Szabályosan berúgta az ajtót csütörtökön az EU-csúcstalálkozó előtt a magyar miniszterelnök, aki Brüsszelnek a hétéves keretköltségvetés módosítására vonatkozó, június 20-i javaslatára reagálva azzal vádolta meg Ursula von der Leyent és csapatát, hogy a csőd szélére vitték az Európai Uniót.
Mit üzenhetett videón a magyar miniszterelnök?
Orbán Viktor rövid, de számos állítást tartalmazó videóüzenete hallatán, úgy tudjuk, többen is a szívükhöz kaptak az Európai Bizottságnál. Volt, aki tréfával próbálta elütni a kritikát, mondván, hogy a magyar vezető összekeveri az uniós költségvetést a magyarral, mivelhogy aki csak kicsit is konyít az EU-hoz, az tisztában van azzal, hogy az Európai Unió költségvetése nem lehet deficites, minden egyes kiadásra megvan a fedezet – kivéve a hitelfelvételből finanszírozott kiadásokat, de erre is létezik egy előre rögzített sáv az uniós GNI 1,4 és 2 százaléka között. Azaz bár jól hangzik az unió csődbe viteléről filozofálni, igazán nincs sok értelme.
Mások már nem vették ennyire félvállról a magyar vezető legújabb kirohanását az Európai Bizottság ellen. „Orbán szavai hadüzenettel érnek fel. Úgy tűnik, kiásta a csatabárdot” – nyilatkozta lapunknak egy nevének mellőzését kérő forrás, aki attól tart, hogy a miniszterelnök – aki a csúcson lengyel kollégájával a zárókövetkeztetések migrációról szóló részét is megvétózta – semmi szín alatt fog hozzájárulni a bizottság által 2024 és 2027 között kért 66 milliárd eurós költségvetési kiegészítéshez mindaddig, amíg nem lát legalább valamennyi pénzt a helyreállítási alapból és a kohéziós politikai kifizetésekből. Orbán videóüzenetének jószerivel ez volt az egyetlen vitathatatlan része, amikor arra hívta fel a figyelmet, hogy úgy kér több pénzt (közel 19 milliárd eurót) Brüsszel a helyreállítási alap (NGEU) infláció miatt megemelkedett kamatainak visszafizetésére, hogy „Magyarország és Lengyelország ebből eddig egy centet sem látott”.
A miniszterelnök kijátszhatja a zsarolási kártyát
Ennek oka, hogy a jogállami elvek sérülése és ennek a költségvetési pénzekre gyakorolt hatásai miatt mindkét ország büntetésben van, és csak egy sor feltétel teljesítése ellenében tarthatják a markukat az uniós mannáért. A magyar kormánynak azonban az elmúlt félévben egyetlen feladatsort sem sikerült kipipálnia, legyen szó az igazságszolgáltatás függetlenségét garantáló jogi és nem jogi intézkedésekről, a jogállami feltételrendszerre vonatkozó 21 szupermérföldkőről vagy a közalapítványi modellben működő egyetemek diákjainak Erasmus programokban való részvételéről. Ez utóbbi esetében már csak néhány hét maradt a megoldásra; hacsak nem következik be kedvező fordulat az utolsó pillanatban, sok magyar egyetemista kimaradhat az Erasmus plusz alatt futó diákcsereprogramokból.
Úgy tudjuk, hogy a bizottság legfrissebb értékelése szerint a kohéziós politikai forrásokból a jogállami eljárás keretében zárolt 6,3 milliárd euróhoz való hozzáféréshez szükséges még tizenkét feltételből a kormány tízet nem kielégítően teljesít. Azaz fél év alatt mindössze két házi feladatot sikerült a bizottság elvárásaival összhangban megoldani.
Orbán videóüzenete Brüsszelben azokat látszik most megerősíteni a véleményükben, akik úgy gondolják, hogy a magyar vezető már nem kíván alkudozásokkal és számára nehezen teljesíthető feltételek teljesítésével bíbelődni. Ehelyett – miként azt 2020-ban is, az MFF kitárgyalásakor tette – egyfajta végső eszközként megpróbálja majd megzsarolni az EU-t: ha nem ad pénzt, akkor az egyhangúság követelménye miatt a hétéves keretköltségvetés félidei felülvizsgálatára is keresztet vethet.
Ehhez kapcsolódóan: Interjú az EP elnökével: „Senki sem akarja büntetni a magyarokat”
Cáfolják a magyar vezető állításait
Magyarországnak becslések szerint négy év alatt nagyjából félmilliárd euróba kerülne az Európai Bizottság által javasolt 66 milliárd eurós keretemelés, amelyet egy Ukrajnának szánt, 33 milliárd euró összegű kölcsön egészítene ki. Orbán ehhez képest a már említett videóüzenetben arról beszélt, hogy a bizottsági javaslat további százmilliárdokat venni ki a tagállamok zsebéből.
A miniszterelnök egy másik, a bizottság által cáfolt állítása, hogy a testület „eurómilliárdokat kér a brüsszeli bürokraták fizetésének megemelésére”. A javaslatban négy évre 1,9 milliárd euróról van szó, de ennek csak kisebb része menne béremelésekre, azoknak a helyi alkalmazottaknak (biztonsági őrök, takarítók, vendéglátóipari személyzet stb.), akikre a belga vagy a luxemburgi törvények vonatkoznak, és akik fizetésének egy bonyolult egyenlet alapján követnie kell az inflációt. Brüsszel szerint a kért összeg nagyobb része a megemelkedett rezsi- és adminisztratív költségeket lenne hivatott fedezni.
Orbán Viktor azt is kifogásolta, hogy a migráció alatt a bizottság által kért plusz kétmilliárd eurót a határvédelem helyett arra költenék, hogy „behozzanak migránsokat”. Miként arra Brüsszelben rámutatnak, a kért keretből valójában a nemrég tanácsi szinten jóváhagyott migrációs paktum végrehajtásának jegyében a tagállami külső határokon létesítendő befogadóállomások férőhelyeinek bővítésére jutna többlettámogatás. Mint a közelmúltban írtunk róla, könnyen előfordulhat, hogy Magyarországon is lényegében vissza kellene építeni az európai bírósági ítélet miatt lebontott tranzitzónákat, ahol a jövőben – igaz, a magyartól eltérő szabályok mellett – szűrnék a beérkezőket és elbírálnák a menedékjogi kérelmeket.
A migrációs manőver: magyar–lengyel két elszigetelt barát
Orbán Viktor és lengyel kollégája, Tadeusz Morawiecki a péntek délután véget érő uniós csúcson éppen a migrációs paktumról minősített többségi döntéssel elfogadott tanácsi megállapodást próbálta közvetve megfúrni egy olyan szövegmódosító javaslattal, amely lényegében az állam- és kormányfők egyhangú döntésébe utalta volna a dossziét. Miután az uniós partnerek erre nem mutattak hajlandóságot, az EU27-ek helyett csak 25 uniós tagállam által felvállalt nyilatkozatot adott ki az Európai Tanács elnöke. A dolog nem példátlan, de ezen a szinten igen ritkán volt rá eddig példa.
Budapest és Varsó nemcsak tartalmilag nem ért egyet a migrációs paktummal (többek között azért, mert meglátásuk szerint kötelező menekültkvótát tartalmaz), hanem az eljárással sem, jelesül azzal, hogy egyébként az EU szerződésével összhangban a miniszterek minősített többséggel fogadták el a dokumentumot. De ez még nem a történet vége, és más megvilágításba helyezi az első látásra veszett fejsze nyelének tűnő magyar és lengyel erőfeszítéseket. A jogszabály elfogadásáig ugyanis még több hónap van hátra, és ha történetesen addig tovább romlik a migrációs helyzet az EU-ban, a magyar kormány reményei és feltevése szerint további tagállamok is visszavonhatják aláírásukat a migrációs paktum alól, és az egészet az utolsó pillanatban még vissza lehet majd fordítani.
Ebben lehet valami, mert miként arra EU-diplomaták is rámutattak, a migrációs paktum működésének a migrációs nyomás csökkentése a feltétele. Ha nem enyhül a nyomás, az EU tagállamainak egyre több Európába érkezőt kell elosztaniuk egymás között, alkalmasint jóval többet a minimálisan előírt évi harmincezer főnél.
Nem kérdéses, hogy ez az unalmasan induló uniós csúcstalálkozó a magyar (és a lengyel) miniszterelnök nevétől volt hangos, aki videóüzenetében azt kérdezte Brüsszeltől, hogy „Hol a pénz?” Orbán Viktor erre a kérdésre könnyen választ kaphatott volna a másfél napon át ugyanabban a teremben tartózkodó bizottsági elnöktől, de – mint Ursula von der Leyen a csúcsot követő sajtótájékoztatón a Népszava kérdésére közölte – a magyar kormányfő nem tette fel neki a kérdést, amire pedig a brüsszeli vezető láthatóan kész válasszal rendelkezett.
