Búvóhely, víz, élelem: ez a három feltétel kell a vadon élő, a stresszt jól tűrő állatok egy részének ahhoz, hogy bejöjjenek a lakott területre. Ha nem akarjuk, hogy megismétlődjenek a János kórház közelében történtek, sokkal gondosabban kell eljárni a háztartási hulladék kezelésekor, az önkormányzatoknak pedig tudniuk kell, hogy bármelyik fél hektáros kis erdőfolt a lakott területen, aminek sűrűbb az aljnövényzete, ott tarthatja a vaddisznót.
Nagy visszhangja volt, vizsgálat is indult amiatt, hogy június elsején Budán, a János kórház közelében vaddisznókat – köztük malacokat – lőttek le fényes nappal. Egy elhanyagolt erdős, sűrű aljnövényzettel borított részről keveredhettek a villamossínek melletti beton vízelvezetőbe.
Egy nappal később a Telex egyik olvasója készített videót arról, hogy szinte ugyanott, ahol előző nap az elejtés történt, az esti forgalomban, a villamossíneken, a több sávos úton, kerékpárúton és járdán átkelve egy vaddisznókonda – malacok és kocák, süldők vegyesen – üget a lakóházak felé.
Buda egyik legfrekventáltabb útjáról, a Szilágyi Erzsébet fasorról van szó, a villamosvonal és kerékpárút is igen forgalmas. A kertes, családi és társasházas, parkos környéken sok a kutyatulajdonos, többen a nagy melegek idején a késő esti órákban indulnak sétára kutyájukkal. Egyszóval találkozási, konfrontálódási lehetőség is van bőven. A kukák, udvarok környékén megjelenő vad, elsősorban rókák és vaddisznók látványa sem szokatlan az itt élőknek.
A június elsejei lelövések azonban sokakat felháborítottak, többen felvetették, indokolt volt-e ez a megoldás. Az ellenzéki Demokratikus Koalíció pedig bejelentette, hogy kezdeményezi az állatvédelmi törvény módosítását, mondván „ideje megvédeni a belterületekre tévedt állatokat a brutális kivégzésektől".
Miért nem fogták be, miért kellett lelőni?
Először tehát azt kérdeztük Földvári Attilától, az Országos Magyar Vadászkamara szóvivőjétől és az Országos Magyar Vadászati Védegylet főmunkatársától, hogyan lehetett volna másként megoldani ezt a konkrét helyzetet. Miért nem fogták be és vitték máshova az állatokat? hogyan lehetett volna másként megoldani ezt a konkrét helyzetet. Miért nem fogták be és vitték máshova az állatokat?
„Nem volt más megoldás, és ilyen körülmények között vélhetően ezután sem lesz” – válaszol azonnal a szakember.
Mint mondja, érdemes rögtön tisztázni, hogy afrikai sertéspestis járvány van Magyarországon 2018 óta. Budának az a része, ahol elejtették a vaddisznókat, olyan területre esik, ahonnan a járvány miatt disznót élve kivinni tilos, ahogyan oda élve bevinni sem lehet. Ha a vadat befogják vagy elaltatják, akkor az állat él. Tehát a nemzetközi jogszabályok, az uniós jog szerint sem lett volna járható út a befogás.
Ami az altatást illeti, „azért az a gyakorlatban nem úgy működik, mint amit a ismeretterjesztő csatornákon látni, hogy 300 méterről meglőnek altatólövedékkel egy elefántot, az összeesik és már viszi is a helikopter ”.
Ennek épp az ellenkezője szokott történni a gyakorlatban, ami ilyen körülmények között szinte kivitelezhetetlenné teszi az altatást. Az a szer, amivel altatnak, engedélyhez között, ilyen engedélye elsősorban állatorvosoknak van. Nagyon közel kell menni az állathoz, hogy meg tudják lőni azzal a légpuskaszerű fegyverrel, amelyből az altatólövedéket elengedik. A másik kérdés az adagolás. Ha túladagolják, az állat elpusztul, ha kicsi a dózis, az állat nem alszik el, hanem a lövéstől megijedve menekülni kezd. De még akkor is, ha minden pontosan megy, akkor sem esik össze rögtön, menekül, amíg viszi a lába. Lehet, hogy bemegy egy háznak a kertjébe, és ez is veszélyes.
Kvíz: Milyen trófeákra vadásznak a politikusok?
Indítsa el a kvízt, ha többet akar megtudni
Miért jönnek az erdőből a városba?
Nagyon sokszor nem jönnek, ezek a példányok már ide születhettek, a várost tekintik élőhelynek – mondja az Országos Magyar Vadászati Védegylet főmunkatársa, hangsúlyozva, hogy az elejtés, vagy ha lehetséges lenne, a befogás már a tüneti kezelés. A stresszt jól tűrő vadon élő álltoknak három feltétel kell, hogy jól érezzék magukat: élelem, víz és búvóhely. Ezt a három feltételt nagyon sok helyen a városban már minden további nélkül megtalálják. Részben maguk a városlakók biztosítják nekik ezeket a „szolgáltatásokat". Ha van egy elgazosodott telek valamelyik utcában, máris megvan a búvóhely, különösen, ha ez a telek az erdőhöz közeli részen, peremkerületben van. Az ilyen területeket a vad megtalálja, napközben ott elpihen, ahogy besötétedik, onnan indul portyázni.
Vizet könnyű találni, egy pocsolya vagy vízelvezető csatorna is jó lehet, de a háziállatoknak kitett vizet is megisszák. Ételt talál a kukák felborogatásakor, de megteszi a kutyának kitett eledel vagy a komposzt is, amelyben turkálni tud. Vagyis, ha nem akarjuk, hogy vadállatunk legyen lakott területen, ezeket a körülményeket meg kell szüntetnünk, mondja Földvári Attila.
A vaddisznónál maradva a szakember hangsúlyozza, hogy nagyon intelligens állatról van szó. Nyilván nem örül a zajnak és a forgalomnak, de megszokja, mert attól semmi baja nem lesz, az étel, a víz és a búvóhely pedig fontosabb.
„Nem arról van szó, hogy nekik nincs mit enni a természetben, vagy elfogyott volna az életterük. Nem fogyott el. Nekik nagyon jó ott az erdőben, de idebent sokkal jobb, mert ők azt nézik, hogy a lehető legkisebb energiabefektetéssel hogyan tudnak a legnagyobb hasznot hajtani valamiből. A második, harmadik nemzedéknek pedig már ez számít élőhelynek, nem is tudják, milyen a lakott területen kívül."
„Vadállatnak lakott területen dolga nincsen”
Ez a vadászati érdekképviseleti szervezetek álláspontja, mondja Földvári Attila, mert akárhogy is nézzük, ez veszélyforrás. Ezt a szakember szerint a János kórház környékén történtek is jól mutatják. Forgalmas a környék, a vaddisznók közlekedési balesetet okozhatnak, ha a koca veszélyben érzi a malacokat támadhat, akár gyermekre is. Mint mondja, abban a pillanatban, ha megvan a baj, fordul a kocka, és mindenki azt kérdezi, miért nem voltak itt a vadászok, hogy „agyonlőjék”. A helyzet pedig azért faramuci.
„Nekünk erre semmilyen kötelezettségünk, illetékességünk nincs, a lakott terület nem része a vadászterületnek" – hangsúlyozza a szóvivő.
Ahogy arra a budai eset után a kamara is felhívta a figyelmet, a veszélyes állatok elejtése a települések belterületén voltaképp egy szolgáltatás vagy segítségnyújtás. Bárki fordulhat a rendőrséghez azzal, hogy kérjen egy ilyen engedélyt egy bizonyos személy számára, akinek adottak a személyi és tárgyi feltételei. A kárt okozó vad elejtésére a fegyverekről és lőszerekről szóló 253/2004. (VIII. 31.) Korm. rendelet ad lehetőséget. Ez a tevékenység nem is minősül vadászatnak, hanem kizárólag veszély elhárításának, megelőzésének.
Mi lehet a megoldás?
Földvári Attila a lakosság és az önkormányzatok felelősségét és a felvilágosítás, az oktatás fontosságát hangsúlyozza. Tudatosítani kell, hogy bármelyik fél hektáros kis erdőfolt a lakott területen, aminek sűrűbb az aljnövényzete, ott fogja tartani a disznót. Ugyanez vonatkozik azokra az elhanyagolt, elgazosodott telkekre is, ahova be tud jutni a vad. Ezeket a gazos területeket a városban meg kell szüntetni a szakember szerint. Ha valaki nem szeretné a komposztját rács mögött tartani a hátsó kertben, vadbiztos kerítést kell építenie.
"Ennek nyilván van költsége, de ha egy félmilliós öntözőrendszert egy-két évente kitúr a disznó, akkor lehet, hogy érdemes azt a kerítést megcsinálni."
A szakember szerint Magyarországon is kellenének olyan szakszolgálatok, amilyenekre külföldön már sok példa van. Ezt a kérdést a vadgazdálkodástól teljesen külön kezelve, ezeknek a szakszolgálatoknak kellene megoldaniuk úgy, hogy megfelelő képzettséggel, szakértelemmel a lakott területeken megjelenő vadakat – nem csak vadászható fajokat befogják – és elviszik olyan intézményekbe, létesítményekbe (állatkertekbe, vadasparkokba), ahol jogszerűen tarthatók, , vagy visszaviszik a természetbe. Jelenleg ezt a funkciót sok esetben civil állatvédő szervezetek töltik be (ezek közül többel korrekt együttműködést is kialakítottak a vadászati érdekképviseletek), de sokkal szerencsésebb lenne, ha a helyzet jogszabályi szinten is rendezett volna.
Ez már az államigazgatás, a jogalkotó és leginkább az Agrárminisztérium asztala. A legnagyobb kérdés persze nyilván az, honnan lesz erre forrás.
Mi a helyzet a medvével és a farkassal?
Erről már Dr. Patkó László vadbiológust, a WWF Magyarország Nagyragadozók
programvezetőjét kérdeztük. Legutóbb Nógrád megyében rögzített a kamera barnamedvét, az ezzel foglalkozó Facebook-oldal bejegyzései szerint folyamatosak az észlelések. Június 2-án például Püspökhatvan és Galgagyörk között láttak két medvét a régi szeméttelep környékén.
Patkó László elsősorban arra hívta fel a figyelmet, hogy az elmúlt 50-60 évvel ezelőtthöz képestben folyamatosan beszűkült ezeknek az állatoknak az élettere. Míg Magyarországon egykor a hiúz, a farkas és a medve is rendszeresen jelen volt, az üldöztetésük miatt a 20. század derekától számuk jelentősen megritkult. Az 1990-as évek óta kezdtek visszatérni, elsősorban a szlovák Kárpátok felől.
A farkas mára szaporodó állományokat képez a Bükkben, a Zempléni-hegységben és az Aggteleki-karszt területén, sőt, a Börzsönybe is észleltek már egy-két példányt.
A medve esetében ilyen szaporodó állományról nem tudnak Magyarország területén. Ugyanakkor ezeknek a nagyragadozóknak a megjelenése – még akkor is, ha csak
extrém helyzetekben támadnak emberre –, konfliktus forrásai lehetnek. Ezeknek a helyzeteknek a megelőzéséért az ember nagyon sokat tehet, mondja Dr. Patkó László.
“Nem szabad az állatokat etetni, amit beviszünk az erdőbe, például egy kiránduláskor, azt onnan ki is kell hozni. Le kell szokni a kihelyezett hulladéktárolókról, mert az étel szaga a kidobott csomagolópapíron megmarad és odavonzhatja az állatokat.”
A nagyragadozók képesek közvetlen kárt okozni az állattartónak, hiszen juhokat, kecskéket, szarvasmarhákat vagy más haszonállatokat zsákmányolhatnak. Ha megjelenik valahol egy medve, akkor már kialakulhat konfliktus, hiszen egy háromszáz kilós ragadozóról van szó. A veszélyt úgy tudjuk minimálisra csökkenteni, ha a hulladéktárolással kapcsolatos tényezőket felszámoljuk.
A farkasok esetében is a szakember a megelőzést, az ehhez szükséges támogatási és kártérítési rendszer fontosságát hangsúlyozza. Mint mondja, ez utóbbi gyakorlatilag nincs Magyarországon.
A WWF Magyarország az Európai Unió támogatásával megvalósuló EuroLarge Carnivores LIFE (2018-2022) projekt keretében arra törekszik, hogy párbeszédre sarkallja a különböző érdekcsoportokat, hiszen több európai példa is van arra, hogy újra megjelennek a nagyragadozók egy területen, mégis lehetséges ember és vadvilág konfliktusmentesebb együttélése.
