Az öt kaszpi ország, amely négy éve aláírta a Kaszpi-tenger jogi helyzetéről szóló egyezményt, megállapodott, hogy békés célokra használják, valamint a béke és a barátság övezetévé alakítják a tengert. De vajon nevezhető-e a régió a béke és barátság tengerének, ha Oroszország onnan indít rakétákat ukrán polgári célpontokra? Miért vannak csöndben a szomszédok?
„Vlagyimir Putyin orosz elnök katonái Grad rakétákat lőnek civilekre, lakóépületeket, árvaházakat, szülészeti kórházakat találnak el ballisztikus és cirkálórakétákkal. Ukrajna az otthonunk!”
Ez volt a 28 éves odesszai Valerija Hlodan utolsó közösségimédia-posztja.
Április 23-án a Kaszpi-tengerről kilőtt orosz rakéta eltalálta azt a 16 emeletes épületet, ahol Valerija és családja élt. Az épület negyedik és ötödik emelete leomlott, a ház kigyulladt. Húszan megsérültek, nyolcan meghaltak. A rakéta a negyedik emeleten élő család három generációjának életét oltotta ki: Valerija, három hónapos kislánya, Kira és Valerija anyja, Ljudmila Javkina veszett oda.
Nem sokkal a támadás előtt Valerija férje, Jurij Hlodan lement a boltba vásárolni. Hazarohant, és követelte, hogy a mentők engedjék be az égő lakásba. Megtalálta felesége és anyósa holttestét, később a mentők hozták ki a lánya tetemét.
Azt, hogy a Kaszpi-tengerről indított rakéta egy család három generációjának életét követelte, Volodimir Zelenszkij ukrán elnök videóüzenetben tárta a világ elé. „A megöltek között volt egy három hónapos kislány is. Ő miképp fenyegette Oroszországot? Úgy tűnik, hogy a gyermekek megölése az Orosz Föderáció új nemzeti eszméje” – mondta Zelenszkij.
Ez volt az egyik első haláleset, amelyet az ukrajnai harci övezeten kívülről jelentettek. Akkoriban a harcok nagyrészt a Herszoni, a Zaporizzsjai és a Mikolajivi területre összpontosultak, több száz kilométerre keletre Odesszától. Oroszország azonban továbbra is bombázta a harci zónától távol eső polgári célpontokat.
Május 3-án Tu–95-ös stratégiai bombázók a Kaszpi-tengerről nagy pontosságú rakétákat indítottak a Lvivi, a Dnyiprói, a Kropivnyickiji, a Vinnyicai, a Kijevi és a Zakarpatyjai (Kárpátalja) terület infrastrukturális célpontjaira. Az ország nyugati és központi részén robbanások voltak a vasútvonalakon, a vonatok nem közlekedtek. Több régióban meghibásodtak a villamosenergia-termelő létesítmények, a lakosság áram nélkül maradt.
Június 26-án Oroszország hat darab nagy pontosságú, X–101 típusú rakétát lőtt ki Kijev irányába a Kaszpi-tengerről. Az ukrán légvédelmi rendszer többet lelőtt, de az egyik egy kijevi lakóépületbe csapódott. Egy ember meghalt, öt másik pedig megsebesült.
Oroszország júliusban, augusztusban és szeptemberben is folytatta a rakéták kilövését a Kaszpi-tengerről. Októberben és novemberben az orosz hadsereg még fokozta is rakétacsapásait, miután a fronton elszenvedett kudarcok után délen és keleten visszavonultak.
A Moszkva által kilőtt rakéták – Oroszország a Kaszpi-tengerről, a Fekete-tengerről és a Rosztovi területről indított csapásokat – Ukrajna-szerte megbénították az energia- és vízügyi létesítményeket, így emberek milliói maradtak víz és áram nélkül. Október 10-én az orosz védelmi minisztérium közölte, hogy a katonai létesítményekre és energiarendszerekre mért rakétacsapások „célba találtak”.
A kaszpi államok hallgatása
Négy évvel ezelőtt, 22 évnyi tárgyalás után a Kaszpi-tenger öt part menti állama – Azerbajdzsán, Irán, Kazahsztán, Oroszország és Türkmenisztán – vezetői aláírták a Kaszpi-tenger jogi státuszát meghatározó egyezményt. Az egyezmény szabályozza a felek jogait és kötelezettségeit a Kaszpi-tenger használatával kapcsolatban, beleértve a vizét, a medrét, az altalaját, természeti erőforrásait és légterét.
A dokumentum szerint a felek megállapodtak abban, hogy a tengert kizárólag békés célokra használják.
„Sikerült a Kaszpi-tengert a barátság tengerévé alakítanunk” – jelentette ki Nurszultan Nazarbajev akkori kazah elnök, aki a Kaszpi-tenger jogi státuszáról szóló egyezmény megvalósulását méltatta a kaszpi országok vezetőinek négy évvel ezelőtt, Aktauban tartott csúcstalálkozóján.
A „barátság tengerét”, amelyről Nazarbajev beszélt, az egyezmény 3. cikke rögzítette. A felek megállapodtak abban, hogy „a tengert békés célokra használják, a béke, a jószomszédság, a barátság és az együttműködés övezetévé alakítják”.
A találkozón a többi ország vezetői is méltatták az egyezményt.
İlham Aliyev azerbajdzsáni elnök „történelmi dokumentumnak” nevezte, a tengert pedig „a stabilitás és a biztonság övezetének”.
Vlagyimir Putyin „korszakalkotó eseményként” értékelve a dokumentumot azt mondta, hogy az egyezmény „garantálja, hogy a Kaszpi-tengert kizárólag békés célokra használják”.
Négy évvel később Oroszország rakétákat lőtt ki Ukrajnára, és a háborús övezet részévé tette a Kaszpi-tengert, de a tenger partján fekvő államok erre még nem reagáltak.
Függés Oroszországtól, vagy puszta önérdek?
A Szabad Európa kazah szolgálata megkérdezte a kazah külügyminisztériumot, hogy Asztana miért nem reagált arra, hogy Oroszország a Kaszpi-tengerről lőtt ki rakétákat Ukrajnára. A minisztérium azt válaszolta, hogy „az egyezmény minden rendelkezése (…) csak a Kaszpi-tengeri államokra vonatkozik, a köztük lévő kapcsolatokra összpontosít, nem szabályozza a harmadik országokkal történő interakció kérdését”.
Az egyezmény szerint a Kaszpi-tengeri államok kötelesek tiszteletben tartani egymás területi integritását és függetlenségét, nem alkalmazhatnak erőszakot egymás ellen, és nem avatkozhatnak egymás belügyeibe. Az egyezmény egyetlen rendelkezést tartalmaz harmadik országokra vonatkozóan: azt, hogy a felekhez nem tartozó fegyveres erők nem tartózkodhatnak a tengeren.
„Azt hiszem, a Kaszpi-tenger-parti államok álláspontja az, hogy az orosz hajók a Kaszpi-tengeren is nemzetközi vizeken vagy orosz vizeken tartózkodnak. Az egyetlen dolog, ami mellett a többi part menti állam elkötelezte magát, az a külső hatalmak távol tartása” – mondja Paul Goble, az orosz és posztszovjet térség tapasztalt elemzője.
Michał Pietkiewicz jogász, a lengyelországi Warmia és Mazury Egyetem jogi és közigazgatási karának professzora, aki tanulmányozta a Kaszpi-tengeri egyezményt, megjegyzi, hogy az csak egy regionális dokumentum, egy zárt rendszer a parti országok számára. Ezért Pietkiewicz szerint a gyakorlatban Oroszország nem sértette meg az egyezmény rendelkezéseit a Kaszpi-tengeri államokkal szemben.
A kazah külügyminisztérium azt is közölte a Szabad Európával, hogy az egyezmény nem lépett hatályba, így „Kazahsztánnak nincs jogi alapja arra, hogy megkövetelje Oroszországtól az egyezmény rendelkezéseinek betartását”.
Irán nem ratifikálta az egyezményt, de ennek semmi köze ahhoz, hogy a kaszpi államok nem fejezték ki aggodalmukat a rakétakilövések miatt – véli Pietkiewicz –, mivel minden egyes parti állam független, és önállóan cselekedhet.
Nyomás a kaszpi államokra, hogy ítéljék el Moszkvát
Még ha a kaszpi államok nem is támaszkodhatnak a Kaszpi-tengeri egyezményre, hogy vonatkozzon Oroszországra, más nemzetközi eszközökre hivatkozhatnak, és mivel mindegyikük tagja az ENSZ-nek, Pietkiewicz szerint a kaszpi államok elméletileg felléphetnek Oroszország ellen a népirtást, háborús és emberiség elleni bűncselekményeket tiltó nemzetközi jog alapján.
Az elemzők szerint azonban a kaszpi államok elsősorban azért hallgattak a rakétakilövésekről, mert függnek Oroszországtól. Ezek az államok tagjai az Oroszország által vezetett szövetségeknek.
Kazahsztán tagja a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének és az Eurázsiai Gazdasági Uniónak. Az ország az orosz kereskedelemtől is függ: Oroszország részesedése a kazah importból 38 százalék. Az Európába irányuló kazah olajexport Oroszországon keresztül halad (és az év során „technikai hibák” miatt váratlanul leállt egy időre).
Az év eleje óta Oroszország négy alkalommal állította le részben vagy teljesen a területén keresztül kazah kőolajat szállító Kaszpi-tengeri csővezeték-konzorcium működését, elemzők szerint azért, mert Kazahsztán nem támogatta nyilvánosan Oroszországot az Ukrajnával vívott háborúban, és az oroszországi katonai mozgósítás elől menekülő oroszok tízezreit engedte Kazahsztánba. Emellett elutasította a Kreml négy, részben ellenőrzése alatt álló ukrán régió bekebelezésének elismerését.
Türkmenisztán és Azerbajdzsán a Független Államok Közösségének tagja. Mindkettő szoros kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokat alakított ki Oroszországgal.
Oroszország ukrajnai invázióját követően Teherán és Moszkva megerősítette katonai együttműködését. Jelentések szerint Irán katonai drónokat szállít Oroszországnak. Kijev szerint hadserege már több mint háromszáz iráni gyártmányú drónt lőtt le. Október 16-án a The Washington Post arról számolt be, hogy Irán nemcsak drónokat, de még ballisztikus rakétákat is eladott Oroszországnak.
Vadim Szkibitszkij, Ukrajna katonai hírszerzésének helyettes vezetője a The Economistnak adott interjúban azt mondta, hogy az oroszok légi úton szállíthatják az iráni rakétákat a megszállt Krímbe, tengeri úton pedig a Kaszpi-tengeren lévő orosz kikötőkbe. A The Economist azt jósolta, hogy miután Oroszország megkapta a rakétákat, fokozni fogja légicsapásait.
„Hiányzik a felelősségvállalás más államok iránt (itt Ukrajnáról van szó), és hiányzik a szolidaritás más államokkal (szintén Ukrajnával). Egyes államok túlságosan félnek attól, hogy elveszítik a gáz- és olajellátásukat, ezért egy-egy állam sajátos érdekei néha előnyt élveznek a globális helyzettel szemben” – mondja Pietkiewicz.
„Mindazonáltal ha hallgatunk a nemzetközi jog alapvető normáinak megsértéséről, az szabad kezet ad az agresszornak. Az agressziós cselekmények más területekre is átterjedhetnek, beleértve a »hallgatag« államokat” – tette hozzá.
