Véget ért a kínai elnök háromnapos moszkvai látogatása, amely az ukrajnai háború jövőbeli irányára is kihathat, azonban a csúcstalálkozónak ennél is messzebbre mutató jelentősége lehet a két ország kapcsolatait illetően.
Kína külpolitikájának nagy részéhez hasonlóan Hszi Csin-ping e heti oroszországi útja is hosszabb távú célokat szolgál.
Rendkívül erőteljes üzenetet küld a világnak, hogy Peking tovább kívánja mélyíteni egyébként is szoros kapcsolatait Moszkvával az ukrajnai háború, a súlyos pusztítás és áldozatok, a nukleáris kardcsörtetés, a Nemzetközi Büntetőbíróság Vlagyimir Putyin elleni nemzetközi elfogatóparancsa ellenére is.
Ennek oka, hogy a kínai kormány úgy véli, hogy ez áll érdekében, ugyanis szüksége van Oroszországra a jövőben a tartós és egyre élesebb versengésben (vagy akár annál is többen) az Egyesült Államokkal szemben.
A csúcsértekezlet inkább a szimbolikus üzenetről szólt, mint a tartalomról. A kiadott közös nyilatkozat a gazdasági együttműködés erősítését és a két ország közötti Szibéria Ereje 2 földgázvezeték építésére vonatkozó terveket érinti elsősorban, habár utóbbi projektet még nem erősítették meg.
Ehhez kapcsolódóan: Meleg fogadtatásban részesült a kínai elnök Moszkvában
A látogatás egyik fő tanulsága, hogy a felek közötti hatalmi egyenlőtlenség – amely most is jelentősen Kína felé billen – a jövőben tovább fog nőni.
Az orosz gazdaság nagyjából egytizede a kínainak, s Moszkva egyre erősebben függ Pekingtől jóformán minden téren. A jüan lesz hamarosan az első számú orosz tartalékvaluta, miközben Oroszországnak új vásárlókat kell találnia energiahordozóira, ami komoly befolyást és alkupozíciót ad Kína kezébe.
A nagy kérdés az, hogy milyen következményekkel lehet az ukrajnai háborúra az, hogy Hszi hosszú távon Putyinra fogad.
Kína az eddigiekben jórészt tartózkodott attól, hogy katonai támogatást nyújtson Oroszországnak, bár az úgynevezett kettős felhasználású termékek kereskedelme számottevően bővült, illetve a sajtó által megszerzett vámadatok szerint kínai magáncégek szállítottak fegyvereket, drónokat és testpáncélokat.
Dennis Wilder, az amerikai nemzetbiztonsági tanács egykori magas rangú illetékese arra figyelmeztetett, hogy Kína titokban tüzérségi lövedékeket is szállíthat, raktárai ugyanis tele vannak, van is közös határa a két országnak, de akár harmadik államon keresztül is folyhat a kivitel.
„Könnyű eltávolítani a gyári jelölést a lőszerekről, és felcserélni őket egy másik országéval, rendkívül nehéz lenne bizonyítani, hogy a kínaiak ilyesmit tettek” – mutatott rá.
A fokozott támogatás eszkalációhoz vezethet a harctéren, és így káros is lehet Kína számára, különösen a két fő kereskedelmi partnerével, az Európai Unióval és az Egyesült Államokkal fennálló viszonyában.
Jelenlegi gazdasági körülményei tükrében nem úgy tűnik, hogy Peking megengedhetné magának, hogy mindkét szereplővel szembekerüljön.
Ehhez kapcsolódóan: Dezinformációs háború: Kína és Oroszország együttműködik a propagandában
Hszi, az államférfi
Hszi moszkvai vizitje pusztán a legutóbbi azon diplomáciai lépések sorozatában, amelyek tanúsítják a kínai vezetés azon szándékát, hogy átformálja a nemzetközi rendet, és megkerülhetetlen államférfiként pozicionálja az elnököt a globális porondon.
Kína diplomáciai sikert ért el azzal, hogy közvetítésével megegyezés született az egymással hosszú idő óta szembenálló Irán és Szaúd-Arábia között a kapcsolat javításáról.
Ezenfelül nemrég Honduras bejelentette, hogy Tajvan helyett mostantól Kínát fogja elismerni. Később a hónap folyamán pedig Luiz Inácio Lula da Silva brazil elnök Pekingbe látogat majd.
Mindez annak a szélesebb körű stratégiának a része, amelynek célja a kínai befolyás erősítése a globális délen. Ugyan ennek közepes és hosszú távú fenntarthatósága kapcsán vannak kérdések, látható, hogy vannak eredmények.
Ehhez kapcsolódóan: Képes lehet-e Kína békét teremteni Oroszország és Ukrajna között?
Bennfentes vélemények
A kínai hadsereg egyik nyugalmazott ezredese a Time amerikai magazinnak adott interjújában érdekes bepillantást nyújtott arról, hogy miként tekint Peking Oroszországra és az ukrajnai háborúra.
A sajtókommentátorként gyakran megszólaló férfi kritikusan nyilatkozott az invázióról, valamint végrehajtásáról, ugyanakkor úgy vélekedett, hogy „Oroszország még nem bánta meg a háborút, de azt hiszem, meg fogja bánni azt, ahogy vívja”.
Hangsúlyozta, hogy Oroszország nem tudja megnyerni a háborút, de nem is fogja elveszíteni, illetve elismerte, hogy egyelőre egyik fél sem igazán nyitott a tárgyalásokra.
Továbbá a jelek szerint kétségbe vonta a Nyugat hosszú távú elkötelezettségét Ukrajna mellett, és Kína esetleges mediátorszerepét húzta alá.
„Kína készen áll segíteni, de csak ezek az országok rendezhetik a dolgot, nekik kell először tűzszünetet kötniük” – fogalmazott.
