Az EU-tagállamok vezetői csütörtök késő este megállapodtak az intézményi vezetők személyéről. A vezetők a német Ursula von der Leyent jelölték második mandátumra a bizottság elnökének. A portugál szocialista, António Costa lesz az Európai Tanács következő elnöke, a jelenlegi, liberális észt miniszterelnök, Kaja Kallas pedig a kül- és biztonságpolitikai főképviselő.
A tagállamok vezetői csütörtök este viszonylag gyors döntést hoztak az EU-intézmények megüresedő vezetői posztjainak betöltéséről. A vezetők végül bizalmat szavaztak annak a triónak, amely lényegében már hetekkel ezelőtt összeállt. Ursula von der Leyent jelölték a bizottság következő elnökének, akit abszolút többséggel (legalább 361 szavazattal) az Európai Parlamentnek kell majd megválasztania július közepén. A korábbi portugál szocialista miniszterelnök, António Costa veheti át november 1-jétől az Európai Tanács vezetését Charles Micheltől. A kül- és biztonságpolitikai főképviselő székébe Kaja Kallas, a jelenlegi észt miniszterelnök ülhet bele öt évre, ő a liberális pártcsaládot képviseli.
A „három tenor” névsora papíron megfelel a kiválasztási kritériumoknak, a pártpolitikai, a földrajzi és a nemek közötti egyensúly igényének. A csúcsot megelőzően egyedül a magyar miniszterelnök jelezte, hogy nem támogatja a csomagot, azon belül kiváltképp a bizottságielnök-jelölt személyét. Az Európai Bizottság elnökét ugyanakkor az Európai Tanács minősített többséggel jelöli, így különösen az európai választások óta nyilvánvaló volt, hogy Von der Leyen nyeregben érezheti magát.
Orbán Viktor jól értesült források szerint Von der Leyenre nemmel, Costára igennel szavazott, míg Kallas esetében tartózkodott. Olasz kollégája, Giorgia Meloni Von der Leyennél tartózkodott, viszont Costánál és Kallasnál is nemmel szavazott.
Orbán: „Ez a hazugság és a becsapás koalíciója”
A magyar miniszterelnök a csúcsra érkezve világossá tette, hogy Ursula von der Leyen nem számíthat a támogatására. Orbán Viktor újságíróknak nyilatkozva pimaszságnak nevezte az európai választókkal szemben, hogy a jobbközép Európai Néppárt, a szocialisták és a liberálisok egymás között elosztották a három intézményi vezetői posztot (a bizottsági elnökét, az európai tanácsi elnökét és a kül- és biztonságpolitikai főképviselőjét), figyelmen kívül hagyva, hogy az európai választásokon az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) és nem a liberális-centrista Renew végzett a harmadik helyen.
Orbán szerint a három párt figyelmen kívül hagyta, hogy az európaiak a jobboldalra szavaztak. „Ez a hazugság és a becsapás pártkoalíciója” – szögezte le, kifogásolva, hogy az európai csúcsposztok elosztása „nem programok, nem teljesítményértékelés és nem jövőbeni tervek”, hanem pártosztozkodás eredménye. „Ezt nem tudjuk támogatni; különösen Ursula von der Leyent azért sem, mert a jogállami elveket pártpolitikai alapon használta és használja Magyarországgal szemben” – tette hozzá.
Ellentmondásnak tűnik ugyanakkor a magyar miniszterelnök érvelésében, hogy annak ellenére nem támogatja az EPP jelöltjét a bizottság élére, hogy az európai választóktól éppen a néppárt kapta a legtöbb szavazatot. Egyesek azt is furcsállják, hogy Orbán – aki eddig következetesen a baloldalhoz sorolta egykori gyűjtőpártját – most azért elégedetlenkedik, mert az EPP nem jobboldalon és szélsőjobboldalon keres szövetségeseket.
Az már az Európai Tanács ülése előtt is egyértelmű volt, hogy Orbánon kívül két-három ország vezetőjének voltak fenntartásai a javasolt személyi döntésekkel szemben: Olaszországnak, Szlovákiának és Csehországnak, amely miniszterelnökének pártja Giorgia Melonihoz hasonlóan az ECR tagja.
A Von der Leyen–Costa–Kallas trióról különben már napokkal a csúcs előtt megállapodott a három európai pártcsaládot képviselő hat tagállami vezető (minden egyes pártból kettő-kettő). Orbán mellett Meloni is nehezményezte, hogy a harmadik legerősebb pártcsoportot kihagyták az osztozkodásból. Az olasz kormányfő megfigyelők szerint valószínűleg egy befolyásos portfólióval vigasztalhatja magát a következő Európai Bizottságban. Szlovák források szerint Pozsony nem túl erős akadékoskodásának is határokat szabna, ha a negyedik bizottsági tagságára készülő Maroš Šefčovič kapna egy fontos posztot Von der Leyen második testületében.
Ötszázmilliárd euróval többet kellene költeni a védelmi képességekre
Az Európai Tanács kétnapos ülése az EU és Ukrajna közötti kölcsönös biztonsági kötelezettségvállalásról szóló megállapodás aláírásával kezdődött. Az alkalomra Brüsszelbe érkezett Volodimir Zelenszkij ukrán elnök is. A vezetők később jóváhagyták a csúcsnyilatkozat Ukrajnáról, a Közel-Keletről és a védelmi-biztonsági politikáról szóló részét. Ami az EU védelmi politikai és képességfejlesztési erőfeszítéseit illeti, Ursula von der Leyen a vita bevezetőjében közölte, hogy a bizottság becslése szerint a következő években mintegy ötszázmilliárd eurós befektetésre lenne szükség a védelmi képességekben meglévő hiányosságok pótlására. A bizottság elnöke lehetséges finanszírozási módszerként megemlítette a koronavírus-alap mintájára a közös hitelfelvétel lehetőségét is, amit a vita során főleg a német kancellár és az utolsó EU-csúcstalálkozóján részt vevő holland miniszterelnök ellenzett. A vitának ugyanakkor nem volt célja döntések meghozatala, annál is inkább, mert az Európai Bizottság védelmi projektek finanszírozásáról szóló, különböző opciókat tartalmazó jelentése még várat magára.
Stratégiai menetrend és útiterv a belső reformok előkészítéséhez
A vezetők megvitatták és jóváhagyták az EU 2024 és 2029 közötti időszakra vonatkozó stratégiai menetrendjét, amely a fő politikai prioritásokat tartalmazza. Ezek iránytűként szolgálnak majd a többi intézmény számára a mindennapi tevékenységben, a jogalkotásban és a költségvetési forrásokról szóló döntésekben is.
Az Európai Tanács egy útitervet is elfogadott a belső reformokkal kapcsolatos jövőbeni munkát illetően. A vezetők felkérték az Európai Bizottságot, hogy legkésőbb 2025 tavaszáig terjesszen elő operatív elemeket is magában foglaló, részletes politikai felülvizsgálatot az alábbi négy kérdéskörben:
- értékek, beleértve a jogállamiság védelmét szolgáló eszközöket és folyamatokat;
- az EU hosszú távú versenyképességét és stratégiai szuverenitását biztosítani hivatott politikák;
- költségvetés, beleértve a következő többéves keretköltségvetés (MFF) kontextusát. Az erre vonatkozó javaslatot 2025 júliusáig mutatja majd be az Európai Bizottság;
- kormányzással, döntéshozatallal összefüggő kérdések.
Az Európai Tanács jövő júniusban a majdani lengyel soros EU-tanácsi elnökség jelentése alapján visszatér a témára, amiből kitűnik, hogy a tagállamok nem kapkodják el a nehéz és megosztó döntéseket.
