Magyarországon a szegényeknek sokkal rosszabb a kapcsolati hálójuk, mint a gazdagoknak – derül ki egy friss tanulmányból. Lefelé tartó kirekesztettségi spirál működik, a szegénység a társas kapcsolatok gyengüléséhez vagy elvesztéséhez vezethet, ami további elszegényedést okozhat.
Ez Albert Fruzsina és Hajdu Gábor Szegénység és kapcsolati tőke című, a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont (KRTK) Munkaerőpiaci Tükör tanulmánykötetében jelent meg, amelyet a Telex szemlézett. Egy 2015-ös, csaknem kétezer fős reprezentatív felmérés adatait használják, a szegények helyzetét hasonlítják össze a nem szegényekével. A válaszadók 23,2 százaléka volt szegény.
A tanulmány a súlyos anyagi deprivációban élők helyzetét vizsgálta. Megadják az anyagi nélkülözés kilenc szempontját, az számít súlyosan depriváltnak, aki legalább négyben érintett, például anyagi okból nincs színes tévéje, telefonja vagy mosógépe.
A tanulmány a válaszadók kapcsolatrendszerét is kilenc szempont szerint vizsgálta, amelyből három a kapcsolati háló méretére, három az összetételére, egy a társas interakciókra, kettő pedig a szubjektív társadalmi integráltságra vonatkozik – írja a lap.
A kutatók egy szegény és egy nem szegény ember kapcsolati rendszerét hasonlították össze, akiknek azonos a nemük, az életkoruk, az iskolai végzettségük, a családi állapotuk, a munkaerőpiaci helyzetük, az egészségügyi állapotuk és etnikumuk, valamint ugyanabban a régióban ugyanolyan településtípuson, ugyanolyan méretű háztartásban élnek.
Ehhez kapcsolódóan: Olyan jól sikerült a nyíregyházi deszegregációs program, hogy van, aki azóta a parkolóban alszik
A kutatás szerint a szegények mind a kilenc szempontból rosszabb vagy sokkal rosszabb kapcsolatokkal rendelkeznek, mint a nem szegények, kapcsolati hálójuk jelentősen, tíz-húsz százalékkal kisebb. Kevesebb foglalkozási csoportból ismernek embereket, bizalmas beszélgetéseik tíz százalékponttal kisebb részét folytatják érettségivel rendelkezőkkel. Ez utóbbi azért is nagy különbség, mert két ugyanolyan végzettségű ember beszélgetéseiről van szó. Az is kiderült, hogy a szegények kevesebb magas presztízsű foglalkozásút ismernek, mint a nem szegények.
A nem szegények 73 százaléka rendszeresen részt vesz lakáson tartott baráti összejövetelen, ez a szegények esetében 56 százalék. A szubjektív megélésben még nagyobb a különbség, vagyis a szegények jóval elégedetlenebbek a családi kapcsolataikkal, és sokkal inkább kirekesztettnek érzik magukat a társadalomból és a közösségből – írja a lap a tanulmány alapján.
A kutatók szerint egyértelműen kimutatható, hogy a szegénység és a társas kapcsolatok közötti összefüggés az úgynevezett akkumulációs hipotézis szerint alakul, vagyis a szegényebbeknek kevesebb és rosszabb kapcsolatuk van. Ennek oka lehet, hogy a kapcsolatok fenntartása olyan dolgokat igényel (pénz, idő, megfelelő lakáskörülmények), amelyek a szegényeknek nincsenek, nem tudnak szívességeket viszonozni vagy másokat támogatni, így a kapcsolataik egyensúlya megbomlik, illetve a szegénységből fakadó szégyenérzet és a társadalmi elvárásoknak való nehezebb megfelelés korlátozza a kapcsolatok fenntartását.
A kutatók szerint közvetve minden jel arra mutat, hogy Magyarországon létezik a lefelé tartó kirekesztettségi spirál – írja a Telex a tanulmány alapján.
