Vlagyimir Putyin orosz elnök nemrég bejelentette, hogy országa taktikai atomfegyvereket fog állomásoztatni a szomszédos Belaruszban, amivel szerinte nem sértik a vonatkozó nemzetközi nonproliferációs szerződéseket.
Miért aggályos?
Az Egyesült Államok arra figyelmeztetett, hogy Putyin nyilatkozatai alapján a világ jelenleg közelebb áll az atomfegyverek bevetésének veszélyéhez, mint az 1962-es kubai rakétaválság óta bármikor. A Kreml azonban azt állítja, hogy félremagyarázzák az álláspontját.
Ukrajna és nyugati szövetségesei attól tartanak, hogy taktikai nukleáris fegyvereket vethet be Moszkva a háborúban, miután az orosz vezetők többször is közölték, hogy nem riadnak vissza semmilyen eszköz használatától.
Ehhez kapcsolódóan: Amerikai elnök: Hatvan éve nem volt ilyen magas a nukleáris Armageddon veszélye
Mik azok a taktikai nukleáris fegyverek?
A szakemberek és az érintett országok tárgyalódelegációi éveken keresztül vitáztak a taktikai nukleáris fegyverek meghatározásáról. A kulcs az elnevezésben rejlik: olyan atomfegyverekről van szó, amelyek bevetése bizonyos taktikai célok elérését szolgálja a harctéren, és nem például az Egyesült Államok vagy Oroszország nagyvárosainak elpusztítását.
Kevesen tudhatják pontosan, hogy hány ilyennel rendelkezik Oroszország, ezt a kérdést a hidegháború hagyományainak megfelelően ma is homály fedi. Az azonban bizonyos, hogy jóval többel, mint a NATO. Washingtoni becslések szerint körülbelül kétezer darab orosz taktikai robbanófejről lehet beszélni, ez tízszerese az amerikai készletnek.
Ezek a robbanófejek számos úton célba juttathatók: különböző rakétákkal, torpedókkal, bombákkal a tengerről, a szárazföldről és a levegőből, sőt akár egyszerűen oda is lehet őket szállítani a kívánt helyre, és felrobbantani.
Nukleáris félelmek újratöltve - óvóhelyek Európa-szerte
Az Egyesült Államok mintegy kétszáz ilyen robbanófejet tart hadrendben, ezek fele Európában van. A 0,3-tól egészen 170 kilotonnás hatóerőig terjedő amerikai B61-es bombákat hat légi bázison tárolják Belgiumban, Hollandiában, Németországban, Olaszországban és Törökországban.
Egy kilotonna ezer tonna TNT robbanóerejének felel meg. A japán Hirosimára a második világháború végén, 1945-ben ledobott atombomba 15 kilotonnás volt.
Ehhez kapcsolódóan: Új START-szerződés – Veszélyben az utolsó amerikai–orosz fegyverzetkorlátozási megállapodás
Ki adhat parancsot nukleáris csapásmérésre Oroszországban?
A hatályban lévő orosz nukleáris doktrína értelmében a végső döntéshozó az elnök mind a stratégiai, mind a taktikai atomfegyvereket illetően.
A Szovjetunió összeomlásakor, 1991-ben Oroszország 22.000 taktikai nukleáris fegyverrel rendelkezett, az Egyesült Államok pedig 11.500-zal, ezek többségét mára leszerelték.
A maradékot Oroszország-szerte legkevesebb harminc támaszponton őrzik a honvédelmi minisztérium atomfegyverek tárolásáért és karbantartásáért felelős 12. főigazgatóságának vezetője, Igor Kolesnyikov vezérőrnagy ellenőrzése alatt.
Egy nukleáris csapás előkészítése során Putyin valószínűleg egyeztetne embereivel az orosz biztonsági tanácson belül, és ezután rendelné el, hogy a robbanófejet szereljék fel a hordozóeszközre, és készítsék elő az esetleges tűzparancsra.
Mivel az orosz elnök nem tudná megjósolni az amerikai válaszlépéseket, így lemerülnének a nukleáris fegyvert hordozó tengeralattjárók, a rakétaerőket teljes készültségbe helyeznék, és azonnali bevetésre készítenék fel a stratégiai bombázókat a légi bázisokon.
Ehhez kapcsolódóan: A születésnapos Putyin útja a stabilitás ígéretétől a nukleáris fenyegetőzésig
Atomfegyverek állomásoztatása
A Szovjetunió bukását követően az Egyesült Államok óriási erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy mielőbb visszaszállítsák Oroszországban az ekkor függetlenné váló Belarusz, Kazahsztán és Ukrajna által megöröklött atomarzenált.
Azóta, hogy ez a kilencvenes évek elején megtörtént, Moszkva nem tett bejelentést arról, hogy az ország határain kívül tárolnának nukleáris fegyvereket.
Putyin szombaton kijelentette, hogy a Belaruszba való telepítés nem sérti az atomsorompó-szerződést. A még a Szovjetunió által aláírt egyezmény egyértelműen kimondja, hogy egyetlen atomhatalom sem adhat át sem közvetlenül, sem közvetve senkinek nukleáris fegyvereket. Tárolni ugyanakkor lehet ilyen eszközöket az érintett országok határain kívül, amennyiben az ezek feletti ellenőrzést nem adják át.
