Viktor Cvik körülbelül 4800 tonna búzát takarított be előző hónapban, a fekete-tengeri szerződés összeomlása miatt azonban fogalma sincs, mi lesz a sorsa a gabonának, vagy hogy egyáltalán fenn tudja-e tartani szeretett gazdaságát.
A férfi nagy nehézségekkel néz szembe, ugyanis normális körülmények között az általa megtermelt gabona kilencven százalékát külföldre szállították Odessza kikötővárosból. Terméshozama húsz százalékkal nőtt a tavalyihoz képest, ami békeidőben remek hír lenne, a mostani helyzetben viszont túlságosan megdrágult a kivitel az orosz haditengerészeti blokkád és az egekbe szökő logisztikai költségek miatt.
A 67 éves Cvik a jövőt firtató kérdésekre válaszolva azt mondta, hogy „túl fájdalmas erről beszélni”. Ő azonban mindössze egyike annak a több ezer gazdának, aki hasonló dilemmával találta szemben magát az utóbbi hetekben.
Moszkva júliusban jórészt mondvacsinált okokból visszautasította az ukrajnai gabonaexportot lehetővé tevő, tavaly nyáron kötött szerződés meghosszabbítását, azóta pedig az orosz megszálló hadsereg nagy erőkkel bombázza a kikötői létesítményeket és gabonaraktárakat a Fekete-tenger és a Duna partján.
Ehhez kapcsolódóan: Oroszország kiszáll a fekete-tengeri gabonaegyezményből
Az alku csaknem egy éve alatt eddig mintegy 32,8 millió tonnát exportáltak a világszervezet adatai alapján, ennek több mint fele kukorica, nagyjából negyede búza volt.
Az ügy egyre sürgetőbb, mert júniusban elkezdődött a betakarítás Ukrajnában, a tranzitútvonal kiesése pedig nehéz helyzetbe hozza Kijevet és az importáló államokat. A szárazföldi útvonalak kapacitása jóval alacsonyabb a tengerinél, ráadásul a gabonadömping már így is felzúdulást keltett Közép-Európában.
Miközben a nemzetközi közösség a gabonaegyezmény újraélesztését sürgeti, az ukrán gazdák körében teljes a bizonytalanság.
Ehhez kapcsolódóan: Amerikai külügyminiszter: Oroszország a gabonával próbálja zsarolni a világot
Cvik hangsúlyozta, hogy nem tudja, mit fog kezdeni a búzával, ahogy azt sem, hogy a továbbiakban is ki tudja-e fizetni a bérét csaknem nyolcvan munkásának. „Mit érezhetnék ilyen helyzetben? Mindenkinek nagy bánat ez” – közölte.
Kijevtől mintegy 120 kilométerre fekvő gazdaságában nemcsak gabonát termelnek, hanem különböző tejtermékeket is előállítanak egyebek mellett, a legnagyobb bevételt azonban messze a búzaexport adja. Az odesszai kikötő jelentette a kaput a világ, így például India vagy Észak-Afrika felé is.
A költséges szárazföldi és folyami tranzitútvonalak használata, a raktárak bérlése nagy valószínűséggel több tízezer dollárnyi veszteséget fog jelenteni Cviknek.
A férfin tavaly 1500 tonna gabona maradt rajta, és attól fél, hogy idén semennyit nem fog tudni eladni.
Ehhez kapcsolódóan: Orosz tanker sérült meg egy robbanásban a Kercsi-szorosban
Mindez azt eredményezi, hogy sok farmer nem is vet annyit, mint korábban. A fontos agrártermelőnek számító Ukrajnában idénre közel negyven százalékkal csökkent a kukorica- és búzatermesztés a háború előtti szinthez képest.
Olekszandr Szivogorlo, a gazdaság agronómusa aláhúzta, hogy akár van haszon, akár nincs, a földet nem lehet elhanyagolni. Közölte azt is, hogy barterügyleteken dolgoznak egyes beszállítókkal, például a termény egy részét minőségibb műtrágyára cserélték, hogy jövőre jobb lehessen a búzájuk.
Emellett olyan növények termelésébe kezdenek, amelyeket várhatóan kisebb költséggel tudnak árulni, például napraforgó- és repceolajat, ezáltal mérséklődhet a függőségük a gabonakiviteltől.
„Ezekkel a termékekkel fedezzük a veszteségeinket. Hogy mi lesz a búzával, azt egyelőre nehéz lenne megmondani, minden az exporton múlik” – fogalmazott.
Cvik ekképp próbálja fenntartani a gazdaságát, de ezzel a stratégiával legjobb esetben is a nullszaldó lehet a kívánt cél. Még ez is jobb, mint sok más esetében, akik biztosan veszteségesek lesznek idén.
