Irina Jegorcsenko két és fél hónapon keresztül imádkozott fiának, a mariupoli acélüzemet védő katonák egyikének biztonságos hazatéréséért, nemrég azonban értesítést kapott a 22 éves Artem haláláról, ami szerinte még mindig jobb, mintha orosz fogságba került volna.
A 43 éves nő arról számolt be az AFP hírügynökségnek, hogy bár a szerdai üzenet óta teljesen romokban hever, mégis érez egyfajta megkönnyebbülést, hogy a fiát legalább nem fogták el az oroszok, nem halt éhen és nem is lassan halt bele a sebesüléseibe az Azovstal körbezárt gyárában uralkodó pokoli körülmények közepette.
„Hirtelen megkönnyebbülést éreztem. Valahogy még mindig egyszerűbb tudni, hogy a fiad halott, mint attól félni, hogy fogságba került, megsebesült vagy éhezik” – mondta kijevi otthonában Jegorcsenko.
A mára szinte porig rombolt Mariupol utolsó ellenállási bástyájának számító acélüzemből az elmúlt napokban már kimenekítették az ott rekedt civileket. A hatalmas kiterjedésű, alagutakkal sűrűn átszőtt létesítményben így mostanra csak az ott menedéket kereső ukrán katonák maradtak, akik között sok a sebesült.
Artem, aki tehetséges ökölvívó volt, az ostromgyűrű szorosabbra vonásától, március elejétől kezdve hetvennégy napot töltött a területen, s ez idő alatt csak Telegramon és Instagramon keresztül tudott kapcsolatot tartani a külvilággal.
„Legalább nem szenvedett”
Édesanyja arról számolt be, hogy tilos volt telefonálniuk, időnként mindössze egy + jellel reagált arra a kérdésre, hogy életben van-e.
A pszichológusként dolgozó nő szavai szerint fia mindig azt mondta neki, hogy jól van, de mint kiderült, a barátaival őszintébb volt a helyzetét illetően. „Azt írta nekik, hogy meg vannak számlálva a napjaik, nem fognak kijutni” – idézte fel elcsukló hangon.
Irina Jegorcsenko utoljára május 7-én beszélt Artemmel, ezt követően megszakadt a kapcsolat, így kétségbeesetten, minden létező módon megpróbált információhoz jutni arról, mi történhetett. Május 11-én pedig megérkezett az üzenet, amelytől félt, miszerint fia életét vesztette, amikor az épület egy része ráomlott egy orosz csapás következtében.
„Legalább nem szenvedett. Minden gyorsan történt” – fogalmazott, hozzátéve, hogy a többi katonáért továbbra is aggódik.
Ukrán aknavetők az orosz csapatok ellen
Kétségbeesett segélykérések
A folyamatos orosz támadások közepette az acélüzemben rekedt katonák egyre kétségbeesettebb segélykéréseket tesznek közzé az interneten.
Szerhij Volijna, az ukrajnai 36. tengerészgyalogos dandár parancsnoka többek között Ferenc pápához, a nemzetközi közösség több vezetőjéhoz fordult, sőt még a világ leggazdagabb emberétől, Elon Musktól is segítséget kért. Mint írta, embertelen körülmények között kell élniük, „minden perc egy újabb emberélet elvesztésével jár”.
A csapdába esett katonák hozzátartozói hasonló felhívásokat tettek közzé. Jevgeny Szuharikov, az Azov ezred egyik tagjának apja sajtótájékoztatóján kijelentette, hogy a városvédők cserbenhagyása is egyfajta mészárlással ér fel. „Vagy kockázatot vállalunk a megmentésük érdekében, vagy majd az egész világ végignézheti, ahogy legyilkolják őket” – mutatott rá.
Irina Verescsuk ukrán miniszterelnök-helyettes közölte, hogy a kimenekítést célzó felszólítások süket fülekre találtak Moszkvában. „Kizárólag a megadást fogadják el. És mint tudják, fiaink nem fognak beleegyezni a fegyverletételbe” – mondta.
Mariupol és az acélüzem a váratlanul kemény ukrán ellenállás szimbólumává vált a február 24-i orosz invázió kezdete óta.
Jegorcsenkót büszkeséggel tölti el fia hősi halála, aki szerinte hazája, népe védelmével kiérdemelte a helyét a mennyországban. Nem tudja, mikor kaphatják meg Artem holttestét, de arról is beszélt, hogy nem akarja őt koporsóban látni.
„Fizikai fájdalmat okoz arra gondolnom, hogy már nincs közöttünk. Természetesen nagyon szerettem volna látni, hogy milyen jövő vár rá, ha nem tör ki a háború, milyenek lettek volna az unokáim. Anyaként nincs miért szégyenkeznem” – mondta.
