Az Oroszország és Ukrajna közötti háború évfordulójához közeledve a Kijev oldalán harcoló belarusz önkéntesek nagy árat fizetnek azért a döntésükért, hogy „Ukrajna felszabadításával szabadítsák fel Belaruszt”. Ez azonban nem akadályozza meg, hogy a Lukasenka-rezsim újabb ellenfelei csatlakozzanak a Kasztusz Kalinouszki ezred soraihoz
Röviddel azután, hogy Oroszország tavaly februárban megtámadta Ukrajnát, Dzianisz Proharau belarusz önkéntes és bajtársai egy félig lerombolt épületben találták magukat Bucsa közelében, körülvéve az előrenyomuló orosz csapatokkal és várva az ukrán katonákra, hogy evakuálják őket. A Kijev környéki város ma már főképp az orosz föderációs erők által elkövetett atrocitásokról ismert, amelyekről a túlélők számoltak be.
A mentőcsapatok nem érkeztek meg, így a maroknyi katonának a végsőkig tartó harc lehetőségével kellett szembenéznie. Többen meghaltak, mások súlyosan megsebesültek, de sikerült kitartaniuk az órákig tartó összecsapásban, amíg besötétedett, és ez lehetővé tette számukra a visszavonulást.
Majdnem egy évvel később – most már a Kasztusz Kalinouszki ezred, a belarusz önkéntes harcosok legnagyobb ukrajnai egységének parancsnokaként – a 27 éves Proharau, aki a „Kit”, azaz bálna hívójelet használja, frissen érkezett újoncokat képez ki.
„Ama készségek nélkül, amelyeket megpróbálok átadni nekik, nem állnék most itt” – mondta a Szabad Európának a február elejei gyakorlatok során. A Kijev környéki ádáz harcok ráébresztették, hogy hosszú út vezet az Oroszország feletti győzelemhez.
„Egyet Putyinnak, egyet Lukasenkának”
A Kijevtől egyórányi autóútra délre fekvő gyakorlótérre havas mezőkön és dombokon keresztül menetelő közel húsz férfi többsége örült, hogy odaért.
Többen csak néhány nappal korábban érkeztek Ukrajnába, mások néhány héttel korábban, de mindannyian hosszú utat tettek meg. Mielőtt elhagyták Belaruszt, a Cyberpatisans nevű belarusz kormányellenes hekkercsoport online szűrésén estek át, majd a varsói Belarusz Házban, egy diaszpórát támogató csoportnál személyes ellenőrzésen is átmentek.
Proharau szerint sokan szeretnének csatlakozni egységéhez: túl sokan ahhoz, hogy mindet felvegyék, de nem elegendő az alapos katonai tapasztalattal rendelkező. Ugyanakkor valós a veszélye annak, hogy Alekszandr Lukasenka rezsimjének ügynökei beszivárognak – fejtette ki –, ezért a toborzás időigényes.
Az újonnan érkezők – sportos, teletetovált fiatalemberek, szakállas entellektüelek és középkorú, a munkától felhorzsolt, durva kezű férfiak – különböző generációkat, szakmákat és hátteret képviselnek. Ami összeköti őket, az a remény, hogy azáltal, hogy segítenek Ukrajnának megvédeni magát Oroszországgal szemben, felgyorsíthatják Lukasenka bukását.
„Az egyik Putyinnak, a másik Lukasenkának van” – közölte a lőgyakorlat szünetében a két géppisztolyt cipelő, zömök Ruszlán, tömören kifejezve az ezred ideológiáját.
Ruszlán – aki biztonsági okokból inkább nem kívánta felfedni vezetéknevét, tagja a BYPOL-nak, egy olyan volt rendfenntartó tisztekből álló csoportnak, amely most szemben áll a belarusz állammal – azt állította, hogy „a belaruszok nyolcvan százaléka gyűlöli Lukasenkát”, és hogy „a legtöbben Ukrajnát támogatják a most zajló háborúban”.
Miképp tartja meg tehát a rezsim a hatalmát? „Csak ezáltal” – mondta, és ismét egyik fegyverére mutatott.
Odahaza az autokrata ellen
Belarusz áll a legközelebb ahhoz, hogy Putyin Oroszországa szövetségesének lehessen nevezni. A kapcsolat még szorosabbá vált, mióta Lukasenka – aki 1994 óta van hatalmon – a 2020-as, széles körben elcsaltnak tartott választásokat követően győzelmet hirdettet, majd erőszakkal lépett fel a szavazás miatti békés tömegtüntetésekkel szemben.
Minszk nem küldött csapatokat, hogy Moszkva erői mellett harcoljanak Ukrajnában, de Lukasenka megengedte Oroszországnak, hogy az országot – amely északon határos Ukrajnával – az invázió egyik felvonulási területeként használja. Emellett teljes hozzáférést biztosított Oroszországnak légi bázisaihoz, közös hadgyakorlatokat tartott és sebesült orosz katonákat látott el a területén.
Ennek következtében sok ukrán úgy látja, hogy a belaruszok passzívak vagy akár bűnrészesek Oroszország háborújában. Az orosz inváziót követően létrehozott ezred tagjai, akiket Kasztusz Kalinouszki, az 1863-as, cári birodalom elleni felkelés egyik vezetője után neveztek el, igyekeznek bebizonyítani, hogy ez a felfogás téves.
Az egyikük, egy fiatalember, aki a „Kosz” hívójelet használja, és Kijevben élt, amikor 2022. február 24-én megindultak az orosz tankok, a Szabad Európának elmondta, hogy a rendfenntartó erők őrizetbe vették és kihallgatásra vitték belarusz útlevele miatt, amikor a területvédelem egységéhez tartott.
Miután ukránbarátnak ismerték el, a rendőrség elvitte a sorozóhivatalba, ahol hamarosan géppisztolyt adtak a kezébe. „Nem akarom belaruszként szégyellni magam” – idézte fel az epizódot.
Miután aznap hajnal előtt becsapódtak az első rakéták, a Kijevben élő Proharau intenzíven telefonálgatni kezdett, és próbálta kideríteni, hogy a hadsereggel kapcsolatban álló ismerősei közül melyikük tudná gyorsan fegyverhez juttatni. A válasz az Azov mozgalom veteránjaitól érkezett, akik a támadás első óráiban önkéntes területvédelmi különítményt alakítottak Kijevben.
Proharau a belaruszok azon csoportjához tartozik, akik – kezdetben az Azov zászlóaljjal közösen – harcoltak a 2014-ben kitört donbászi háborúban. A harcok azután indultak meg, miután Moszkva elfoglalta a Krímet, és Ukrajna jelentős részén szeparatizmust szított. Az invázió óta eltelt egy év nagy részében ez a csoport alkotta a Kasztusz Kalinouszki ezred gerincét és vonzotta oda a többi olyan belaruszt, aki hajlandó volt fegyvert fogni Oroszország ellen.
Az ukrán katonai hírszerzés égisze alatt működő ezred az ukrán fegyveres erők hivatalos része. Tagjainak pontos száma nem nyilvános – Proharau szerint több mint háromszáz fő, és ahogy a háború folytatódik, folyamatosan érkeznek a friss újoncok.
Az invázió első néhány hetében az ezred tagjai részt vettek a Kijev környéki harcokban, többek között a súlyos csapást elszenvedő Irpiny városának felszabadításában; később részt vettek a donbászi Szeverodonyeck és Liszicsanszk sikertelen védelmében, amelyeket most az orosz erők ellenőriznek, illetve más harcokban is.
A Szabad Európa belarusz szolgálata megállapította, hogy a teljes körű invázió kezdete óta legalább 18, Ukrajna oldalán harcoló belarusz halt meg a háborúban, köztük a Kasztusz Kalinouszki ezred két parancsnokhelyettese.
Az ezred, amelyet a belarusz ellenzék egyre inkább potenciális politikai erőnek tekint, jelentős online jelenléttel rendelkezik – médiacsapatának kijevi irodája egy profi produkciós stúdióra hasonlít –, és ahogy Ruszlán a gyakorlatok után mondta, „mindenki ismeri Belaruszban, kivéve azokat, akik befogják a fülüket és a szemüket”.
„A helyes út”
Bár a harcokba való bekapcsolódás lehetősége sokak számára csábító, a háború valósága zord, fájdalmas és ijesztő lehet – és persze halálos is.
Ezt saját bőrükön tapasztalták meg azok a belarusz önkéntes harcosok, akiket január végén-február elején a vérzivataros Donyecki terület Bahmut városából a déli frontra szállítottak, és akik nemrég Zaporizzsja városában nyilatkoztak a Szabad Európának.
A katonák a közelmúltban két harci feladatot teljesítettek, több bajtársuk is megsebesült.
„Téves az az elképzelés, hogy minden frissen mozgósított orosz katona teljesen haszontalan – fejtette ki az 57 éves Fima a Putyin orosz elnök által tavaly ősszel besoroztatott oroszokról. Fima korábban villanyszerelő, szakszervezeti tag és helyi képviselő volt, most pedig ágyús. – Valójában jobban felkészültek, mint én.”
Az 58 éves Bacsa, egykori darukezelő, ellenzéki aktivista és a szovjet afganisztáni háború veteránja, akinek most az a feladata, hogy páncéltörő rakétákat töltsön, azt mondta, hogy a belarusz katonák továbbra is nagyon motiváltak, de nincs elég jól képzett tiszt az egységben.
„Ez olyan, mint Afganisztán, csak most én egy szakállas partizán vagyok, aki szemben áll az orosz hadsereggel, amely mindent a földdel tesz egyenlővé” – mondta.
Fima, Bacsa és Zoltán, egy 32 éves volt szakács, aki most ágyús, mind részt vett a Lukasenka elleni tüntetéseken, miután a 2020. augusztusi belarusz választások után hatodszorra is győztesnek kiáltotta ki magát.
A Kasztusz Kalinouszki ezred sok tagja számára a tüntetések brutális leverése volt az utolsó csepp a pohárban – bizonyíték arra, hogy a Lukasenka-rezsim elleni erőszakmentes forradalomra tett kísérletek hiábavalók.
Ráadásul az elnyomás mértéke a tüntetések alatt és után – a Human Rights Watch 2021-es jelentése szerint több mint 25.000 embert vettek őrizetbe és több százat kínoztak meg és bántalmaztak – azt jelentette, hogy Lukasenka ellenfelei számára veszélyes Belaruszban maradni.
Mielőtt Ukrajnába érkezett volna, Fimát őrizetbe vették, mert részt vett a szabadság napján, a független Belarusz 1918-as kikiáltásának évfordulóján, és a belarusz KGB átkutatta a lakását. A hivatalos magyarázat az volt, hogy robbanóanyag elhelyezésének gyanújával kapcsolatos nyomozást folytattak Babrujszkban, ahol lakott.
Bacsa elmondta, hogy a KGB kihallgatta, átkutatta otthonát, telefonját pedig lehallgatta, mivel tanúként vett részt az Autuhovics-ügyben, amelyet széles körben politikai indíttatásúnak tekintettek. Októberben Mikalaj Autuhovics üzletembert és aktivistát hazaárulás és terrorizmus vádjával 25 év börtönbüntetésre ítélték, a többi 11 vádlottat pedig, akik bíróság elé álltak, összesen közel 170 év börtönbüntetésre.
Fima és Bacsa is azt mondta, hogy számukra nincs visszatérés. Ez a belarusz ezred többi tagjára is igaz, mivel Belaruszban zsoldosoknak és szélsőséges szervezet tagjainak számítanak, és büntetőjogi felelősségre vonás vár rájuk otthon.
Ukrajnában addig tartózkodhatnak, amíg katonaként vannak nyilvántartva, de ez nem terjed ki egyetlen rokonukra sem – így sokak számára az ezredhez való csatlakozás a családjukkal való kapcsolat megszakítását vagy korlátozását jelenti.
Bacsa szerint házassága a tönk szélén áll, Fima családja azt hiszi, hogy Lengyelországban dolgozik vendégmunkásként, Zoltán szülei pedig azt, hogy zöldséget szeletel Észtországban.
A különböző politikai nézetek és lojalitások ellenére a Kasztusz Kalinouszki ezred tagjai osztoznak abban a meggyőződésben, hogy Belarusz felszabadításához először Ukrajna felszabadításában kell segíteniük. Sokan azt mondják, hogy fegyverrel a kezükben szeretnének harcolni a rezsim ellen.
Mivel nem látszik a háború vége, és a belarusz területről történő újabb invázió továbbra is lehetséges, céljuk nem tűnik könnyen elérhetőnek. „De legalább úgy érezzük, hogy jó úton járunk” – mondta Bacsa.
