Télen sok helyen a veszélyességi határérték sokszorosára ugrik Magyarországon a legveszélyesebb, láthatatlan szálló por mennyisége. Ez elsősorban szegénységi probléma, mert sok helyen azzal fűtenek, amivel tudnak. Azt viszont a foghíjas hazai mérésekből nehéz megmondani, mekkora a gond. Ha az állampolgárok jobb levegőt szeretnének, jó eséllyel nekik kell elérniük a döntéshozóknál.
Ha valahol sokáig rossz levegőt lélegeznek be, az emberek betegesebbek lesznek, és átlagosan hamarabb fognak meghalni; nagyon leegyszerűsítve leginkább ezért érdemes törekedni a légszennyezés minimalizálására és a tiszta levegőre.
A légszennyezés azért különleges más veszélyekhez képest, mert – bár nem nyilvánvaló – Európában ez az elsődleges környezet-egészségügyi kockázat a járványokat is beleértve. A tiszta levegőhöz mindenkinek joga van, még azoknak is, akik nem tehetik meg, hogy egy domb tetejére költöznek.
Tudjuk, hogy káros, de nehéz pontosan megmérni, mit okoz
Igaz, ennek a jognak a kikényszerítése bonyolultabb. Már csak azért is, mert sokféle szennyező szennyez rengeteg különböző anyaggal, amelyeknek káros hatásai lehet, hogy csak évtizedek múlva jönnek elő például tüdőrákos, érrendszeri vagy más megbetegedés formájában. Az is lehet, hogy valaki tüdőgyulladásban vagy Covidban hal meg, de jelentős részben azért, mert a szennyezett levegő az ellenálló képességét rombolta le; emiatt a legtöbbször elég nehéz az egyértelmű kapcsolat pontos mérése a légszennyezés és a megbetegedések között.
Nem kísérletezhetünk emberekkel, azaz nem zárhatunk be megfigyelni tízezer embert harminc évre adott típusú, szennyezett levegőjű környezetbe, hogy a végén összehasonlíthassuk őket tízezer, egészen hasonló, de kizárólag tiszta levegőt belélegző emberrel. Természetes kísérletek és más típusú mérések azonban szóba jönnek: innen tudhatjuk, hogy a magyar állam tíz évvel ezelőtti mérése szerint például az egyik típusú szálló por (a finomrészecskék, azaz a PM2,5) éves átlagértékének 10 µg/m3 alá csökkentésével Várpalotán például átlagosan egy évvel tovább élhetnének a harmincéves helyiek.
A légszennyező anyagok döntő részét a levegőben lebegő apró részecskék okozzák, de ezekből is kifejezetten sokfélét szívhatunk magunkba. Az erősen rákkeltő benzopirénből például
Debrecenben átlagosan annyit lélegez be egy ember egy év alatt, mintha 780 cigarettát szívott volna el,
azaz naponta nagyjából kettőt, Budapesten viszont ennek csak a felét. Ezek átlagértékek, a különböző év- vagy napszakokban is erősen eltérő lehet a levegő szennyezettsége, ahogy egy településen belül is lehetnek érdemi különbségek például a zöldfelületek vagy az úthálózat sűrűségétől függően.
Emellett például egy, a településen belül rendszeresen futó ember több levegőt szív be, egy kisgyerek viszont – kisebb levegőigénye miatt – sokkal kevesebbet. Cserébe a kisgyerekek szervezete sokkal érzékenyebb az ilyen jellegű mérgezésekre, különösen a csecsemőké, ráadásul jellemzően alacsonyabban, például babakocsiban közlekednek az utcán, a földhöz közelebb pedig jobban feldúsulhatnak ezek az anyagok, így érdemben rosszabb levegőt kaphatnak, mint a felnőttek. És arról még nem is volt szó, hogy beltérben is érdemben szennyezhetjük a levegőt, például a konyhai gáztűzhely használatával.
Sokféle belélegzett szennyezőanyag okozhat problémát. E cikkben főleg a legtöbb gondot jelentő és Magyarországon lényegében mindenkit érintő PM2,5 jelölésű szálló porról lesz szó. Ez a 2,5 mikrométernél kisebb részecskék (PM: particulate matter) összefoglaló neve. Maga a szálló por ezen belül sokféle lehet a nehézfémektől kezdve a szilikátokon át a spórákig és az aromás szerves vegyületekig. Annyira kicsik, hogy nem akadnak fenn az ember természetes szűrőin, bejutnak a tüdőbe és a véráramba, és nem is nagyon ürülnek ki.
Nem csak környezeti, szerteágazó probléma
Magyarországon – máshol nem feltétlenül − ezt a fajta szálló port döntő többségben, 75–85 százalékban a háztartások fűtése okozza (a bizonytalanság abból fakad, hogy az állam saját adatai sem egyeznek egymással). Ezen belül arról van szó, amikor az emberek szerves anyagot vagy illegális tüzelőanyagot égetnek el elavult kályhákban, ezáltal korom és szerves részecskék kerülnek a levegőbe.
Mindez jelentős részben a szegénységhez kötődik, így átfogó és hosszú távú szakpolitika lenne indokolt, ha az állam szeretne valamit kezdeni ezzel. A probléma jelentős: Magyarországon egymillió embert érinthet az energiaszegénység. Egy 2017-es országos felmérésben a lakosság negyede vallotta be, hogy otthon hulladékkal tüzel, és a válaszadók harmada érezte már, hogy valaki a szomszédjában hulladékot éget.
Valószínű, hogy pusztán a büntetésektől, az országos hirdetési kampányoktól vagy a helyes szilárd tüzelési módokat bemutató interaktív minisztériumi vándorkiállítástól a jövőben sem várható komoly előrelépés. Az Egyensúly Intézet kezdésként a célzott tüzelőtámogatási rendszer átalakítását ajánlotta, illetve speciálisabb, önerő nélküli beruházási programokat a legszennyezőbb eszközök lecserélésére. „A hatósági energiaár sokat segített a városi szegénységen, mert ott fűtési célból elsősorban gázt és távhőt használnak, de a vidéki energiaszegénységen nem. Az elszálló tűzifaárak miatt műanyaggal, furnérlapokkal, szennyezett gépronggyal és szinte bármivel tüzelnek, ami jelentős hajtóerőt jelent a súlyosan egészségkárosító légszennyezésre” – foglalta össze a problémát korábban a Szabad Európának Pálvölgyi Tamás, az NKE docense. Az elmúlt két évben komoly áremelkedés volt, a tűzifa több mint ötven százalékkal, a brikett több mint nyolcvan százalékkal drágult.
Elvileg fut egy program a szálló por csökkentésére: az eggyel nagyobb PM10 csökkentésére vonatkozó országos program honlapját ajánlja az Energiaügyi Minisztérium. Csakhogy úgy néz ki, hogy hét éve nem frissült a program megvalósításának nyomon követésére szolgáló oldal.
Az EU bírósága pont ez ügyben három éve el is marasztalta Magyarországot, mert a 2005 és 2017 közötti adatok alapján rendszeresen és tartósan rossz volt a levegő több helyen az országban. Kiemelték, hogy a magyar kormányok a bíróság figyelmeztetése ellenére nem álltak elő kézzelfogható tervvel a levegőminőség javítására.
Visszatérve a kisebb kategóriájú, PM2,5-ös szállópor-szennyezésre: az alakulásáról a HungaroMet automata mérőhálózatának segítségével lehet ismeretünk. A PM2,5-öt is mérni képes 38 egységük több mint fele általában működik, így Budapest több kerületéből, néhány vidéki város egy-egy kereszteződéséből és egy-két faluból nyilvánosak bizonyos időszakos adatok, de egész megyék is kimaradnak. A nemzetközi adatszolgáltatásba egyébként még ennél is kevesebb, tizenhét olyan magyar mérőállomás van bejelentve, amely PM2,5-öt mér.
A szeptember 1-je óta eltelt, nagyjából száz napot vizsgálva a mért helyek közül Miskolc és környéke mutatta a legtöbb határérték-túllépést: napi szinten nézve az időszak több mint harmadában túllépték a limitet. Miskolc környéke alatt egy kazincbarcikai és egy sajószentpéteri mérőállomást kell érteni.
A korábban tárgyalt nehézségek miatt nem lehet egyértelműen megmondani, hogy kinek milyen kockázatot okoz, ha eltölt egy hónapot az egészségügyi határérték másfél-kétszeresét tartalmazó, szennyezett környezetben. Biztos, hogy már a nullánál nagyobb PM2,5-koncentráció is káros az egészségre, a WHO által becsült 10 µg/m³-es egészségügyi határérték pedig lényegesen alacsonyabb a jelenlegi uniós értéknél.
Ehhez kapcsolódóan: A korábban sejthetőnél is lényegesen szennyezőbb lehetett a gödi akkumulátorgyár
A szennyezés és a lakossági fűtés közötti kapcsolatra utal, hogy novemberben erősen lehűlt az idő, különösen a hónap végén, november 22. után jöttek erősebb fagyok Miskolc környékén is. Miskolc után a békéscsabai mérőhely, egy budapesti külvárosi, pontosabban újpalotai állomás, majd a nyíregyházi mért a legtöbbször határérték feletti PM2,5-koncentrációt. Hozzá kell tenni, hogy egy-egy mérőpont elég keveset árul el a tényleges szennyezettségről egy településen, ahol akár utcáról utcára is eltérő egészségügyi hatásai lehetnek a légszennyezésnek.
Többek között azért, mert nem mindenhol sikerül reprezentatív helyre tenni a mérőállomást, Győrben például egy forgalmas útszakasz és egy játszótér mellett van a műszer, amely városi közlekedési típusmegjelölést kapott, Békéscsabán viszont a külvárosi háttér megjelölésű mérőállomás adatait ismerhetjük meg – amikor működik. Létezik egyébként civil mérési hálózat is, de a levegő minőségének szakszerű mérését a világ legtöbb részén állami feladatnak gondolják.
Ehhez kapcsolódóan: Sokaknál érdemes lenne kivezetni a gázt, ez is az állami terv
A WHO szerint a légszennyezés elleni országos stratégia nulladik lépése kellene hogy legyen, hogy megbízható és nyilvános adatok álljanak rendelkezésre. Nem lehet ugyanis értelmes döntést hozni, ha az állampolgároknak és a politikusoknak is csak homályos sejtései vannak arról, hogy pontosan miről kellene. A környezetvédelmi szabályozás szaktudást igénylő, összetett feladat, még korrekt adatokkal és világos célokkal sem kínál pofonegyszerű megoldásokat.
A félrecsúszott szabályozásra példa, hogy a most autógumival, lakkozott vagy nedves fával fűteni kényszerülők hivatalosan szilárdbiomassza-tüzelésű kazánjaikkal a megújuló és fenntartható fűtéskategóriába sorolandók. A biomassza-erőművek szintjén még nagyobb probléma, ha kivágják az erdőket, hogy támogatott megújuló energiaként elégethessék. Nem ez volt a cél az EU-ban, de így sikerült, és most az egész uniónak korrigálnia kell az erőművi ösztönzőket.
Nem is igazán halad előre a szálló por ügyében sem a magyar, sem az uniós szabályozás. Ugyan a 27 tagállam idén megállapodott, hogy 25 µg/m3-ről 2030-ra kevesebb mint a felére, 10 µg/m3-re kell csökkenteni a PM2,5-részecskék határértékét, nem lesz kötelező. Amelyik kormány úgy érzi, hogy túl megterhelő lenne öt év alatt határérték alá szorítani a légszennyezést, kérhet tízéves halasztást.
„Végső soron továbbra is a magyar állampolgárok felelőssége és terhe, hogy kikényszerítsék a tiszta levegőhöz való jogukat” – írta Massay-Kosubek Zoltán, az Európai Népegészségügyi Szövetség (EPHA) akkori brüsszeli képviselője még 2021-ben, a korábban említett, PM10-re vonatkozó uniós bírósági ítélet után.
