Xi Diao arról számolt be: tisztában van vele, hogy kerülnie kellene a politikát fellépései során, de nehéz ennek ellenállni, már csak azért is, mert ugyanaz a neve, mint Hszi Csin-ping kínai elnöknek.
Utóbbival gyakran viccel a Melbourne-ben élő amatőr humorista, aki gyakran azzal nyitja az előadását, hogy neve annyira érzékeny politikailag, hogy amint csatlakozott egy csoportos csevegéshez a WeChat kínai üzenetküldő platformon, azonnal le is tiltották.
Általában a közönség zavart nevetéssel reagál arra, amikor 33 éves építőmérnök megtöri a kínai komédia de facto szabályait, amelyek alapján tilos olyasmivel viccelni, ami rossz színben tüntetné fel az országot. A legtöbb kínai stand-uposnak ez azt jelenti, hogy nem beszél a cenzúráról, nem említi az elnök nevét, nem érinti a rendkívül szigorú koronavírus-járvány elleni korlátozásokat vagy más társadalmi ügyeket.
„Kár. Ha a környezet nyitott lenne, feltűnhetnének világszínvonalú előadók” – mondta Xi.
Ehhez kapcsolódóan: A lengyelországi kínai nagykövetség igyekszik megakadályozni a disszidens kínai művész kiállítását
A mandarin nyelvű stand-up egyre nagyobb teret nyer, és nem csupán Kínában, hanem a diaszpórában is, például New Yorkban, Tokióban és Madridban.
Ugyanakkor a legtöbb humorista és számos rajongó egyetért abban, hogy bizonyos témáknak nincs helyük ezekben a klubokban.
Kínában a cenzorok előzetesen ellenőrzik a vicceket, és megbüntetik a politikai vörös vonalakat áthágókat. Idén egy társaságra mintegy kétmillió dollárnyi pénzbírságot szabtak ki, miután Li Hao-si előadása részeként felidézte a hadsereg egy szlogenjét.
Ehhez kapcsolódóan: Exkluzív: Kína és Oroszország közös taktikája az internet ellenőrzéséről, cenzúráról
Külföldön a stand-uposok nem tartanak megtorlástól, de sokuk szerint a politikai témák egyszerűen nem viccesek, pusztán kényelmetlen helyzetbe hozzák a hallgatóságot. Nagy részük nem is ismeri a politikai humort, miután olyan országban nőttek fel, amelyben tiltott.
„Azt csináljuk, amit a közönség szeret” – mondta Guo Dzsia, egy tokiói komédiaklub tulajdonosa, arra is kitérve, hogy a kínai kultúrában nem ildomos gúnyt űzni a politikából, ahogy például az Egyesült Államokban is érzékeny téma a faji kérdések boncolgatása.
„Vannak olyan területek, amelyeket nem érintenek, de ez nem elsősorban a kormányzati intézkedések, hanem a társadalmi nyomás vagy a kultúra vagy a vallás miatt lehet így” – vélekedett Michel Hockx, a Notre Dame Egyetem ázsiai tanulmányok intézetének igazgatója.
Ehhez kapcsolódóan: Már a blogoláshoz is engedély kell Kínában
A humoristák nagyon is tisztában vannak vele, hogy bajba kerülhetnek amiatt, amit mondanak. Többen is azon az állásponton voltak, hogy Li Hao-sinek előbb kellett volna gondolkoznia.
„Ha te nem is hibázol, de más igen, az az egész szakmára hatással lehet” – szögezte le a Milánóban élő, harmincéves Zhong Di.
A Kínába nemrég hazaköltöző Lin Dong-hsziao hangsúlyozta, hogy még mindig érezhető a hatása ennek a viccnek, vagyis az azt követő hatósági fellépésnek.
Peking számos esetben zaklatja és megfélemlíti a külföldön valamilyen aktivistatevékenységet folytató kínaiakat. Betiltották több ismert előadó fellépését a kelet-ázsiai országban, például zárolták az Egyesült Királyságban élő, malajziai Nigel Ng oldalait a kínai közösségi platformokon, miután az Uncle Roger karakterrel népszerűvé váló férfi a kínai lehallgatásokkal tréfálkozott egy videójában.
Xi Diao mindazonáltal elmondta, hogy nem fog felhagyni a viccekkel a nevével. „Egy senki vagyok, és végső soron ausztrál útlevelem van. (…) Folytatni fogom ezeket a vicceket” – fogalmazott.
