Az új brit miniszterelnök, Liz Truss olyan kabinetet választott maga mellé, amelyben most először nem fehér férfi tölti be az ország négy legfontosabb miniszteri posztjának valamelyikét.
Truss Kwasi Kwartenget – akinek szülei Ghánából érkeztek a hatvanas években – nevezte ki Nagy-Britannia első fekete pénzügyminiszterévé, míg James Cleverly lett az első fekete külügyminiszter.
Cleverly, akinek édesanyja Sierra Leonéból származik, édesapja pedig fehér, korábban arról beszélt, hogy vegyes kulturális háttere miatt gyerekként zaklatták, és azt mondta, hogy a pártnak többet kell tennie a fekete szavazók megnyeréséért.
Suella Braverman, akinek szülei Kenyából és Mauritiusról érkeztek Nagy-Britanniába hat évtizeddel ezelőtt, Priti Patel utódjaként a második, etnikai kisebbséghez tartozó belügyminiszterként a rendőrségért és a bevándorlásért lesz felelős.
A változás üteme rendkívüli
A növekvő sokszínűség részben annak köszönhető, hogy a Konzervatív Párt az elmúlt években egyre változatosabb parlamenti képviselőjelölteket állított.
A brit kormányok néhány évtizeddel ezelőttig többnyire fehér férfiakból álltak. 2002-re jutott el az ország odáig, hogy kinevezték első etnikai kisebbségi miniszterét. Paul Boateng akkor a pénzügyminisztériumot irányította.
Rishi Sunak, akinek a szülei Indiából származnak, Kwarteng elődje volt a pénzügy élén, és Truss vetélytársa a párt és az ország vezetéséért folytatott kampányban.
„A politika diktálta a tempót. Ma már normálisként kezeljük ezt a sokféleséget – mondja Sunder Katwala, a migrációval és identitástudattal foglalkozó, pártoktól független British Future agytröszt igazgatója. – A változás üteme rendkívüli.”
Az üzleti élet, az igazságszolgáltatás, a közszolgálat és a hadsereg legrangosabb posztjain azonban továbbra is túlnyomórészt fehérek ülnek.
A párt sokszínűségi kampánya ellenére a konzervatív parlamenti képviselők mindössze negyede nő, és hat százaléka tartozik valamilyen kisebbséghez.
A konzervatívok a bajnokok a nők és a kisebbségek terén
Mindazonáltal a fő politikai pártok közül a konzervatívoknak vannak a legjobb eredményeik, ha a politikai elsőkről van szó, beleértve az első zsidó miniszterelnök, Benjamin Disraeli kinevezését 1868-ban.
Ez annak dacára van így, hogy az etnikai kisebbségekhez tartozó szavazók sokkal nagyobb valószínűséggel támogatják az ellenzéki Munkáspártot, és a kormányzó pártot rasszizmussal, nőgyűlölettel és iszlamofóbiával vádolják.
Boris Johnson volt miniszterelnök 2019-ben bocsánatot kért, amiért a burkát viselő muzulmán nőkre azt mondta, hogy úgy néznek ki, mint a postaládák.
A konzervatívok választották meg Nagy-Britannia mindhárom női miniszterelnökét, Margaret Thatchert, Theresa Mayt és most Trusst. Az első ázsiai származású törvényhozó, Mancherjee Bhownaggree 1895-ben szintén a konzervatívok közül került ki.
Johnson a történelem legfiatalabb és etnikailag legsokszínűbb kabinetjét állította össze, amikor 2019-ben miniszterelnökké választották. Három pénzügyminisztere közül kettő dél-ázsiai, egy pedig kurd származású volt.
A változások David Cameron volt pártvezető és miniszterelnök évekig tartó erőfeszítéseit követték.
Amikor 2005-ben átvette a vezetést, a pártnak mindössze két etnikai kisebbségi képviselője volt a parlamentben a 196-ból, és elhatározta, hogy biztosítja: pártja jobban hasonlítson a modern Nagy-Britanniához, amelyet vezetni remélt.
A következő évben Cameron bevezette a női és kisebbségi képviselőjelöltek elsőbbségi listáját, rajta sok biztos alsóházi hellyel. Truss is haszonélvezője volt ennek.
Megakadályozni az egysíkú gondolkodást
„Bármely csoport, így egy politikai párt erejének és ellenállóképességének kulcsfontosságú része az, hogy elkerüljük, hogy mindenki egyformán gondolkodjon és cselekedjen – elejét vegyük a csoportgondolkodásnak” – mondta James Arbuthnot, a pártvezetés jelöltekkel foglalkozó bizottságának tagja, amikor Cameron bevezette a változásokat.
De Kwarteng jelentéktelennek tartja etnikai hovatartozása fontosságát. Azt mondta, hogy bár a nyolcvanas években megélt rasszista sértéseket, a londoni délnyugati külvárosokkal határos spelthorne-i választókerületén kívül nem látja magát senki más jelképének.
„Igazából azt hiszem, hogy ez nem olyan nagy ügy – mondta, miután kinevezték az első fekete konzervatív topminiszternek. – Ha egyszer megtetted a magadét, nem hiszem, hogy ez annyira számít.”
