Még nem dolgozta fel kollégái kirúgását, úgy érzi, ezek után már nem tud úgy tanítani, mintha semmi sem történt volna, nem tud azonosulni a rendszerrel. A tiltakozások legkeményebb módját, a határozatlan idejű polgári engedetlenséget választotta nagyjából tucatnyi kollégájával. Gazsó Melinda spanyoltanár, a múlt szerdai elbocsátásokban érintett egyik gimnázium tanára nyilatkozott a Szabad Európának.
A két iskolás gyermeket nevelő Gazsó Melinda húsz éve tanít az érintett budapesti gimnáziumban, amit az iskola kérésére nem nevezünk meg. Ott kezdte pályáját spanyoltanárként. Mint mondta, amikor két évtizede elkezdett tanítani, még minden más volt, nem létezett az a központosított rendszer, ami az utóbbi években létrejött, sokkal személyesebb volt a légkör.
Úgy emlékszik vissza, hogy nagyjából öt-hat évvel ezelőtt kezdték el érezni, hogy valami nem jó. Érkeztek az értelmetlennek tűnő, központosító intézkedések. Megemelkedtek az óraszámok, nőtt az adminisztráció, a helyettesítéseket nem fizették ki. A diákoknak túl sok az órájuk egy nap, előfordul, hogy akár 8. óra is van, a nulladikkal az már kilenc, így lehetetlen koncentrálni szerinte. Az ilyen dolgok sokasodtak az elmúlt időszakban – mondta Gazsó Melinda.
„Évek óta úgy érzem, hogy én már nem tanár vagyok: az, hogy bemegyek az osztályba tanítani, az egy huszadrangú dolog, mert mellette annyi az adminisztráció és az egyéb teendő” – fogalmazott.
Miután a pedagógusok sztrájkjogát kiüresítették, sokan gondolták úgy, hogy csak a polgári engedetlenség maradt mint eszköz, amivel kinyilváníthatják nemtetszésüket a központosítások miatt és akkor már a sztrájkjog elvétele miatt is – mondta.
A Kölcsey gimnáziumban szeptember végén történt kirúgások után álltak bele többen a polgári engedetlenségbe az iskolájukban, majd októberben még többen, ő is ekkor csatlakozott a tiltakozókhoz. Október 14–15-én és 17-én vett részt polgári engedetlenségben. Akár ő is azok között lehetett volna, akik múlt szerdán vehették át a felmondásukat. Azt mondja, most már azért is beleáll, mert nincs veszítenivalója.
„Nem szeretnék félni, és nem is félek, nem érzem úgy, hogy ebben a rendszerben, ilyen történések után én ugyanúgy tudnék tanítani, mint eddig, és azonosulni ezzel a rendszerrel” – fogalmazott.
Ehhez kapcsolódóan: Több száz kecskeméti diák ülősztrájkolt a tanáraiért és az oktatásért
A múlt szerdai kirúgások után a legkeményebb ellenállók közé csatlakozott, akik határozatlan idejű polgári engedetlenséget hirdettek, és azóta is kitartanak, nem tartják meg óráikat, és azt mondják, addig nem is fogják, amíg vissza nem veszik elbocsátott kollégáikat.
„Amit mi érzünk, az az önmeghasonlás, mert mi is felelősséget érzünk a diákok iránt, ugyanakkor nem tudom elképzelni, hogy úgy tartsak órát, mintha nem történt volna semmi, mintha nem bocsátottak volna el 13 kollégát, akik között én is ott lehetnék” – jelentette ki.
A polgári engedetlenség alatt is bemennek az iskolába, és bár az óráikat nem tartják meg, továbbra is adminisztrálnak, készülnek a következő órákra, ha van ilyen, javítanak, szervezik az egyéb programokat. Azt mondja, ez egy olyan szakma, hogy az, hogy az órát nem tartja meg, az körülbelül a munka tizedének a kiesését jelenti.
„Nagyon rossz és furcsa érzés, hogy húsz éven keresztül alig hiányoztam, és most egyszer csak azt mondom, hogy nem tartom meg az óráimat. Ez nekem is nehéz időszak, az én munkamorálom nem ilyen, magammal is küzdök, de tényleg úgy érzem, hogy nem szeretném ezt tovább ilyen formában űzni” – fogalmazott.
„Nem aggódom, nyelvtanárként kismillió állást tudok vállalni, eddig is vállalhattam volna, de nekem az életem a tanítás, viszont ebben a rendszerben nem szeretnék tanítani. Nekem nem a munkámat, hanem a hivatásomat vették el ezzel az egésszel” – jelentette ki.
Bátor döntésnek tartja, hogy a legutóbbi kirúgások óta egyre több pedagógus áll bele újabb tiltakozásokba országszerte, a beszámolók szerint ezer fölött van a számuk, de szerinte ez még mindig kevés, ugyanakkor tisztában vannak azzal, hogy nem mindenki engedheti meg magának ezt a kockázatot. Szeretné azt remélni, hogy nem volt hiába a tiltakozás és a kirúgások, és elindul valami változás, a tapasztalatai azonban nem ebbe az irányba mutatnak.
„Még mindig nem fogtuk fel a kollégáink kirúgását, szörnyű az a tudat, hogy nem lesznek velünk, tartjuk velük a kapcsolatot, ez az ügy továbbra is élteti őket, még ők sem dolgozták fel, és reméljük, hogy nem is kell, mert hátha történik valami. A diákjaink felé sem szerettük volna azt a látszatot kelteni, hogy velünk mindent meg lehet tenni. Abban is példát kívántunk mutatni, hogy ne hagyjuk magunkat mindenáron” – fogalmazott.
A bér is nagyon fontos, mert elhivatottságból és a diákok mosolyából nem lehet kenyeret venni, benne van az első öt követelés között, de nem az a legfontosabb – mondta Gazsó Melinda. Szerinte olyan emberek hozzák meg a döntéseket, akiknek nincs szakmai tapasztalatuk, nem érti, hogy az új alaptanterv hogyan jöhetett egyáltalán létre, annyira rossz a véleménye róla.
Azzal is tisztában van, hogy egy átalakítás évek kérdése, és rengeteg munka, azonban ha a döntéshozók helyében lenne, adna esélyt a változtatásra, mert a központosítás szerinte nem működik, kezdve az iskola állapotától az adminisztrációs terhekig.
Mint mondta, az iskola épülete majdhogynem rájuk omlik, mert nincs pénz a felújításra. A beázások elhárítását megcsinálták, de a penészedést már nem oldották meg, nagyon jelentős penészedés van a beázással érintett részeken, a tantermekben is – tette hozzá.
Arról is beszélt, hogy örül a jogerős ítéletnek, amely alapján ki kell fizetni a tanároknak a túlórákat és helyettesítéseket. Szerinte ez lényegében minden tanárt érint. Neki spanyolnyelv-tanérként ez átlagosan csak havi néhány órát jelentett, de vannak olyan kollégái, akiknek heti néhány órát, és úgy tudja, azokat sem fizették ki.
