Négy nappal azután, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök elrendelte több százezer férfi mozgósítását az ukrajnai harcokra, Alekszandr Koltun, egy 35 éves, hatgyermekes családapa megjelent a helyi toborzóirodában a szibériai Bratszk városában, és szolgálatra jelentkezett.
Őt és sok más sorkatonát még aznap Novoszibirszkbe küldték, ahol további előkészületeket tettek a kivezénylésükre.
Kilenc nappal később rokonai szerint Alekszandr már halott volt.
„A menyem (…) sírva hívott fel az éjszaka közepén, és közölte, hogy Szása meghalt” – mondta Koltun édesanyja, Jelena Gudo.
Oroszország tovább fokozza a kiterjedt mozgósítást, amelynek célja, hogy megtámogassa Ukrajnában hét hónapja dúló, megingott hadjáratát és ezáltal a Kreml hitelességét. Több tíz-, ha nem százezer oroszt hívnak be a folyamatban – ami minden jel szerint kaotikus és szervezetlen.
Az újonnan mozgósított katonák – akiket az orosz köznyelvben mobiki néven emlegetnek – arról számoltak be, hogy élelem és víz nélkül maradtak, miközben parancsra vártak; videókon látható, amint a logisztikai tisztek azt mondják az új sorkatonáknak, hogy vegyék meg a saját felszerelésüket, vagy hozzanak elsősegélynyújtó eszközöket saját otthoni gyógyszeresszekrényükből – vagy akár a feleségük személyes higiéniai készletéből. A katonák videókat tettek közzé az orosz közösségi oldalakon, amelyekben a körülményekre és a szervezetlenségre panaszkodnak.
A folyamatnak kevés, de növekvő számú halálos áldozata is van. A hírek és aktivisták szerint legalább 16 ember halt meg azóta, hogy Putyin szeptember 21-én bejelentette az mozgósítást.
A halálesetek közül sok öngyilkosságot jelentettek. Mások, mint Koltuné, megmagyarázhatatlanok, és a hozzátartozók attól tartanak, hogy soha nem fogják megtudni, hogyan halt meg.
„Még mindig nem tudjuk, mi történt valójában” – mondta az asszony a Szabad Európa Szibériai valóság című műsorában.
”Minden anyának meg kell gondolnia, mielőtt odaküldi a fiát”
Koltun rokonai és felesége, Galina rokonai a Szabad Európának elmondták, hogy hat gyermeket neveltek egy egyszobás lakásban, amelyet az árvaságra jutott Galina ingyen kapott a kormánytól.
Négy gyermekük Galina első házasságából származott, a legkisebb, egy 16 hónapos, kislány.
Koltun először biztonsági őrként dolgozott, később pedig anyjával egy cipőboltba fektettek be Bratszkban, az Angara folyó partján fekvő, 224.000 lakosú iparvárosban.
Korábban is szolgált a hadseregben – a légi deszantos erőknél –, ami miatt ő volt az első számú jelölt a mozgósításra a Putyin-féle parancs alapján. Az ugyanis a tartalékosokat vagy a korábbi katonai szolgálattal rendelkező férfiakat helyezte előtérbe. Szeptember 25-én jelent meg a helyi toborzóirodában, hogy bemutassa a papírjait.
„Nem akartam elengedni – mondta Gudo, Koltun édesanyja a Szabad Európának. – Azt mondtam: Fiam, olyan nagy családod van, kivel lesznek? Erre ő azt mondta, hogy minél hamarabb elmegy, annál hamarabb tér vissza. Minden anyának el kell gondolkodnia, mielőtt odaküldi a fiát” – mondta az asszony.
Anasztaszia Pesztova, aki a család barátjának mondja magát, a Szabad Európának elmondta, hogy Koltun minden rokona és barátja ellenezte, hogy Alekszandr önkéntesnek jelentkezzen.
„Nem lehet azt mondani, hogy a pénz miatt lépett be a hadseregbe – mondta az asszony a Szabad Európának. – Nem volt rá szükségük, volt egy jó nagy autójuk. Az anyja és a felesége is megpróbálta lebeszélni. Féltették.”
Koltun felhívta rokonait Novoszibirszkből, ahová őt és a többi bratszki férfit további felkészülésre és kiképzésre küldték.
Gudo elmondta, hogy fia hétezer rubelt (körülbelül 112 dollárt) vitt magával Novoszibirszkbe, de amikor október 2-án felhívta, ez már nem volt meg. Elmondta, hogy az állomásokon ismeretlenek rossz vodkát árultak, a sorkatonák pedig sokat ittak belőle. Anyja szerint a fia azt mondta, hogy nem alkoholizált.
„De mi a fene folyik ott?” – kérdezte a nő.
Amikor a fia felhívta, „arról mesélt, hogy teljes a zűrzavar – mondta Gudo. – Azt mondta, hogy »járkálunk és bolyongunk ide-oda, mindenki részeg, nem adtak egyenruhát, nincs étel«.”
„Azt mondta, hogy azt eszi, amit otthonról hozott. Hogy lehetséges ez a hadseregben?” – tette fel a kérdést az anya.
Így búcsúztak családjuktól a bevonuló orosz tartalékosok
A nő október 3-án elmondta, hogy Novoszibirszkből, WhatsAppon keresztül küldött nekik egy fényképet Koltunról az egyik barátja, akit vele együtt mozgósítottak. A fényképen Koltun a betonon ülve, fájdalmában összegörnyedve látható, amint mentőre vár.
„Nemrég sérvet diagnosztizáltak nála, de úgy gondolta, hogy ez nem akadályozza meg a szolgálatban. Nem törődött az ilyenekkel. De nem tudom elhinni, hogy a mozgósítás során nem volt orvosi bizottság! Még az alapvető orvosi vizsgálatokat sem végezték el” – mondta.
Gudo arról beszélt, hogy sem ő, sem a menye – Koltun felesége – nem kapott semmilyen hivatalos értesítést, részvétnyilvánítást vagy magyarázatot a sorozóbizottságtól vagy a katonai toborzótól a halálesetről.
Azt is elmondta, hogy a tisztviselők közölték velük, hogy október 10-én szállítják vissza Novoszibirszkből Bratszkba a fia holttestét, és egy 180.000 rubeles (2900 dolláros) számlát kaptak a szállítás költségeiről.
A város tisztviselői felajánlották, hogy kompenzálják a költséget – mondta a nő.
„Még mindig nincs halotti bizonyítványunk. Úgy tűnik, hogy szívrohamot kapott, de nem voltak szívproblémái” – mesélte.
„Hogy lehetséges ez? – kérdezte. – Hát ilyen a mozgósítás.”
„Nem tudott járni”
A halálesetekről szóló jelentések – balesetből vagy más okból – a mozgósított férfiak elenyésző hányadára vonatkoznak. Az esetek mégis visszhangot keltettek a családok között, és hozzájárultak a rendszerbe vetett bizalom aláásásához, valamint erősítették az ukrajnai háború céljaival kapcsolatos kételyeket.
A 44 éves Gyenyisz Kozlov a Cseljabinszk központi régiójában található Argajszkij körzetből szeptember 27-én mozgósított férfiak első csoportjába tartozott.
„Nem álltunk ellen ennek a tervnek, mert Gyenyisz gyerekkora óta arról álmodott, hogy katona lesz. Elvégezte a cseljabinszki tankerületi iskolát, Ulan-Udéban szolgált egy jó darabig” – mondta édesanyja, Zoja a Szabad Európának.
Kozlovnak porcszakadása volt az egyik térdében, de nem akarta, hogy úgy tűnjön, kibújik a behívó alól. Ezért – édesanyja elmondása szerint – elment a sorozóbizottsághoz, és bemutatta orvosi papírjait.
„De ott nem volt orvosi bizottság, így felültették egy buszra az orvosi irataival együtt – mondta az anya. – Úgy gondoltuk, hogy a behívóbizottság orvosi bizottsága majd lezárja az ügyét”, és hazaküldi.
Három nappal később Kozlovot hazahozták, mint mondta: mentőautóban, hordágyon.
„Körbeszaladtam a szomszédoknál, segítséget kértem, hogy kivehessem Gyenyiszt a mentőautóból – mondta. – Nem tudott járni. Eszméleténél volt, de még apám és én sem ismertük fel rögtön.”
Kozlov nem sokkal később meghalt. Az édesanyja azt gyanítja, hogy nem természetes okból.
„Az orra el volt törve, amikor hazahozták – mondta. – Az összes szomszéd látta, a hasa teljesen kék volt. Biztos vagyok benne, hogy megverték, méghozzá nagyon csúnyán. De most már semmit sem tudok bizonyítani! Itt éltem le az életemet, és tudom, hogyan fognak nyomozni.”
„Nincs egy darab papírom sem, ami bizonyítaná, hogy a fiamat megverték, és nem betegségben halt meg” – mondta az asszony.
Kozlovot október 3-án helyezték végső nyugalomra, három nappal a hazatérése után.
„A hibákat ki kell javítani”
Szeptember 26-án, mindössze öt nappal a mozgósítás bejelentése után a szervezetlen eljárásokról szóló egyre több jelentés, valamint a tiltakozások közepette Putyin elnök nyilvánosan elismerte az eljárással kapcsolatos problémákat.
„A mozgósítás során sok kérdés merült fel. Minden hibát ki kell javítani, és meg kell akadályozni, hogy a jövőben ilyen hibák történjenek” – mondta Putyin a Biztonsági Tanács ülésén.
„Gondolok itt például a sokgyermekes apákra, a krónikus betegségben szenvedőkre, vagy azokra, akik már túl vannak a hadköteles korhatáron” – mondta.
