Az éjszaka közepén robbanás ébresztette a 71 éves Luis Hart akkor már négy hónapja tartó fogságában, aztán fegyverropogás következett, majd egy izraeli katona a nevét kiáltotta, ő pedig nem tudta, mindez valóság-e, vagy sem.
Az idős férfi arról számolt be, hogy teljesen szürreális élményként élte meg február 12-i kiszabadítását. „Az úton meg is kérdeztem a katonák egyikét: Mondja, biztos abban, hogy nem egy filmben vagyunk? Mivel én nem voltam benne biztos. Annyi minden történt (…) Még máig sem tudom, hogy mi a valóság, és mi nem” – mesélte.
Har mintegy négy hónapot töltött a Hamász terrorszervezet fogságában, miután palesztin fegyveresek négy rokonával, köztük partnere tizenéves unokahúgával együtt a Gázai övezetbe hurcolták.
Közülük a három nő a novemberi tűzszüneti megállapodás keretében kiszabadult, a két férfit azonban továbbra is fogva tartották a déli Rafah városban, amíg az izraeli különleges erők haza nem juttatták őket.
Har felidézte, hogy leginkább olyasmikről beszélgettek rabságuk alatt, hogy mit akarnak főzni, hova szeretnének elutazni. De voltak időszakok, amikor magukba zuhantak, meg sem szólaltak; ő leginkább akkor, amikor az unokáira gondolt, arra, ahogyan átölelik.
„Éreztem a testemen. Akkor eleredtek a könnyek” – emlékezett vissza.
Még nem térhetett haza, az otthonába, a települést ugyanis kiürítették a terrortámadás után. De nem is ezt tartja most a legfontosabbnak, hanem a maradék 134 túsz kiszabadítását.
„Elég a családok szenvedéséből. Ez sürgős. Minden egyes nap borzalmas” – fogalmazott.
Elmondta, hogy gyakran felriad az éjszaka közepén a fogva tartóira gondolva, vagy egy hangos zaj is felidézhet benne valamilyen fájdalmas emléket.
„Lehetetlen elfelejteni mindezt, hogy mostanra már Izraelben vagyok, és vége van. Nem, ez belül van” – vélekedett.