését a digitális éterhez, ami nézettségének jelentős csökkenéséhez vezetett, és reményét fejezte ki, hogy „belátják a hibájukat”.
Az állam keze?
A kritikusok szerint a kormány nem csupán kizárta a Telemaratonból a fontos médiaszervezeteket, de munkájuk koordinálásával és társfinanszírozásával állami ellenőrzést vezetett be a csatlakozók felett.
Tkacsenko ezt tagadja. „Nincs egyetlen nagy szerkesztőség, amelyet én irányíthatnék – mondta a Szabad Európának –, hanem hat csatorna saját újságírókkal és szerkesztési hagyományokkal.” Hozzátette, hogy a hatórás műsorrend az autonómiájukat tükrözi.
Osztapa elmondta, hogy a Telemaratonban részt vevő csatornák valóban önállóan alakítják ki szerkesztési terveiket, és hogy a Szuszpilne – amely a Moszkva-barát Viktor Janukovics elnököt 2014-ben a hatalomból kiszorító Euromajdan-tüntetések után jött létre, és most egyre nagyobb hírnévre tesz szert – igyekszik példát mutatni a többieknek újságírói színvonalból és pártatlanságból.
Azt is elmondta, hogy a Telemaratonból való kilépés, bár elméletileg lehetséges, jelentős problémákat okozna, és megállítaná a Szuszpilne zászlóshajója, a Persij csatorna fejlődését, mivel az nem szerepelne az egységes műsorszolgáltatásban, hanem magának kellene sugároznia.
Ráadásul egy, a Telemaraton működésével tisztában lévő személy, aki a téma érzékenysége miatt névtelenséget kérve nyilatkozott, azt állította, hogy Tkacsenko kézi vezérli a szerkesztőségi döntéseket.
Tkacsenko elmondta, hogy kapcsolatban áll a Telemaratonon dolgozó emberek több csoportjával, de visszautasította a vádat. Azt is állította, hogy a csatornák részleges állami finanszírozása – a 2023-as költségvetésben a Telemaratonra különböző eszközökön keresztül mintegy hatszázmillió hrivnyát (16 millió dollárt) különítettek el – nem befolyásolja a szerkesztői függetlenséget.
„Valójában az ukrajnai televíziózás állami finanszírozása aprópénz ahhoz képest, amit az oroszok költenek saját propagandájuk finanszírozására” – mondta.
Tkacsenko azt állítja, hogy „a számok magukért beszélnek”. Rámutatott az Internews független médiafejlesztő szervezet felmérésére, amelynek eredményei szerint az ukránok 36 százalékából azoknak, akik a televízióból szerzik az információt, mintegy 94 százaléka ismeri a Telemaratont, 96 százalékuk naponta nézi, 84 százalékuk pedig megbízik benne.
„Ezek nagyon magas számok a média iránti bizalom tekintetében Ukrajnában, és azt mutatják, hogy a Telemaraton sikeres” – mondta.
A kritikusok szerint nem kell túlzásba esni: a Detector Media által végzett felmérés, amely más kérdéseket tett fel, egészen más képet mutat. E felmérés szerint az ukránok mintegy 45 százaléka gondolja úgy, hogy egyetlen hivatalos nézőpont sugárzása még háborús időkben is elfogadhatatlan, akár hetven százalékuk is más forrásokból keres információt, mert a Telemaratonról hiányoznak a sokszínű nézőpontok.
„Hatalmas PR-művelet”
A bírálók szerint a háború folytatódásával a Telemaraton – ahogy Ljusznyevszkaja fogalmazott – „masszív PR-műveletté” válik Zelenszkij, politikai szövetségesei és pártja, a Nép Szolgája számára, amely többségben van a Verhovna Radában, az ukrán parlamentben. Az ellenzéki erők, különösen a Porosenkóhoz és az ő Európai Szolidaritás pártjához kötődő frakció gyakran kerül támadás alá – és általában nincs módjuk megvédeni magukat a Telemaratonon.
A Detector Media elemzése szerint idén január–márciusban a stúdióba meghívott Rada-törvényhozók mintegy 65 százaléka a Nép Szolgája pártból került ki (a párt 241 mandátummal rendelkezik a törvényhozásban, ami körülbelül 59 százalék). További 17 százalék a Holosz párttól, hat százalék a Batykivscsina párttól, négy százalék a Dovira párttól, szintén négy százalék pedig az Európai Szolidaritás párttól – amely jelentősen alulreprezentált a Telemaratonban, mivel 27 parlamenti hellyel, azaz hat százalékkal rendelkezik.
Eközben Zelenszkij több kollégája – a politikusi karrierjét megelőző humorista- és színészi pályafutása idejéből – most saját műsort vezet a Telemaratonon. Néhányan közülük szerepeltek a Nép szolgája című, egy Zelenszkij által megformált, botcsinálta elnökről szóló tévésorozatban, amelyet az 1+1 gyártott. A politikai párt neve a tévéműsor nevét idézi.
A Nép szolgája veteránjai, Jevhen Koszovij és Olekszandr Pikalov egy szatirikus hírműsor, a Bayraktar News házigazdái, amely kigúnyolja az orosz propagandát, és olyan politikai beszédtémákat dolgoz fel, amelyek messze túlmutatnak a Telemaraton látszólag apolitikus és egyesítő szellemiségén. A Studio Kvartal 95 pedig, amelyet Zelenszkij alapított, és amely a múltban éles politikai humoráról volt ismert, továbbra is olyan vígjátékokat készít és sugároz, amelyek a hatóságokat éltetik és nevetségessé teszik ellenfeleit.
A Telemaratont azért is bírálták, mert teret ad a korábban oroszbarát álláspontokhoz kötődő újságíróknak, különösen azoknak, akik a múltban Ukrajna leggazdagabb embere, Rinat Ahmetov oligarcha által ellenőrzött csatornákhoz kötődtek. Néhányan közülük távoztak, miután egy, az ukrán média több tucat befolyásos személyisége aláírta az eltávolításukat követelő petíciót, mások azonban maradtak, annak ellenére hogy Ahmetov 2022 júliusában bejelentette valamennyi csatornájának bezárását.
Novemberben az általa vezetett Ukrajna 24 egykori munkatársai új csatornát hoztak létre, az Én Ukrajnámat, amely részt vesz a Telemaratonban, és amely Osztapa szerint szívélyes kapcsolatot ápol Zelenszkij hivatalával.
„Földrengés”
A Telemaraton megjelenése véget vethetett annak a korszaknak, amelyben egy maroknyi, oligarchaként ismert milliárdosnak nagy befolyása volt az ukrán média felett.
A mágnások befolyásának elvesztése a televízió felett „földrengést jelent az ukrán média számára” – mondta a Szabad Európának Borisz Davidenko, a Forbes magazin ukrán kiadásának főszerkesztője.
A mágnásokat súlyosan érintette a teljes körű invázió, egyes esetekben vállalkozásaik tönkrementek, az ország gazdasága pedig válságba került. „Ennek eredményeképpen keveset tettek azért, hogy ellenálljanak a médiavagyonuk de facto és legalábbis ideiglenes átvételének, amely elsősorban a kiadási oldalon állt a könyvelésükben, nem pedig nyereségesként” – mondta Davidenko.
Ahmetov médiabirodalmának feldarabolása volt az utolsó felvonása a korábban Donyeckben élő üzletember és Zelenszkij közötti drámai összecsapásnak, amely közvetlenül a teljes körű invázió előtt bontakozott ki a mágnások médiabefolyásának visszaszorítását célzó úgynevezett oligarchaellenes törvény miatt.
2021 februárjában, mielőtt a jogszabályért folytatott politikai csata lezajlott volna, Zelenszkij kikapcsolta a három televíziós hálózatot, amelyek Viktor Medvedcsuk, a Vlagyimir Putyin orosz elnökkel szoros kapcsolatban álló, később hazaárulás vádjával letartóztatott, majd egy fogolycsere során Oroszországnak átadott vezető politikus ellenőrzése alatt álltak. Egy hónappal később Ukrajna elindított egy állami, orosz nyelvű csatornát, a Szabadság TV-t, amely továbbra is működik.
Korábban, 2014-ben, miután Oroszország megszállta a Krímet és háborút szított a keleti Donbászi területen, Ukrajna betiltotta a legtöbb orosz televíziós csatornát. 2017-ben a kormány nyelvi kvótákat vezetett be a rádió- és televízióadásokban, és betiltotta a vezető orosz közösségi hálózatokat, például a VKontaktyét.
A teljes körű invázió kezdete óta a televíziót és más hagyományos médiumokat fokozatosan háttérbe szorította a Telegram – mondta Ljusznyevszkaja. Az Internews felmérése szerint az ukránok 74 százaléka a közösségi médiát, elsősorban a Telegramot választja, ha a legfrissebb hírekre kíváncsi. A hírportálok, a televízió, a rádió és a nyomtatott média esetében a szám 42 százalék, 36 százalék, 11 százalék és 3 százalék.
Tkacsenko azt mondta, meggyőződése, hogy „a televíziózás aranykora véget ért”, és a háború után Ukrajna médiatérképe „határozottan más lesz”. Félresöpörve a televízió feletti fokozott kormányzati ellenőrzéssel kapcsolatos kritikákat, azt mondta, hogy Ukrajnának „több eszközre van szüksége az orosz dezinformáció elleni küzdelemhez”, például a közösségimédia-platformok és a kommunikátorok szabályozására, valamint a stratégiai információk összehangolására az Európai Unióval és a NATO-val.
Davidenko ezzel szemben arra figyelmeztetett, hogy a háború előrehaladtával a társadalmat egy erőskezű figura – esetleg Zelenszkij – csábíthatja el, és a Telemaraton hasznos eszköz lehet az autokratikus hajlamú politikusok számára. „De ez még a távoli jövő zenéje” – mondta.
„Tragikus próbatétel”
Az ukrán média számára itt és most vannak biztató jelek – mondta a Szabad Európának Katerina Djacsuk, a kijevi székhelyű Tömegkommunikációs Intézet elemzője.
Az orosz támadás első hónapjaiban az egység olyannyira erős volt, hogy a kormányt érő bírálatok gyakorlatilag elpárologtak. Sok újságíró elismerte, hogy a háborús valóság feldolgozására összpontosított, és néha az öncenzúra mellett döntött.
A médiumok azonban fokozatosan visszatértek hagyományos szerepükhöz, és ismét megjelentek a korrupcióval kapcsolatos nyomozások és a belső problémákról szóló beszámolók, miközben folyamatos erőfeszítések történtek a gyilkosságok és a visszaélések számos formájának feltárására, amelyeket Oroszország az ukránoknak okoz a provokálatlan invázió során.
A háború és a gazdasági gondok ellenére – több mint 230 sajtóorgánumot zártak be az orosz megszállás, fizikai fenyegetés és pénzügyi nyomás miatt – Ukrajna a 106. helyről a 79. helyre ugrott a Riporterek Határok Nélkül (RSF) által évente összeállított World Press Freedom- (Sajtószabadság) indexen 2023-ban.
Mindez annak hátterében történt, amit Djacsuk „az ukrán média története legtragikusabb próbatételének” nevezett.
Az intézet orosz háborús bűnöket figyelő programja szerint az orosz erők a teljes körű invázió kezdete óta hatvanhárom ukrán újságírót és médiamunkást öltek meg – közülük tízet munka közben, a többieket pedig vagy katonaként, vagy más körülmények között. Ezenfelül tizennyolc újságíró megsebesült, tizennégy eltűnt, huszonkettőt pedig elraboltak.
Az orosz erők emellett tíz szerkesztőséget feloszlattak vagy tönkretettek, tizenhat tévétornyot lőttek szét, és kikapcsolták az ukrán műsorszórást a megszállt területeken.
Az intézet a teljes körű invázió kezdete óta 519, újságírók és médiadolgozók elleni bűncselekményt dokumentált Ukrajnában.
„Az ukrán újságírók és médiamunkások körében rengeteg fájdalom és düh van, de van optimizmus is – mondta Djacsuk. – A veszteségek ellenére egyre erősebbek vagyunk.”
