Közel állt Stumpf István szívéhez a Tokaj-Hegyalja Egyetem, ám hatalmi játszmák miatt szembekerült az általa vezetett irányítótestület többségével is. A kuratóriumi elnök távozásával Sárospatakon ismét új fejezet kezdődik, a világhírű borászképzés megvalósításától azonban egy lépéssel távolabb is kerülhetnek.
Június 5-én kora este Stumpf István, az első Orbán-kormány kancellárja, egykori alkotmánybíró, aki legutóbb az egyetemi modellváltás koordinációjáért felelős kormánybiztosként rapid gyorsasággal szabatta át a teljes magyar felsőoktatást, meglepő közleményt tett ki Facebook-oldalára. A Tokaj-Hegyalja Egyetemért Alapítvány kuratóriumi elnöke közölte, hogy a sárospataki intézetben a rektorválasztás szenátusi döntését felülíró kuratóriumi szavazás miatt lemondott posztjáról. Sok lap az erről elsőként beszámoló Index narratíváját vette át , ami azonban az egyetemen történteknek csak egyik olvasata.
A teljesebb kép megismeréséhez nem vitt közelebb a főszereplők hallgatása, de az sem, hogy a lemondás másnapjára összehívott egyetemi megbeszélés Telexnek kiszivárogtatott hanganyaga a zavaros helyzet visszaigazolásán túl kevés kapaszkodót adott a történtek megértéséhez. Nem vált érthetőbbé attól sem, hogy a nyilvánosságban Stumpf István egy héttel később angolul csak megismételte eredeti közleményét, amely szerint június 20-án megválik tisztségétől. Megkeresésünkre is csak annyit válaszolt, hogy „az elnöki közleményben minden lényeges dolgot elmondtam, spekulációkkal pedig nem foglalkozom”.
Kuratórium a szenátussal szemben
A hírekből a következő helyzet vált ismertté: a rektorválasztáson döntést hozó szenátusi többség ugyan az egyetemen a Tokaj School of Wine Business néven komoly médiavisszhangot is generáló, felsőfokú szakképzőt irányító Fiáth Attila borakadémikust támogatta, de a szenátusi döntés jóváhagyására hivatott, az egyetemet irányító alapítványi kuratórium – az elnök Stumpf István akarata ellenére – nem ezt az eredményt hirdette ki. Az öttagú kuratórium 3:2 arányban a tavaly júniusban egy évre ideiglenesen megbízott rektort, Horváth Ágnest hozta ki győztesnek. A döntéssel a kuratórium „sérti a rektorjelölt választásának jogszabályi rendjét és az egyetemi önállóságot” – fogalmazott Stumpf az elnöki lemondását indokolva. A Stumpffal szemben szavazók (Molnár Péter, a Tokaji Borvidék hegyközségi tanácsának elnöke, Sauska Krisztián, a családi borászat alapítója és Wáberer György, a kuratóriumi tagságért a Tokaj–Zemplén térség fejlesztéséért felelős kormánybiztosi pozícióról is lemondó üzletember) szerint azonban a kuratóriumnak nemcsak a vétóhoz, hanem a sorrend állításához is volt joga, így születhetett az a döntés, hogy Fiáth Attila rektorjelöltségének elutasítását követően a másik jelöltet favorizálták. Stumpf értelmezésében ez így nem jogszerű, mert a kuratórium csak arra jogosult, hogy – ha nem fogadja el a szenátus döntését – újraszavazásra visszaküldje a kérdést.
Az ügy főszereplőit közvetlenül is megkerestük kérdéseinkkel, és azt is felajánlottuk, hogy elmondhatják a történtekkel kapcsolatban a saját verziójukat. Utóbbi felvetésre nem volt érdemi válasz, a feltett kérdésekkel kapcsolatban Molnár Péter és Horváth Ágnes írt vissza, Wáberer György és Fiáth Attila cikkünk megjelenéséig nem reagált. Az elmúlt hetekben azonban megkerestük a Tokaj-Hegyalja Egyetemen (THE) történtek sok közvetett szereplőjét, ismerőjét és érintettjét is. Közülük végül bő féltucatnyian döntöttek úgy, hogy elmondják, az általuk látottak és tapasztaltak alapján mi és hogyan vezetett, vezethetett el a tavaly még teljes egyetértésben munkához látó ötfős kuratórium kettészakadásához.
Kinek a homokozója?
A szenátusi döntés kontra kuratóriumi szavazás eredményének jogszerűségét illetően az a valószínűbb, hogy az egymásnak feszülő érvek hangoztatói maguk sem tudták biztosan, mi jogszerű. Ennek fő oka, hogy az alapítványi, modellváltó egyetemek nem rendelkeznek a teljes, minden helyzetre egyértelmű válaszokat biztosítani képes jogszabályi lefedettséggel. Ez a helyzet is ilyen. A patthelyzet feloldását nemcsak az nehezíti, hogy a vonatkozó jogszabályok előkészítésében Stumpf István még témafelelős kormánybiztosként központi szerepet játszott, de az is, hogy Sárospatakon az egyetem szenátusi szavazása sem volt egyértelműen kedvező Fiáth Attilára nézve.
A dijoni borakadémiás kapcsolatait a Tokaj-Hegyalja Egyetemre becsatornázó Fiáth győzelmét ugyanis 14, döntetlennel záruló szavazási forduló előzte meg, ráadásul az utolsó voksolást követően többen is árulásról beszéltek. Az máig nem derült ki, hogy Stumpf Istvánnak végül kit mivel sikerült maga mellé állítania. Akár jogos a kuratórium eredmény-felülírása, akár nem, a döntést megelőző helyzet visszaállítása már nem lehetséges: a botrány kipattanásakor Fiáth Attila visszalépett a versengésből a rektori címért, így pedig korábbi rektorjelöltsége is semmis.
Stumpf állítása szerint e döntés jogsértő volta miatt mondott le. Molnár Péter viszont – aki fontosnak tartotta hangsúlyozni a Szabad Európának, hogy „az én véleményem, motivációm egy-egy döntést megelőzően, vagy a döntéssel kapcsolatos reakcióim egyéniek, nem feltétlenül tükrözik kurátortársaim álláspontját, tehát a konkrét válaszaimat ezzel a megkötéssel kell kezelni” – csak azt közölte, hogy tiszteletben tartja Stumpf lemondását. Azért is – magyarázata –, mert nem akar belelátni semmit a döntésbe, mivel „ilyen formátumú ember esetén nem hiszem, hogy helyes volna az általa közölthöz képest más okokat keresni, találgatni”. A kuratóriumi döntést illetően Molnár Péter szerint természetes, ha véleménykülönbség alakul ki a testületben, de a döntést a többség hozta, „ennél többet én ebbe az ügybe nem gondolnék bele, hiszen meggyőződésem, hogy minden kurátor a saját, tisztességes meggyőződése szerint szavazott” – közölte.
„A kuratóriumi vita nem a szenátusi döntésről, a rektorjelöltek személyéről vagy a pályázatukról szólt, mert bármelyik jelöltet támogatta volna Stumpf, akkor is ugyanez lett volna a vége” – összegezte a THE életében az eddigi leghangosabb botrány tanulságát egy bennfentes. A rektorválasztási botrány az ő ismeretei szerint csak a végkifejletet hozta el a kuratórium hónapok óta élesedő belső vitájában, az erős emberek, Stumpf István és Wáberer György csatározásában. Stumpf azonban a temperamentumából eredően a nyílt konfrontációt kerülő Molnár Péterrel is hamar összekülönbözött.
Furmint vagy chardonnay
Az aktuálisan a hegyközség egyik legfontosabb emberének tartott, többek között az egyetem szőlész-borász képzését is irányító szakemberrel az elnök első komoly nézeteltérése azt követően alakult ki, hogy Stumpf korteskedni kezdett a borvidékre beengedendő, eddigiektől eltérő szőlőfajták (például a pezsgőgyártáshoz szükséges pinot noir és chardonnay) mellett. Sokfelé hangoztatta: le kell számolni a furmint és a hárslevelű jó eladhatóságának illúziójával – pláne, hogy az a XIX. század végi filoxériavészre adott válaszként alakult ki így –, mert ez a hozzáállás már nem korszerű és nem gazdaságos.
Ez a gondolatmenet nem ismeretlen, mivel évek óta ezt mantrázza Fiáth Attila is. A dilemma megítélésekor az erre rácáfoló, exportképes birtokok borkínálata és működése mellett azt is érdemes figyelembe venni, hogy Stumpf ezt olyan közegben erőltette, ahol főként a furmintra épített gazdaságok és hatalmi ambíciók dominálnak. A Patricius birtokot irányító Molnár Péterre, de mások mellett Sauska Krisztiánra is ráolvasható ez, de a hegyközségi tanács értékválasztására is – amely szervezetet szintén Molnár Péter vezeti.
Egyetemi kutatóintézet?
Személyes támadásként volt értelmezhető Molnár Péter számára az is, amikor Stumpf a hegyközségi tulajdonban lévő tarcali kutatóintézet egyetembe olvasztása mellett kezdett kardoskodni.
A kuratoriumi elnök érvelése abból indult ki, hogy ha az egyetemi szőlész-borász képzés jelentős részét a Tokaji Borvidék Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetébe kötnék be – mivel Sárospatakkal ellentétben Tarcalon erre labor, megfelelő oktatási helyszín, eszközpark és szakember is adott –, érdemes volna az egyetemhez csatolni az intézetet. Más olvasatban viszont a hegyközségi tanács az elmúlt évtized egyik legnagyobb eredményeként tartja számon, hogy megszerezték az államtól a súlyosan elhanyagolt létesítményt, és több mint négymilliárd forintból (nagyrészt európai uniós pályázati pénzekből) fel is újították.
Az pedig tovább mérgesíthette kettejük vitáját, hogy a kuratóriumi elnök – miként egy birtokigazgató fogalmazott – a hegyközségi tanács áprilisi választását megelőzően agitált, polgármesterekkel egyeztetett, majd a választást „egészen közelről megpróbálta szemmel tartani”.
Kérdéseinkre – ütközéseiről a volt kuratóriumi elnökkel – Molnár Péter azt válaszolta: meggyőződése szerint Stumpf István „nem valamiféle csetepaté eredményeként” hozta meg a döntést lemondásáról, hanem „az egyetem és az alapítvány érdekeit szem előtt tartva”. A tokaji borvidéken az idegen szőlőfajták ügye „hatáskör hiányában nem a kuratórium ügye”, és ugyanezt gondolja a tarcali kutatóintézet helyzetével kapcsolatban is, amelynek „helyzetéről voltak és vannak is folyamatban egyeztetések”. Ami pedig a hegyközségi választásokat illeti, a testület vezetője ezt szintén lokális, a szőlész-borász szakma belső ügyének tekinti, amelyet nincs értelme összekapcsolni a Stumpf-üggyel. „El sem tudom képzelni, hogy a hegyközségi választásokkal kapcsolatban hogyan és miben kerülhettem volna ellentétbe az elnök úrral” – közölte.
A megbízást a THE létrehozására Molnár Péter kapta Orbán Viktortól, amikor a miniszterelnök 2020. június 6-án a sátoraljaújhelyi Magyar Kálvárián felavatott egy turulszobrot. A nem hivatalos megbízás részben arról szólt, hogy a tokaji borvidéken is lennie kellene végre olyan felsőfokú szakképzésnek, mint amilyennel a világ híresebb borrégiói régóta rendelkeznek Bordeaux-tól Montpellier-n át Toscanáig. A tokaji nevére épülő és építő egyetem egy ötlet volt – ahhoz hasonló, mint hogy ennek az egyetemnek a hegyközségi tanács elnöke, a borvidék és az agártárca közötti összekötő lehetne a rektora. Molnár Péter egyéb elfoglaltságai és ambíciói miatt utóbbit gyorsan elvetették, de az egyetem és a világhírű borászképzés keretrendszerének kidolgozását nem. Az induláshoz szükséges előkészítő munkákat a korábbi egri rektorra – úgy is mint e térség szülöttére –, Hauser Zoltánra bízták. Stumpf csak később, a Zempléni Fesztivál nyitókoncertjén, augusztusban hallott először a THE ötletéről, de – szintén földiként – azonnal beleszeretett a projektbe. Alig fél évvel később, amikor a felsőoktatási modellváltás koordinációjáért felelős kormánybiztos lett, lokálisan mindenkinél nagyobb felhajtóerőt volt képes a sárospataki projekt alá fújni: Palkovics László akkori innovációs és technológiai miniszter az ő javaslatára bízott meg egy testületet az egyetemalapítási munkálatokkal.
Öt hónap alatt sikerült az önálló egyetemmé válás. Formálisan az tette lehetővé, hogy az egri egyetem tagintézményeként valójában nem kellett megalapítani, csupán át kellett alakítani az Eszterházy Károly Egyetem Sárospataki Comenius Campusát az anyaintézményről leválasztva. A gyakorlatban ez főként azzal járt, hogy az alapítással megbízottak versenyt futottak az idővel. Legfontosabb feladatuk az volt, hogy határidőre a Bodrog-parti egyetemre szabják a 2021. április 30-án hatályba léptetett, úgynevezett kekvatörvénnyel létrehozott vagyonkezelői alapítványokra érvényes paramétereket. A kormány segíteni akarása e témában gyorsan formát öltött: még aznap megjelent a THE-re szabott törvény (amely jogilag biztosította, hogy 2021. augusztus 1-jével az intézmény önállóan, szőlész-borász, illetve turizmus-vendéglátás képzési fókusszal megkezdhesse működését), ezen túl pedig a kormány biztosította a vagyont az új egyetemhez.
Utóbbiról nemrég a 24.hu derítette ki, hogy „az alapítvány céljainak megvalósítása érdekében” induláskor 75,5 milliárd forintos állami vagyon került a pici, alig ötszáz hallgató pallérozására kialakított egyetemi alapítvány kincstárába. A kitömöttség mértékét a Tokaj-Hegyalja Egyetemért Alapítvány vitatja, azt állítják, hogy a hozzájuk került ingatlan, állampapír és kincstárjegy névértéke valójában csupán 65 milliárd forint.
Az egyetem működtetése aktuálisan mintegy 1,8 milliárd forint évente. A hallgatók és az intézmény elszámolható teljesítménye (tdk-versenyen indulók, új hallgatói jelentkezések száma stb.) után az állami kvóta ebből 1,6 milliárd forintot fedez, a kétszázmillió forintos lyukat különböző pályázatokból, kutatási eredményekből, megrendelésekből és fizetős vendégekből kellene összehozni. Jelenleg ezt az összeget a THE nem képes megtermelni, így az alapítvány vagyonából, illetve annak hasznából kell finanszíroznia.
Egy éve látszólag Stumpf volt az ügyesebb a messziről is jól látható méretű alapítványi vagyon feletti irányításért induló helyezkedésben, mára azonban kiderült: attól kezdve gyűltek a sérelmek, hogy a tavaly családi okokra hivatkozva egy év után lemondó első rektor, Bolvári-Takács Gábor helyére kapásból két saját jelöltet, régi ismerőst is a rendszerbe illesztett. Egyikükből, a még a Századvég egri tagozatából ismert, később kis híján egri egyetemi vezetővé választott Horváth Ágnes történész-politológusból megbízott rektor lett, a másik jó ismerőst, a tudományos életben a gazdasági jog, az üzletiben pedig leginkább az első magyarországi magán-felsőoktatási intézmény, a ma Metropolitan Egyetemként működő egykori BKF alapítójaként ismert Herbst Árpádot pedig a kuratóriumba ültette be.
Herbst úgy vált konfliktusforrássá és azzal terelte egy csapatba a három másik kurátort, hogy úgy érezték: Stumpf az építkezést illetően egyre inkább csak Herbstre támaszkodik. „A kapcsolatuk sok-sok éve működő bizalmi értékeket hordoz” – fogalmazott egy bennfentes arra hivatkozva, hogy már a BKF indulásakor jól ismerték egymást, volt olyan időszak, amikor Stumpf a Századvég Politikai Főiskola elnökévé is megtette barátját. (Az elnök lemondását követően Herbst Árpád is távozott a kuratóriumból.)
A fokozódó feszültségben az volt a szóbeszéd, hogy Stumpf és Herbst dönti majd el, mennyi lehet a rektor valós hatalma és szerepe a THE felvirágoztatásában. A jelek szerint annyira meggyőzőnek bizonyult Horváth Ágnes számára is, hogy átállt a másik oldalra. Egyéves megbízatásának második felére – amikorra három kulcsszereplő is távozott az egyetemről: oktatóként tovább dolgozó elődje, Bolvári-Takács Gábor, az egyetemépítő munkájáért nemrég a várostól Pro Urbe díjat kapó Hauser Zoltán, illetve az érkezésekor oktatási rektorhelyettessé kinevezett Bene Zsuzsanna – a hosszabbítás reményében hagyhatta, hogy Wáberer befutójaként a maga oldalára állítsa.
Az egyetemről távozó oktatókkal és dolgozókkal kapcsolatban Horváth Ágnes kérdésünkre azzal válaszolt, hogy az építkezés elején tartó egyetemen, ahol egy év után új vezető új elképzelésekkel jelent meg, elkerülhetetlen, hogy nem mindenki ért egyet. „Az oktatói kar változását az elérni kívánt céllal összefüggésben érdemes vizsgálni” – közölte a rektor, aki büszke arra, ami „a Tokaj-Hegyalja Egyetemen az elmúlt időszakban történt” ez ügyben.
Mondjon le!
Voltak más aggályok is. Többen nehezményezték a Budapest belvárosában kialakított, mintegy kétszáz négyzetméteres luxusirodát, amelyet az elnök kabinetvezetőstül és titkárnőstül magára szabott. Szemet szúrt a Škoda-flottát használó intézményben privát használatra kijárt fehér Audi Q5-ös. Az egyetemi bürokráciában olykor megütközést keltett a kuratóriumi elnök titkárának, Cseporán Zsolt agilitása.
Stumpf István – és ezt több ismerőse is határozottan állítja – egyáltalán nem érezte a közelgő veszélyt. Meg volt győződve arról, hogy mindent jól csinál. Az új rektorról döntő szavazás előtt is megjelenési lehetőségeket kerestetett, júniusban interjúra készült, nyilvánosan beszélni akart arról, hogy az egyetem újabb válaszúthoz érkezett. „Ebbe Pista nagyon belebambult” – mondta róla egy ismerőse, aki szerint nem az egészséges egoizmusával volt baj, hanem azzal, ahogy az utóbbi időben reagált a történésekre. Ezek „egyre gyakrabban nem szerethetővé tették a magatartását, főként azt, hogy átment dzsentribe” – tette hozzá a forrás.
Egybehangzó vélekedés, hogy az vezetett a kurátorok közötti szakításhoz, amikor az elnök áterőltette a rendszeren a kancellária létrehozását. Arra hivatkozott, hogy optimálisabb gazdasági működést tesz lehetővé, ha egy csapat rak össze minden pénzt, majd a Tokaj-Hegyalja Egyetemért Vagyonkezelő és Szolgáltató Zrt.-t is vezető Seregi Jánost, a aját emberét ültette a szervezet élére, aki így, ha rövid ideig is, de nemcsak az egyetemet működtető vállalat élére került, de az egyetem gazdasági ügyeinek első embere is lett.
E cikk írásakor Seregi adatlapját már törölték az egyetem honlapjáról, és bár még az ő neve olvasható egy másik információs oldalon a zrt. vezetőjeként, valójában a kancellári székből is, a vagyonkezelő cég éléről is távozott. Erről az egyetem nem adott hírt, pedig Stumpf István távozását követően Seregi már az átadás-átvétellel is végzett. Így nem volt ideje bizonyítani az optimalizált gazdálkodásban rejlő lehetőségeket, a hatalomkoncentráció azonban egy problémát máris generált. Az egyetemet és az alapítványt érintő gazdasági kérdésekről eddig nem sok információval rendelkező rektor a napokban szembesült azzal, hogy az egyetemnek milliárdos nagyságrendű, beruházásokról és épületfelújításokról szóló megállapodásai vannak. Ez utóbbit megkérdeztük Horváth Ágnestől, aki úgy válaszolt, hogy a kancellár nem neki, hanem a helyettesének adta át a hivatalát, „ezért sem módom, sem okom nem volt meglepődni” – tette hozzá.
Több forrás is elmondta: hallottak arról, hogy Wáberer György személyesen jelezte a miniszterelnöknek az egyetemi kuratóriumon belüli helyzet eszkalálódását. Amikor egy alkalommal a MÁV és a Volán összefésülésével kapcsolatban volt hivatalos meghívása a Karmelita kolostorba, állítólag választ is kapott: Orbán Viktor jelezte, hogy nem fog döntőbírót játszani az ügyben. Ez lehet a magyarázata annak a jelenetnek, hogy amikor a kuratóriumi ülésen a tagok a rektorjelöltekről vitáztak, Wáberer hirtelen lemondásra szólította fel Stumpfot.
A Stumpf István lemondásáról szóló hírt követő napokban több, a széles látókörű értelmezéshez segítséget kínáló cikk is megjelent az Átlátszón arról, hogy az utóbbi hónapokban hogyan vette a nevére a miniszterelnök veje, Tiborcz István azokat a tokaj-hegyaljai szőlőbirtokokat, amelyeket az Orbán család az utóbbi bő két évtizedben megszerzett, de közvetítők beiktatásával eddig nem nevesített. Az összesen mintegy százhektárnyi terület megszerzése Molnár Péterhez is kapcsolódik, aki a korábban felsorolt tisztségein túl a szóban forgó földeket és birtoktesteket egy korszakon át kezelő Patricius Borház Zrt. ügyvezetője és birtokigazgatója.
Tiborcz István felesége, Orbán Ráhel 2021 óta földművesként szerepel az agárnyilvántartásban, így jogosult a földvásárlásra. A mintegy százhektárnyi terület összesen 142 ingatlant jelent, ezeket 28 tétellé vonták össze, a miniszterelnök lánya ezekre jelezte vételi szándékát.
A riport alapján leginkább azért volt szükség a birtok-összpontosításra, mert a Patricius eredeti tulajdonosa, Kékessy Dezső márciusban meghalt. A különösen a miniszterelnök feleségével, Lévai Anikóval jó kapcsolatot ápoló üzletember az ezredfordulón gyakorlatilag magára (és ideiglenesen a nevére is) vette az Orbán család tokaji szőlőit. A halálát követően azonban a jelek szerint már nem volt elegendő a magántőkealapban elrejtés sem, így megtörtént a nevesítés: a sárazsadányi, bodrogkeresztúri, mádi, bodrogkisfaludi és tokaji szőlőterületek, illetve más, az adásvételi szerződéseken összesen hatszázmillió forintos értéken jegyzett ingatlanok új tulajdonosa Tiborcz István egyik cége, a BDSPT Zrt. lett, Molnár Péter pozíciója pedig tovább erősödött.
Az új elnök: bebiztosítva
„Már nincs ellentét a kuratóriumi tagok között. Volt ellentét, de megoldottuk” – mondta Wáberer György a Stumpf távozásának bejelentését követő napon tartott megbeszélésen. Két héttel később, június 20-án az egyetem szűkszavú közleménye szerint a kuratóriumból távozó Stumpf és Herbst helyére Nagy-Baló Csaba, a sárospataki református gimnázium igazgatója és Illés Tibor ügyvéd került. Az új elnök Wáberer György lett, Molnár Péter és Sauska Krisztián pedig továbbra is kuratóriumi tag maradt.
Az újak is az elnök emberei, ez biztosítja a hatalmi homogenitást, ám alapítása óta először nincs az egyetemet meghatározó testületben a tudományos életet akadémiai szinten is képviselő szakember. Az eredményes, de konfliktusos személyiségként ismert középiskolai igazgató kurátori meghívóját az indokolhatja, hogy Nagy-Baló gazdag, befolyásos pataki öregdiákokra (többek között Wáberer Györgyre) támaszkodva képes volt helyreállítani az egyházi iskola anyagi és intézményi presztízsét, és e tapasztalatnak az egyetem is hasznát veheti. Illés Tibor meghívása mellett pedig "az ügyvédre mindig szükség van" közhelyen túl az is szólt, hogy korábban dolgozott már az egykori fuvarozókirálynak.
„A rektori tisztséget továbbra is Horváth Ágnes tölti be” – olvasható a közleményben, de az még július elején sem teljesen biztos, hogy ez tényleg így is maradhat-e. A Stumpf távozásával végződő kuratóriumi ülés és Fiáth Attila rektorjelöltségtől való visszalépése után Horváth Ágnes fogadást adott a bodrogkeresztúri Henye vendégházban. A Mészáros Lőrinchez köthető rendezvényközpontba meghívott polgármesterek és intézményvezetők előtt a vendéglátó be is jelentette, hogy győzelmét követően már a további építkezésre koncentrál.
A szenátusi és kuratóriumi szavazások közti jogi tisztázatlanságok miatt azonban a legitimációs döntés egyelőre várat magára. Az egyetemi közlemény megjelenésével egy időben azonban Stumpf István elbúcsúzott. „Megint lezárult egy fejezet. Június 20-án megváltam a két éve életre hívott és pályára állított Tokaj-Hegyalja Egyetemtől. Mindenkinek, aki segített, köszönöm a munkáját!” – írta ki Facebook-oldalára a saját fotója fölé, amelyen az egyetem logójával díszített háttér előtt ismeretlen összetételű és nagyságú hallgatóságnak beszél.
Egy nyitott kérdés maradt: egyelőre senki nem tudja, mi lesz Fiáth Attilával. Közeli ismerősei szerint még ő sem döntötte el, hogy a megváltozott körülmények között érdemes-e a saját kapcsolataira épített, de az egyetemre akkreditált felsőfokú szakképző intézetben folytatnia a munkát. Horváth Ágnes közölte, hogy bízik a megállapodásban, ugyanakkor hozzátette: „A Wine Business Management-képzést mindenképpen folytatjuk.” A rektorságért ugyan nem, de a szakképzőnél magasabb szintű pozícióért még érdemes lehet Fiáthnak maradnia: értesüléseinket, amelyek szerint alkalmasnak tartja a THE teljes körű szőlész-borász képzésének vezetésére is a borakadémikust, Molnár Péter megerősítette, azzal, hogy „ez az egyetem és a fenntartó számára is nyitott kérdés. A szándékokat és elképzeléseket persze egyeztetni kell, és közös nevezőről lehet tovább építkezni” – közölte.
