Harmincöt éves, kétgyermekes elvált nőként jött az újabb szerelem – egy nő személyében. Azóta, ahogy ő fogalmaz, melegként él. Társadalmi és családi elfogadásról, választások előtti politikai haszonszerzésről, politikai pedofíliáról és a gyermekeket is veszélyeztető gyűlöletről is beszélt a Szabad Európának Kis Márti.
„A kormány azt sugallja a melegekről, hogy a társadalom legalja, hogy szörnyetegek. Ha valaki találkozik egy meleg emberrel, nem is tudja róla, hogy az, szereti, barátkozik vele. Nekem is volt ilyen élményem. Beszélgettem egy ismerősömmel, és elkezdett buzizni, mondtam, hogy én is az vagyok. Leesett az álla. Felkiáltott: de hát azt hittem, hogy te egy normális ember vagy!”
Kis Márti felelte ezt, amikor arról kérdezzük, mit szólt a pedofilellenes törvénnyel összemosott, a melegek jogait súlyosan sértő jogszabályok elfogadásához. Azt mondja, maguk a javaslatok megdöbbentették, az viszont, hogy átment a parlamenten, kicsit sem. Mert „ilyen a felállás, amit a Fidesz gondol, azt átnyomja, semmi sem drága. Aljas, gyalázatos, övön aluli ütések ezek.”
Szerinte a gyűlöletkeltésre fókuszál a kormány, mert ez szavazatokat hozhat egy homofób társadalomban. Rögtön hozzáteszi, rövid távon bizonyosan politikai hasznot hajtanak majd a rendelkezések, társadalmi pusztításuk viszont emberi tragédiákban lesz mérhető.
„Évekig segítettem a Háttér munkáját operátorként a telefonos segélyvonalon. Megszámlálhatatlanul sok hívást kaptam olyan meleg fiataloktól, akiket kikészített, az öngyilkosságig kergetett a kirekesztés vagy az, hogy titokban kell megélniük a kapcsolataikat, szerelmeiket, mert félnek, hogy megtagadja őket a családjuk, elfordulnak tőlük a barátaik.”
A visegrádi kőfaragó-restaurátor ugyanakkor szerencsésnek mondja magát, mert a saját életében, a közvetlen környezetétől csak elfogadást kapott. Kis Márti 35 éves kétgyermekes családanya volt, túl egy váláson, amikor megváltozott az élete.
A most hetvenéves nő azt mondja, élete nagy szerelme volt a férje, és amikor vége lett a házasságuknak, próbálkozott ugyan új kapcsolattal, de érezte, nem tud már lelkileg annyira kötődni másik férfihoz, nem tud beleszeretni. Azt viszont nem sejtette, hogy nőbe bele tud szeretni, ám legnagyobb meglepetésére ez történt.
„Hogy mit szólt hozzá a volt férjem? A szerelmünkből barátság lett, és a legfőbb támogatóm ő volt a meleg életemben is. Pár napja halt meg, hatalmas veszteség ez.”
Kis Márti, a kétgyermekes családanya tehát 35 évesen szeretett bele egy másik, akkor még házasságban élő, szintén többgyermekes nőbe. Azt mondja, annyira természetesnek fogadta el ezt, hogy semmi jelentősége nem volt annak, hogy azonos neműek, az volt a lényeg, hogy szeretik egymást.
A lányai 9 és 11 évesek voltak akkoriban, a barátnőjének a gyermekei még kisebbek – nem beszéltek nekik a kapcsolatukról. Egy idő után azonban véget akart vetni annak, hogy feszültté teszi, amikor a lányai összefutnak a barátnőjével. Márti tíz évet várt, mire 1995-ben elmondta az akkor már 21 éves idősebbik lányának, hogy meleg.
„Nagyon készültem rá, tavaszi napsütésben indultam el a lányomhoz. Mondtam neki, hogy szeretnék valamit elmondani, ami nagyon fontos nekem, és amiről tudnia kell: azt, hogy meleg vagyok. Mosolygott, azt felelte, tudom, anya, és megkérdezte, elmondhatja-e a barátainak is. Azt feleltem, hogy mindenkinek elmondhatod.”
Hogy honnan tudta? Márti azt mondja, noha korábban soha nem beszélt a gyerekeivel a saját szexuális irányultságáról, ő maga évről évre egyre aktívabb szerepet vállalt a melegek társadalmi elfogadtatását segítő civilek munkájában, és ezt látták a lányai is. Nem volt tabu a melegségről beszélni a családban.
Márti 1985-ben ismerkedett meg a szerelmével, a következő éveket a teljes rejtőzködés jellemezte, miközben ő maga tele volt kérdésekkel. A kilencvenes években kezdődött valamelyest a nyitás.
„Bekapcsolódtam a melegmozgalmakba és más civil mozgalmakba is, az egyik alapítója vagyok a NANE Egyesületnek (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen). A magam emancipációját megteremtettem, de kíváncsi voltam, hogy társadalmi szinten hogy megy ez. A melegmozgalmakban pedig megismertem hasonló helyzetben lévő embereket, és kinyílt a világ, megéltem azt, hogy nem vagyok egyedül.”
Azt mondja, több szintje volt a coming outjának, a családból először a lányának mondta el, aztán jöttek a testvérek, barátok. Senkivel nem volt probléma, nem fordultak el tőle. Utoljára Békésen élő szüleinek beszélt erről egy családi összejövetelen. Családi fotókat nézegettek, egyszer csak előkapott egy képet, amelyen együtt volt a szerelmével, és az apja kezébe adta.
„Ő a kedvesem. Apám azt felelte, Mártikám, nagyon szép lányt választottál.” Az édesanyja hozzátette, már az első barátnőjétől kezdve tudták, mi a helyzet, akkor is szerették és ezután is szeretik.
„17 éven át szorongtam teljesen fölöslegesen. Az életemnek csak egy keskeny szeletéről beszéltem nekik, mert féltem, hogy megbántom, elveszítem őket és azt a szeretetet, amit egész életemben kaptam tőlük.”
„Nem árulok zsákbamacskát”
Amikor azt kérdeztük, homoszexuálisként vagy biszexuálisként határozza-e meg a saját szexuális irányultságát, azt mondja, ezen még nem gondolkodott. Úgy szokott fogalmazni, hogy 35 éves koráig heteroszexuálisként élt, most pedig melegként él. Számára ez nem lényeges, de a magyar társadalom szerinte úgy működik, hogy „akkor vagy elfogadva, hogy úgy viselkedsz, ahogy a heterók", ezért amikor egy új ismeretség kezd barátsággá válni, mindig elmondja, hogy meleg.
„Nem árulok zsákbamacskát. Hátha valakinek ez gondot okoz, és nem tudja elfogadni. Jobb ezt az elején tisztázni.”
Arra a kérdésre, hogy miért tartja homofóbnak a magyar társadalmat, miközben ő csak pozitív visszajelzéseket kapott, a társadalmi szerepvállalásából hoz példát. A Háttér Társaság a Melegekért aktivistájaként évekig foglalkozott AIDS-prevencióval, amit Magyarországon és több kelet-európai országban is amerikai anyagi támogatással végeztek.
A lényeg a biztonságos szex, az óvszerhasználat fontossága volt, mert bár erről hivatalos helyeken nem szívesen beszéltek, az AIDS és a fertőző májgyulladás nem kizárólag a homoszexuálisok között terjed, hanem a másságukat titokban, gyors együttlétekben megélő férfiak között is, akik az óvszer nélküli aktus után hazavitték a fertőzést. Semmilyen támogatást nem kaptak itthon a programjukhoz.
2000-ben Magyarországon segítette egy ideig egy amerikai meleg aktivista a magyar szervezetek munkáját. Ő meghívta néhány magyar ismerősét, köztük Mártit San Franciscóba, hogy láthassák, ott hogyan működnek például az iskolai érzékenyítő programok.
Kis Mártiék utána ezt megpróbálták a magyar viszonyok közé átültetni. Középiskolásoknak dolgozták ki a Melegség és megismerés programot. Osztályfőnöki órára ment be egy meleg fiú és egy meleg lány. Ők beszélgettek a fiatalokkal a szexuális másságról, például arról, hogy ismernek-e melegeket, vajon miért rejtőzködnek a melegek, mi a homofóbia és mit tehetnek ellene. És persze minden másról is, amiről a fiatalok akartak beszélni.
„2001-ben sok középiskolába küldtük el a levelünket a programról és arról, hogy ha igénylik, szívesen elmegyünk hozzájuk. Parlamenti interpelláció lett belőle, megrontásról, szexturizmusról beszélt egy képviselő, és arról, hogy melegeket csinálnak a diákokból. Az akkori oktatási miniszter azt felelte, értesült a programról, és válaszolatlanul a szemétkosárba dobta a levelet, mert ott a helye. Eltelt húsz év, és most itt ez a törvény. Mi változott?”
Kis Márti azt mondja, miközben a kormány politikai pedofíliát folytat azzal, hogy gyerekfilmek közben is engedi műsorba tenni az ellenzék lejáratását célzó filmjeit, a gyermekek érdekeire hivatkozva besározza, ellehetetleníti, pedofíliával mossa össze az LMBTQ-közösséget.
„Az emberek nagy része az M1-et nézi, amely például a törvény elfogadása elleni tüntetésről azzal számolt be, hogy a pedofíliával szembeni szigorítás ellen tüntettek. Miért kell így belekényszeríteni embereket abba, hogy rosszul érezzék magukat? Hogy tudok meggyőzni ilyen hazugságok és gyűlöletkampány közepette egy homoszexualitására épp csak ráébredő kamaszt arról, hogy nem egy genetikai hulladék, hogy biztonságban érezheti magát, mert szeretve van?”
