A csütörtök esti Magyar Közlönyben megjelent minisztériumi rendelet szerint az energetikai tárca vezetője dönthet úgy, hogy az ország energetikai szükségletei fontosabbak annál, mint hogy a Duna túlmelegszik-e a Paksi Atomerőmű működése következtében, vagy sem.
A Lantos Csabára bízott döntéssel azt a több mint húsz éve érvényben lévő szabályozást írta felül az Energetikai Minisztérium, amely szerint a Duna paksi szelvényében, egy adott szakaszon a folyó vizének hőmérséklete nem haladhatja meg a 30 Celsius-fokot, illetve az erőmű hűtővízcsatornája feletti területen a 25 Celsius-fokot meghaladó dunai vízhőmérséklet az erőműtől a folyóba visszaömlő erőművi meleg vizes szelvényben szigorúbb mérési és reagálási kritériumokat írt elő. Ez utóbbi legfontosabb tétele, hogy amikor a mérőpontokon a folyó vizének hőmérsékletet eléri a 29,5 Celsius-fokot, az atomerőművet el kell kezdeni leterhelni – tizedfokonként 80 MW-tal mindaddig, amíg a víz a vörös zóna alá nem hűl.
Mennyivel több lehet, mint 30?
Mostantól Lantos Csaba dönthet úgy, hogy e környezeti, környezetvédelmi kritériumnál fontosabb az energetikai tétel – az, hogy a Paksi Atomerőművet mégse fogják vissza. A 15/2001. (VI. 6.) KöM-rendelet módosításának előzményéről és a paksi meleg Duna helyzet hátteréről néhány napja hosszabb cikket közöltünk, amelyből többek között kiderült, hogy a módosítást a minisztériumban egyszerű, egy munkanapot igénylő jogi munkaként könyvelték le.
Így érthetőbb, hogy a jogszabály-módosításhoz szükséges hatásvizsgálati adatlapon arra a kérdésre, hogy „Vannak-e az intézkedésben foglaltaknak jelentősnek ítélt környezeti vagy természeti hatásai?”, miért nem a válasz, de az is, hogy az Intézkedés megnevezése rubrikába miért az a szöveg került (ahelyett, hogy a jövőben a miniszter dönt majd arról, hogy Paksnál mennyire meleg a Duna), hogy „A globális éghajlatváltozás okán szükségessé vált az atomenergia alkalmazása során a levegőbe és vízbe történő radioaktív kibocsátásokról és azok ellenőrzéséről szóló 15/2001. (VI. 6.) KöM-rendelet által meghatározott kiemelt létesítmény működésére vonatkozó vízhőmérsékleti korlátozással kapcsolatos szabályok kiegészítése ellátásbiztonsági szempontokkal.”
A most élesített miniszteri vétójognak egyébként – azon túl, hogy a 30 Celsius-foknál melegebb folyóvíz ökológiai katasztrófával fenyeget – kevés értelme van, mert a jogszabályba nem került korlát, vagyis elvileg akármennyivel lehet a határérték felett a víz hőfoka, a miniszter szabad kezet kap, meg azért is, mert a Duna limiten túli felmelegedése jellemzően késő nyáron következik be, nappal, amikor a villamosenergia-termelésben a magyarországi napelemes rendszerek egyébként is a csúcson termelnek.
Mivel éppen most is határérték feletti a Duna hőmérséklete, látható, hogy aktuálisan ez a termelési csúcsidőszak rendre a 11.30–16.30 közötti idősávot jelenti. A napelemes rendszer napi termelési csúcspontja jelenleg gyakran meghaladja 3000 MW-ot (szerdán négy négy órán át – 10.30 és 14.30 között – folyamatosan produkálta a 2900 MW feletti értéket). Ebben az időszakban a paksi blokkokat a Mavir jó esetben eleve visszaterhelteti, mert a fogyasztási igények kielégítésére összeállítható árammixben a napelemes rendszereké az elsőbbség, a paksi maximális terhelésnek pedig már nincs elég hely.
Mivel a blokkokat nappal nem lehet leállítani, este meg beindítani (mivel eleve rugalmatlanok, ráadásul olyan idősek, amikor minden le-fel rángatás pluszkockázatot jelent a működés fenntarthatóságát illetően), a feleslegtől pont a legrosszabb módon, de meg kell szabadulni.
Az áramexport lehetősége elvileg indokolná a paksi maximális termelés biztosítását akár délben is, ám éppen ebben az idősávban ma már tavasztól őszig igen gyakori a negatív ár, azaz hogy a termelőknek fizetniük kell azért, hogy valaki átvegye a (negatív áras) áramot. Paks erőltetése viszont így a rendszeren belül keletkező veszteségeket hizlalja.
Volna benne logika, de…
A miniszteri döntésnek energetikai szempontból két értelme lehet. Az egyik, hogy az évről évre melegedő Dunával hamarosan általánossá válik az a helyzet, hogy naplemente után sem tér vissza a 25 Celsius-fok alatti tartományba. Tegnap (csütörtök) éjjel a hivatalos vízügyi adatok alapján éppen ez történt: 20.00 órakor 25,4 Celsius-fokos volt, és ma reggelre is csupán 25,1 Celsius-fokig hűlt le. Azért baj ez a magyarországi villamosenergia-rendszer szempontjából, mert a naplemente utáni fogyasztási csúcsot, amelyet zömmel – olykor 3500 MW csúcsteljesítményszintig – importból biztosít az ország, egy lecsavart Paks csak tovább nehezíti.
A másik értelmet az a műszaki paraméter jelenti, amely elengedhetetlennek látszik a tervezett üzemidő-hosszabbítás érdekében: a Paksi Atomerőművet egyben kell tartani. Az atomerőművek, nukleáris reaktorok működésének és kopásának egyik sarokpontja, hogy a reaktorok ki-be kapcsolgatása, nagy mértékű le-fel terhelése kihat az élettartamra. Ezért előre meghatározott, hogy egy-egy blokk egy adott időszakban hányszor szenvedhet el 25-50-100 vagy nagyobb MW teljesítményű visszafogást, mivel ezek a hirtelen hőleterhelések nem tesznek jót például a reaktortartálynak.
Azonban mindkét indok vállalhatatlan, ha cserébe az ökológiai környezetnek kell állnia a számlát. Franciaországban, a Rhône mellé épített Burgey atomerőmű esetében az alacsony vízállás és a melegedő folyó ismét arra kényszerítette az EDF-et, hogy leállítsa az erőművet. Pakson, ahol a meleg Duna alacsony vízállást is produkál, a négy reaktor a nyári időszakra jellemző, 1850 MW körüli maximális teljesítményleadáshoz képest jelenleg az ENTSO-E adatai alapján nettó 1735-1740 MW-os szinten termel.
