Miután az iráni hatóságok egy évvel ezelőtt erőszakkal reagáltak a Mahsza Amini halálát követő első, szórványos tüntetésekre, a felgyülemlett népharag országos demonstrációkba csapott át. Tiltakozók százai haltak meg a másként gondolkodók elleni brutális állami fellépés közepette. Az elsők között volt egy tüntető Amini északnyugat-iráni szülővárosában, akit állítólag a biztonsági erők lőttek agyon.
Sarmin Habibi felidézi, hogyan ölték meg a férjét a biztonsági erők. Története ráillik bármelyik másik tüntetőre, aki az elmúlt évben halt meg az iráni másként gondolkodók elleni brutális állami fellépés során.
„Azt mondták, hogy nem ők ölték meg, hogy biztosan volt egy haragosa, hogy egyetlen tiszt sem nyitott tüzet, és nem lőttek rá” – mondta Habibi a Szabad Európához tartozó Farda Rádiónak férje, Ferejdún Mahmudi haláláról.
Több mint ötszáz tüntető fizetett életével, mert kifejezte felháborodását Mahsza Amini, egy fiatal iráni kurd nő halála miatt, aki 2022. szeptember 16-án Teheránban rendőrségi őrizetben halt meg – azután, hogy őrizetbe vették, mert állítólag megsértette az ország ellentmondásos hidzsábtörvényét.
A 32 éves Mahmudi az első tüntetők között volt, akik ezt követően életüket vesztették – és ő volt az első Amini szülővárosában, az északnyugati Kurdisztán tartományban található Szaghezben. Támogatta azt az eredetileg helyi felhívást, hogy vizsgálják ki a 22 éves nő gyanús halálát.
Amikor a hatóságok erőszakkal válaszoltak, és világossá tették, hogy nem tűrnek meg semmilyen ellenvéleményt, a tüntetések gyorsan elterjedtek, emberek tízezrei özönlöttek az utcára országszerte.
A hónapokon át tartó demonstrációk az iszlám köztársaság egyik alappillérének számító hidzsábviselés brutális kikényszerítése elleni tiltakozásként kezdődtek, hamarosan azonban az iráni teokrácia elleni egyik legkitartóbb, rendszerellenes tüntetéssé nőtték ki magukat. A tüntetők egy része a klerikális uralom megszüntetését követelte, valamint társadalmi és politikai szabadságjogokat.
A legkitartóbb tüntetések és a leghalálosabb leszámolások a tüntetések során olyan régiókban zajlottak, amelyekben etnikai kisebbségek élnek, köztük kurdok, azeriek és beludzsok, akiknek régi sérelmeik vannak az állammal szemben.
Nők, élet, szabadság
Mahsza Amini halála azért is volt szikra, mert alig néhány órával azután, hogy 2022. szeptember 13-án az iráni erkölcsrendészet őrizetbe vette, már kómában feküdt egy teheráni kórházban, amit a halálos ágyának is lehetne nevezni.
A kérdés, amely kirobbantotta a hónapokig tartó zavargásokat, az volt, hogyan került egy hét leforgása alatt az iráni fővárosban családjával tett látogatás után a családi sírba Szaghezben.
Szemtanúk beszámolói alapján a családja azt állította, hogy Aminit az erkölcsrendészet megverte, miközben egy teheráni fogdába vitték. A család cáfolta a tisztviselők azon állításait is, hogy a nő az őrökkel való vitát követően esett kómába egy már korábban fennálló egészségügyi problémája miatt. Az észak-teheráni Kaszra kórházban töltött rövid idő alatt fényképek készültek arról, ahogy az egyik füléből vér folyik, ami további kétségeket ébresztett a hivatalos narratívával kapcsolatban.
Amini halálhírének hallatán emberek tucatjai gyűltek össze a kórház közelében. Egyenesen a klerikális intézményrendszert tették felelőssé a gyilkosságnak nevezett esetért, amely alig néhány héttel korábban megfogadta, hogy megbünteti a hidzsábtörvény megsértőit.
A gyülekezők, köztük olyan nők, akik levették a hidzsábjukat, azt skandálták: „Megöljük azt, aki megölte a húgunkat” és „Le a diktátorral!” – utalva Ali Hámenei ajatollah legfelsőbb vezetőre.
A biztonsági erők, amelyek attól tartottak, hogy a spontán tüntetés elterjed, gyorsan közbeléptek, lezárták az utcákat, gumibotokkal és figyelmeztető lövésekkel verték vissza a résztvevőket.
A titok kiderült
Amini halálának napján a kurd politikai pártok szeptember 19-re általános sztrájkot hirdettek Kurdisztán tartományban, hogy tiltakozzanak az általuk állami bűncselekménynek nevezett esemény ellen.
De mire Amini holtteste szeptember 17-én megérkezett Szaghezba a temetésre, a közvélemény haragját már feltüzelték a tartományban – ahol az emberek amúgy is régóta azzal vádolják a hatóságokat, hogy elnyomják és diszkriminálják a kurd etnikai kisebbséget.
A kisváros temetője előtt hajnalban összegyűlt tömeg támogatásával a család megakadályozta, hogy a biztonsági erők nyomására titokban temessék el Aminit, és bejelentették, hogy késő este saját temetést tartanak.
„Megpróbáltak nyomást gyakorolni ránk, hogy titokban temessük el Mahszát, mire azt mondtam, hogy semmilyen körülmények között nem engedem, és hogy az embereknek és a családoknak, sőt még az édesanyjának is jelen kell lennie – mondta Amini apja, Ahmad Amini. – Az ellenkezésem nyomán megváltoztatták a temetési tervet.”
Az apa hevesen tagadta az iráni tisztviselők azon állításait, hogy lányán ötéves korában agyműtétet hajtottak végre, ami hozzájárulhatott a halálához, mondván, hogy lánya „teljesen egészséges” volt. Hozzátette: elutasították a kérését, hogy a halottkém vizsgálja meg a lány testén lévő zúzódásokat.
„Aggódom, mert a hatóságok nap mint nap hazugságokat terjesztenek a lányomról” – mondta Ahmad Amini.
Ezután további letartóztatások és erőszakos cselekmények következtek, mivel néhány gyászoló megpróbált a helyi kormányzó hivatalához vonulni.
„A temetés után a városban feszültté vált a légkör – mondta a Farda Rádiónak Bahtiár Hosnam, a Mukrian hírügynökség vezetője Szaghezben. – Egy ki nem hirdetett és nem hivatalos hadiállapothoz hasonlított a helyzet.”
Mozgósító üzenet
Amini halálának évfordulója előtt Habibi elmondta, hogy férje miért csatlakozott a Szaghezban meghirdetett általános sztrájkhoz.
„Miért volt ennyire feldúlt? Amini apja sokszor elmondta, hogy nem volt semmi probléma a hidzsábjával, akkor miért okozták ezt a tragédiát? – tette fel a kérdést Habibi a Farda Rádiónak. – Azt mondtam: Tudom, hogy feldúlt vagy. Nekem is nagyon nehéz.”
Könyörgött a férjének, hogy szeptember 19-én ne menjen az utcára, de a férfi nem tudott túllépni a meggyőződésén, hogy tennie kell valamit.
„Biztos voltam benne, hogy azért megy, mert nagyon szomorú Amini miatt. Imádkozott, és elbúcsúzott a fiamtól, de nekem nem mondott semmit” – mesélte Habibi.
„Aznap este, amikor nem jött haza, az unokatestvére felhívott. Mondtam, hogy Ferejdún nem tért vissza – folytatta. – Azt mondta, hogy sok embert letartóztattak, én pedig összeszedtem az iratainkat, hogy a fiammal együtt elinduljunk a rendőrségre.”
Ez az élmény az év folyamán országszerte számtalanszor megismétlődött.
A helyi rendőrség kezdetben tagadta, hogy Mahmudit letartóztatták volna, majd 180 fokos fordulatot véve azt mondták, hogy igen, miközben mindvégig nyomást gyakoroltak rá, hogy megtudják, kivel állt kapcsolatban a férje.
„Hajnali három vagy négy óra volt, amikor megtudtuk, hogy lelőtték” – mondta Habibi egy mecset közelében. Mahmudit megverték, mindkét keze eltört, a teste tele volt golyókkal – tette hozzá.
A helyi tisztviselők tagadták, hogy a biztonsági erők ölték volna meg vagy hogy lövések dördültek volna. Habibi azonban elmondta, hogy figyelmeztették: ne tartsanak nyilvános temetést a férjének, mert „nem akarnak olyan tömeget”, mint amilyen Amini temetésén volt.
A következményekkel való fenyegetés ellenére Mahmudiék megtartották a temetést, mindössze kétszáz méterre Amini sírjától helyezték örök nyugalomra a férfit.
