Idén lesz tíz éve annak, hogy az Európai Unió végrehajtó testületének vezetője megrendülten állt a vízbe veszett migránsok holttesteit rejtő koporsók sora előtt az olaszországi Lampedusa szigetén. Némelyik koporsó kicsi és csontfehér volt – csecsemők és gyermekek holttestét tartalmazta.
„A koporsók százairól készült kép soha nem fog kimenni a fejemből. Ez az, amit szerintem nem lehet elfelejteni. Csecsemők koporsói, koporsó, amelyben anya és gyermeke fekszik, aki éppen abban a pillanatban született meg” – mondta 2013-ban José Manuel Barroso, az Európai Bizottság akkori elnöke.
Több mint háromszáz ember halt meg 2013. október 3-án, miután tűz ütött ki egy halászhajón, amely Líbiából indult útnak a világ legtöbb áldozatot követelő migrációs útvonalán. A hajó, amelyen csaknem ötszáz ember tartott egy jobb élet reményében Európába, a parttól alig néhány száz méterre borult fel.
„Olyan tragédia, mint amelyiknek itt, a parthoz oly közel voltunk tanúi, nem történhet újra” – mondta Barroso. Az EU-nak meg kell erősítenie „a hajók nyomon követésére szolgáló megfigyelőrendszert, hogy mentőakciót indíthassunk, és az embereket biztonságos helyre vihessük, mielőtt elpusztulnának” – tette hozzá.
Semmi ilyenről nem lesz szó az EU vezetőinek jövő heti csúcstalálkozóján. Valójában alig javult valamit a helyzet csaknem egy évtized alatt.
2022-ben körülbelül 330 ezren próbáltak engedély nélkül belépni Európába, ami hatéves csúcs. A Nemzetközi Migrációs Szervezet szerint 2014 óta több mint 25 ezren haltak meg vagy tűntek el a Földközi-tengeren.
A lampedusai tragédiára válaszul indított kutató-mentő missziót egy évvel később leállították, mert attól tartottak, hogy az olasz haditengerészet hajói csak felbátorítják az embereket az útra, annak reményében, hogy úgyis kiszedik őket a tengerből.
A kormányok üldözték és lefoglalták a jótékonysági szervezetek civil hajóit, amelyekkel életeket próbáltak menteni. Az EU hajókat és felszereléseket biztosít a líbiai parti őrségnek, hogy megakadályozza az emberek távozását, Törökország és több más észak-afrikai ország pedig pénzügyi támogatást kap.
Mi várható a februári csúcson?
A találkozóra készült nyilatkozattervezet szerint, amelyet az AP látott, az EU 27 állam- és kormányfője arra készül a február 9–10-i csúcstalálkozón, hogy megerősítsék a határokat, és nyomást gyakoroljanak azokra a gyakran elszegényedett országokra, amelyekből az emberek útnak indulnak vagy amelyeken áthaladnak, hogy eljussanak Európába.
A vezetők teljes támogatást fognak adni ahhoz, hogy a Frontex határ- és partvédelmi ügynökség teljesíthesse „alapvető feladatát, amely az, hogy segítse a tagállamokat a külső határok védelmében, a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelemben és a visszaküldések fokozásában” – ami az EU eufemizmusa a kitoloncolásra.
Az EU „az együttműködést a származási és tranzitországokkal kölcsönösen előnyös partnerségek révén erősíti” – áll a szövegben, amely még módosulhat a csúcs előtt. A tervezet nem tartalmazza, hogy a partnerség mi módon lehet előnyös ezen országok számára, csak azokat az eszközöket sorolja fel, amelyeket a meggyőzésükre használhatnak.
Az EU segélyezési költségvetését „a lehető legjobban” kell felhasználni, hogy az országokat a távozni kívánó emberek megállítására ösztönözzék. Azok az országok, amelyek nem fogadják vissza állampolgáraikat, nehezebben kapnának európai vízumot. Banglades, Gambia, Irak és Szenegál már megfigyelés alatt áll.
A belügyminiszterek múlt heti találkozója után az EU svéd elnöksége kijelentette, hogy „pozitív ösztönzőkre és korlátozó intézkedésekre egyaránt szükség van. E tekintetben minden releváns szakpolitikai területet ki kell használnunk, például a vízumpolitikát, a fejlesztési együttműködést, a kereskedelmi és diplomáciai kapcsolatokat.”
Európa-erőd
A határkerítések újra terítékre kerültek, annak ellenére hogy az Európai Bizottság korábban nem volt hajlandó segíteni a tagországokat ezek finanszírozásában, azzal érvelve, hogy nincsenek összhangban az európai értékekkel. Számos uniós ország, köztük Magyarország, Ausztria és Szlovénia határkerítést emelt, miután 2015-ben jóval több mint egymillió migráns érkezett Európába, többségében szíriai és iraki háborús menekült.
Egy Brüsszelben keringő holland kormányálláspont szerint „mindenféle, helyhez kötött és mobil infrastruktúra egy szélesebb határigazgatási intézkedéscsomag része kell hogy legyen, miközben garantálni kell az uniós és nemzetközi jogban rögzített alapvető jogokat”.
Különös aggodalomra ad okot az EU-tag Bulgária és Törökország között húzódó szárazföldi határ, ahonnan sok migráns indult útnak. Amikor múlt csütörtökön erről kérdezték, Ylva Johansson belügyi biztos csak annyit mondott: nincs elég pénz arra, hogy segítsenek az országoknak a kerítésépítésben.
A bizottság fel akarja gyorsítani a menekültügyi eljárást az unió határain; kinevezett egy visszaküldési koordinátort a kitoloncolás meggyorsítása érdekében. Tavaly több mint kilencszázezren kértek az unióban menedékjogot, ezért feltorlódtak az ügyek a határokon.
Ursula von der Leyen bizottsági elnök a vezetőknek írt levelében közölte, hogy az elkövetkező hónapokban kísérleti teszteket hajtanak végre a gyorsított határeljárás érdekében, beleértve a tartózkodásra nem jogosultak azonnali visszaküldését.
Ez az „Európa-erőd”-megközelítés azért alakult ki, mert az EU nem tudott megegyezni a válaszban egy kínos kérdésre: kinek kell felelősséget vállalnia az Európába érkező migránsokért és menekültekért, és a többi tagország köteles-e segíteni ebben?
A kérdés ritkán merült fel az elmúlt évben, miközben ukrán menekültek millióit üdvözölték Európában túláradó jó szándékkal, különösen olyan országokban, mint Magyarország vagy Lengyelország, amelyek határozottan ellenzik, hogy gondoskodjanak az Afrikából vagy a Közel-Keletről érkező migránsokról.
A bizottság 2020-ban nyilvánosságra hozott migrációs és menekültügyi egyezményének meg kellett volna oldania a problémát, de csak csekély előrelépés történt. Az uniós tisztviselők most azt mondják, hogy a tagok támogathatják a reformtervet még azelőtt, hogy a 2024-es választások egy új bizottságot segítenének hivatalba.
