Az elszabadult inflációval küzdő zimbabweiek a lábujjukat számolják, miközben azért küzdenek, hogy élelmiszert vásárolhassanak a családjuknak. Miért? Mert egy neten terjedő pletyka járta be az országot, miszerint a kétségbeesett emberek készpénzért árulják a lábujjaikat.
A hamis hír annyira behálózta a társadalmat, hogy Kindness Paradza, az ország tájékoztatásiminiszter-helyettese a hónap elején Harare központjában utcai árusokat látogatott meg, hogy személyesen cáfolja a lábujj-kereskedelemről felröppent pletykát.
A vizitáló miniszter előtt a kereskedők egytől egyig levették a cipőjüket, hogy megmutassák, mind a tíz lábujjuk megvan, miközben a zimbabwei állami média rögzítette a nyomozást.
Paradza közölte, hogy a lábujjak pénzért történet átverés, ahogy a hír nyomán buzgón munkához látó helyi és külföldi tényellenőrök is ezt mondták.
A rendőrség később letartóztatott egy utcai árust, aki most pénzbírsággal vagy hat hónap börtönnel néz szembe. A gyanú szerint ő indította el a történetet.
Ami biztos: lábujjal vagy anélkül, de egyre nehezebb az élet
Az viszont teljesen igaz, hogy a zimbabweiek egyre nehezebben tudnak megélni. Az ukrajnai orosz invázió kezdete óta a hivatalos statisztikák szerint a zimbabwei inflációs ráta 66 százalékról több mint 130 százalékra szökött fel. A háborút okolják az üzemanyag- és élelmiszerárak emelkedéséért. Mindez egy olyan országban, amely néhány éve már megszenvedett egy hiperinflációt, ami a II. világháború utáni Magyarországéval vetekedett.
Az ukrajnai háború világszerte fokozta az infláció növekedését. Az Európai Unió 19, euróval fizető országában a fogyasztói árak májusban rekordmértékben, 8,1 százalékkal emelkedtek az energia és az élelmiszer drágulása közepette. Az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban az éves infláció áprilisban elérte vagy megközelítette a negyvenéves csúcsot, 8,3 százalékot, illetve kilenc százalékot. Törökország megközelítette a sokkoló zimbabwei árakat, az infláció májusban elérte a 73,5 százalékot, amely 24 éve a legmagasabb szint.
Zimbabwéban az ukrajnai háború hatásai egyre nagyobb gondot okoznak az amúgy is törékeny gazdaságnak. A háború „a történelmi belföldi egyensúlytalanságokkal párosulva kihívást teremtett, amely a valutaingadozáson keresztül mutatkozik meg, és áringadozásba is átcsap” – mondta Mthuli Ncube pénzügyminiszter májusban a parlamentben.
A tanárok „már nem engedhetik meg maguknak a kenyeret és más alapvető dolgokat, ez már túl sok” – tweetelte a zimbabwei Progresszív Tanárok Szakszervezete június elején. A három legnagyobb tanárszakszervezet azt követeli, hogy a kormány amerikai dollárban folyósítsa a fizetésüket, mert a helyi valutában kapott bér „egyik napról a másikra elenyészik”.
„A magas infláció miatt összeomlik a helyi valuta” – mondta Prosper Chitambara gazdasági elemző az Associated Pressnek.
Zimbabwében a dollár a király
„A magánszemélyek és a vállalatok már nem bíznak a helyi valutában, és ez felpumpálja az amerikai dollár iránti keresletet. Az ukrajnai háború csak súlyosbítja az amúgy is nehéz helyzetet.”
Sokan attól tartanak, hogy Zimbabwe visszatérhet a 2008-as hiperinflációhoz, amely a Nemzetközi Valutaalap szerint elérte az ötszázmilliárd százalékot. Akkoriban a százbillió zimbabwei dolláros bankjegyekkel teli műanyag zacskók sem voltak elegendők az alapvető élelmiszerek megvásárlására.
A gazdasági katasztrófa arra kényszerítette Robert Mugabe akkori elnököt, hogy 2009-ben egységkormányt alakítson az ellenzékkel, és többvalutás rendszert vezessen be, amelyben az amerikai dollárt és a dél-afrikai randot is elfogadták törvényes fizetőeszközként.
Az amerikai dollár továbbra is dominál, a helyi valuta árait gyakran a dollár árfolyamához igazítják a virágzó feketepiacon, ahonnan a legtöbb magánszemély és vállalat szerzi a külföldi valutát.
Országszerte devizakereskedők sorakoznak az utcán, és a bevásárlóközpontok bejáratainál a helyi valuta és az amerikai dollár kötegeit lobogtatják.
Sok zimbabwei, aki helyi valutában keres, például a kormányzati dolgozók kénytelen az feketepiacon beszerezni a dollárt úgy, hogy az egekbe szökött az árfolyam. Máskülönben azonban nem tudnák megvenni az egyre inkább amerikai dollárban felszámított árukat és szolgáltatásokat.
A kiskereskedők elmondták, hogy a feketepiacon emelkedő dollárárfolyam arra kényszeríti őket, hogy gyakran emeljék az árakat, akár néhánynaponta, hogy fel tudják tölteni a készleteiket.
Túlélési technikák: „baleseti” ételadag
Az egykor virágzó dél-afrikai ország gazdaságát az évek óta tartó ipari leépítés, a korrupció, az alacsony beruházások, a gyenge export és a magas eladósodás sújtja. Zimbabwe küszködik azzal, hogy megfelelő mennyiségű amerikai valutát vonzzon be a nagyrészt dollárban működő helyi gazdaság számára.
Közben az átlag zimbabwei lakosok visszatérnek a hiperinflációs korszakban alkalmazott megélhetési mechanizmusokhoz, például az étkezések kihagyásához.
Mások kisebb mennyiségben vásárolnak élelmiszert, néha olyan apró csomagokban, amelyek csak egyetlen étkezésre elegendők. A helyiek caonának hívják ezeket, ami a helyi sona nyelven balesetet jelent.
Ncube pénzügyminiszter jobb napokat ígérve azt mondta, hogy a kormány „nem fog habozni cselekedni és beavatkozni az áremelkedések és az árfolyam-ingadozás ellen”.
Sokan szkeptikusak a kormány ilyen ígéreteivel szemben, mondván, hogy a csodán kívül semmi sem fogja kihúzni Zimbabwét a gazdasági válságból. De még a folyamatos drágulás közepette sem tudják sokan megállni, hogy ne süssenek el egy-egy fanyar viccet a helyzetről.
„Még mindig minden lábujjam megvan, de nem ártana eladni egyet – kuncogott Asani Sibanda hararei lakos. – Enélkül is tudnék járni, de a családomnak legalább lenne egy kis élelme.”
