Mindent vagy semmit játszik az állam a kerekesszékesekkel, amikor a létezést, a mozgás szabadságát jelentő eszköz támogatásával segíti őket. A minőség, az egyéni élethelyzet, az igények gyakran köszönőviszonyban sincsenek a rászorultak számára állami segítséggel elérhető lehetőségekkel, azokkal az eszközökkel, amelyek valahogy felkerültek a tb-támogatott gyógyászati segédeszközök listájára.
Teszári Eszter 2006-ban került kerekesszékbe; évekkel korábban derült ki, hogy sclerosis multiplexben szenved. Akkor a húszas évei végén járt, és 31 évesen, 2006 végén döntött úgy, hogy kell a szék. Addig botot és járókeretet használt, de akkorra már ezekkel nem tudott hosszabb távra menni, sokszor elesett.
„Megnyugvás volt, amikor kimondtam, hogy a kerekesszék lenne a megoldás, mert akkor talán nem fogok annyit esni.”
Eszter Írországban dolgozott, amikor kiderült, hogy beteg, de akkor, amikor már aktív kerekesszékre volt szüksége, évek óta ismét Magyarországon élt. Azt mondja, nem is nézett igazán utána annak, milyen állami segítséggel juthatna az eszközhöz, ami egyébként nagyon drága. Egy olyan aktív kerekesszéknek, amelyet ő használ, az alapverziója 725-750 ezer forintba kerül. Erre rakódnak rá az olyan extrák, amelyektől a szék igazán segítséget jelent használójának.
„Nálam a szék kerekére ráhajlik egy sárvédő, abba kapaszkodva ülök át egyik helyről a másikra. Ez extrának minősül, ha megrendeled a széket, és plusz százezer forintot jelent. A borulásgátló is extrának számít, ez körülbelül hatvanezer forint” – mondja Eszter, hangsúlyozva, hogy az állami támogatás valóban százszázalékos, de csak az alapverzióra jár.
Azt mondja, amikor 2006-ban székbe kényszerült, nem nézett utána a hazai támogatási lehetőségeknek. Egy volt írországi kollégájának a felesége szerezte meg neki a széket, amelyet baráti, családi segítséggel fizetett ki, annak is 750 ezer forint körül volt az ára. Azóta ugyanebben a székben ül, amelynek kihordási ideje a jelenlegi szabályok típustól függően hat-nyolc év lenne. Hivatalosan ennek elteltével kérhet az ember másik széket. Persze csak akkor, ha megfelel a támogatási feltételeknek, például iskolába jár, dolgozik vagy kiskorú gyermeket nevel, és az orvosi vizsgálat alapján is javasolt a támogatásra.
Vagy a lakásban, vagy az utcán – együttrendelési tilalom
Miután Eszternek nincs bejelentett munkája, iskolában sem jár és kiskorú gyermeket sem nevel, az a kerekesszék, amely neki járna, tolókocsi, amely eleve úgy van kiképezve, hogy egy másik ember tolja. Ez az egyenszék.
Az aktív széket, amelyben most ül, mindenkinek méretre készítik. Ő ilyet használ a lakásban, ez az, amelyet maga vett. Ugyan már bőven túl van a kihordási idején, nem kért újat, inkább házilag szereltette, ha valami gond volt vele. Van ugyanis még egy feladvány a támogatási rendszer akadálypályáján, amit egy mozgásában korlátozott embernek meg kell válaszolnia. Nevezetesen az, hogy lakásban vagy utcán akar közlekedni. A jelenleg hatályos szabályok szerint ugyanis együttrendelési tilalom vonatkozik a szobai és az utcai kerekesszékre. Így az érintetteknek akár nyolc évre előre választaniuk kell, hogy otthon vagy az utcán akarnak-e közlekedni.
Ahogy azt a visszásságok miatt az ombudsmanhoz forduló Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) írja panaszában,
„ezek az együttrendelési tilalmak egy hétköznapibb példával érzékeltetve olyanok, mintha egész évben – még a téli havas időjárásban is – egyetlen nyári szandálban kellene járnunk éveken át, vagy aközött kellene választani, hogy a rekkenő hőségben is ugyanazt a hócsizmát viseljük-e éveken át”.
Két székre tehát nem vagy csak rendkívüli esetben jár az állami támogatás, márpedig funkciójából adódóan két különböző felépítésű székről beszélünk.
Eszter abból a szempontból szerencsés, hogy miután az otthoni széket maga finanszírozta, az utcait igényelhette támogatással. Most azonban, tizenöt év után, vagyis a kihordási időn jóval túl az otthon használt szék feladta, semmilyen házi praktika nem lehel már bele életet, le kell cserélni. A hazai támogatási rendszer szerint azonban Eszternek el kell döntenie, hogy hol akar inkább a következő években önállóan mozogni, otthon vagy az utcán.
Hozzáteszi, annak, amelyet most az utcán használ, tehát a tb-támogatott székének 2016-ben volt egy úgynevezett félidei felülvizsgálata. Ez is egy 728 ezer forintos aktív szék. Eszter 2019-ben kérhetett volna helyette újat, de nem tette, mert indokolatlannak gondolta a cserét, nem megy vele annyit, nem használódott még el.
Mint mondja, egy sclerosis multiplexes embernek hatalmas könnyebbség lenne, ha az utcán elektromos kerekes széket használhatna, viszont onnantól kezdve, hogy kér egy támogatott elektromos széket, nem kérhet többé aktív széket.
„Magamat rakosgatom át A-ból B-be”
Ha valaki gerincsérült, és egyik pillanatról a másikra válik mozgásképtelenné, bekerül az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetbe, ahol megtanítják arra, hogyan létezzen a kerekesszékben. Mit csináljon, ha kiesik belőle, hogyan üljön át az autóba, az ágyra.
Azoknál, akik fokozatosan válnak mozgásképtelenné, például sclerosis multiplex miatt, az intenzív betanítási, rehabilitációs időszak kimarad. Az ő állapotuk lassan romlik le, évek telhetnek el, mire kerekesszékbe kerülnek. Ráadásul az egész testük izomzata gyengül, míg egy balesetben elszenvedett gerincsérültnél a felsőtest olyan erőssé tehető, hogy könnyebben kiemelni magát a székből.
„Magamat rakosgatom át A-ból B-be, úgy, ahogy kitapasztaltam” – fogalmaz Eszter, aki úgy látja, a betanításban, a rehabilitációban is elengedték a sm-es emberek kezét.
Minőségromlás, bürokrácia, visszaélések, személytelenség
A Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége azután fordult felülvizsgálati kérelemmel az ombudsmanhoz, hogy folyamatosan kapják a panaszokat a tb-támogatással vásárolt gyógyászati segédeszközök egyre romló minőségével kapcsolatban. A MEOSZ szerint rendszerszintű problémákra világítanak rá a panaszok.
- A támogatott kerekesszékek hatótávolsága húsz év alatt majdnem a felére csökkent. Míg 2001-ben 45 kilométert lehetett megtenni a tb-támogatással vásárolt elektromos kerekesszékkel, 2011-ben 37 kilométert, 2020-ban már csak 25-öt.
- A nyolc évre támogatott utcai elektromos kerekesszék négy év alatt tönkremegy, javítani nem tudják, mivel azonban újabb támogatás csak nyolcévente jár, külföldről behozott használt eszközt kell venni helyette.
- A támogatással megvásárolt eszköz minőségét nem vizsgálják, így gyakori probléma, hogy az eredetileg befogadott helyett mást vagy silányabb minőségű eszközt adnak.
- A termékek támogatása során nincs minőségalapú differenciálás, a jobb és a rosszabb minőségű eszközre is ugyanakkora támogatás jár.
- A jó minőségű eszközök jellemzően nem kerülnek be a támogatott termékek körébe, korszerű, innovatív eszközre csak egyedi engedéllyel lehet támogatást kérni.
A szövetség tapasztalatai alapján a társadalombiztosítási támogatás a terméket támogatja, nem a sérült embert, és a termék árát vizsgálja, nem a gyógyászati segédeszköz minőségét. A támogatási rendszernél a termék ára az elsődleges szempont, holott az olcsóbb árhoz nem feltétlenül jár minőségi termék.
A panaszokból a kezelőorvosok és a támogatott eszközök gyártóinak, forgalmazóinak összefonódásáról is kirajzolódik egy kép. A vényírásra jogosult orvosok ugyanis gyakran különféle juttatásokat kapnak a támogatott termékek gyártóitól, forgalmazóitól. Így nem a teljes kínálatból választják ki a biztosított számára leginkább megfelelő eszközt. Az egyik panaszos például arról számolt be, hogy kiválasztotta a támogatott eszközök listájáról a saját tapasztalatai alapján a neki megfelelő kerekesszéket, ám a kezelőorvos a felírást arra hivatkozva akarta visszautasítani, hogy ezzel a forgalmazóval nem állnak üzleti kapcsolatban.
Kidobott milliók egy használhatatlan kerekesszékre
Az ombudsmani vizsgálati kérelem alapjául szolgáló jelentésében a szövetség több esetet is leír. Az egyik szerint például egy biztosított egyedi támogatást kapott a kerekesszékbe építhető ülésemelőre, de csak a kiszállítást követően derült ki, hogy az emelő miatt túl magas a kerekesszék, és nem tud benne stabilan ülni.
A kiválasztott eszközt kipróbálni nem tudta, senki sem tájékoztatta arról, hogy az a megoldás, amit szeretne, technikailag kivitelezhetetlen, a forgalmazó mégis elszámolta a kétmillió forintot meghaladó tb-támogatást, és a betegtérítési díjat is elkérte.
A biztosított hiába jelezte többször is a hibát, ráadásul a hatályos jogszabályok szerint nyolc éven át nem kaphat támogatást másik kerekesszékhez akkor sem, ha anélkül mozgásképtelenné válna. Az érintett végül a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőhöz (NEAK) fordult, a NEAK ellenőrzésének hatására az emelővel ellátott, használhatatlan kerekesszéket a forgalmazó végül kicserélte ugyan egy emelő nélküli eszközre, de az emelő árát megtartotta, és az egész procedúra mintegy másfél évig tartott.
Mint azt jelentésében a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége írja, a forgalmazónak kiszolgáltatott, jellemzően kisebb érdekérvényesítési képességű emberek hasonló esetben ellátatlanul maradnak.
A szövetség hangsúlyozza: meglátásuk szerint nem a támogatás mértékével, hanem az elosztás módjával van probléma. Egyre emelkedő támogatás mellett is folyamatosan romlik az ellátás színvonala. Úgy látják, hogy teljes szemléletváltásra van szükség, mert a rendszer ebben a formában éppen azokat képtelen kiszolgálni, akikért létrejött, nem a rászoruló embert, hanem az eszközöket és azok forgalmazóit támogatja.
A témával kapcsolatban elküldtük kérdéseinket a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőnek. Amint válaszolnak, cikkünket frissítjük.
