A koronavírus után az Európai Uniónak át kell gondolnia az iparstratégiáját, amelyet egyszerre sújt a külföldi, államilag támogatott vállalatok piactorzító hatása, az energiaválság okozta többletköltségek és az EU kiszolgáltatottsága egyes fontos nyersanyagok terén. A megoldás egyik eleme az innovatív, környezetbarát megoldások szélesebb körű alkalmazása.
Az európai iparágak 35 millió embernek adnak munkát az EU-ban, az ipar az unió gazdaságának több mint húsz százalékát teszi ki, fenntartható anyagokat és a jövő gazdasága és társadalma számára szükséges termékeket hoz létre, innovációt teremt, ráadásul az áruexport nyolcvan százalékát adja. Az EU emellett vezető globális szolgáltató, célpontja a közvetlen külföldi befektetéseknek is.
Ezen belül a feldolgozóipar teszi ki az EU ipari gazdaságának legnagyobb részét, 2019-ben ez adta az EU ipari hozzáadott értékének több mint négyötödét (84,7 százalékot) és az ipari foglalkoztatás 90,3 százalékát.
Az Európai Uniónak a koronavírus után új lendületet kell adnia ennek a területnek is, különösen a kisebb vállalkozásoknak. 2019-ben 23,2 millió vállalkozás működött az EU nem pénzügyi üzleti gazdaságában, amelyek 131,5 millió embert foglalkoztattak. A többsége (99,8 százalék) mikro-, kis- és középvállalkozás (kkv-k) volt, amelyek az EU GDP-jének több mint felét termelték. A startupokkal együtt a kkv-k kulcsfontosságúak az EU digitalizálásában.
Az ipari stratégiának azért is kell éppen rájuk összpontosítania, mivel sokan adósságot halmoztak fel a nemzeti koronavírus-intézkedések következtében, ezzel csökkentve befektetési kapacitásukat, ami hosszú távon valószínűleg lassú növekedést eredményez.
A fejlesztés a fejlődés
2021 májusában az Európai Bizottság frissített javaslatot terjesztett elő az EU iparstratégiájára vonatkozóan, hogy tükrözze a megváltozott körülményeket. A frissített stratégia a Covid-válság tanulságaira épít, a cél, hogy segítse a helyreállítást és kezelje az EU technológiai és ipari stratégiai függőségét. Hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni az egységes piac zavarokkal szembeni ellenállását, és biztosítani kell a személyek, áruk, szolgáltatások és a tőke szabad mozgását, valamint a zöld és a digitális átállás felgyorsítását.
Ezt a javaslatot megvizsgálta az Európai Parlament szakbizottsága is, és elfogadtak egy ezzel kapcsolatos állásfoglalást. Ez a dokumentum leszögezi: „Az ipar, az egyetemek és más oktatási intézmények, a kutatási és innovációs szervezetek és a kormányok közötti európai együttműködés elengedhetetlen a szükséges infrastruktúra kiépítéséhez és az olyan mindennapi szükségletek előállításához nélkülözhetetlen, áttörést jelentő technológiák kifejlesztéséhez, mint a tiszta acél, a tiszta vegyi anyagok, a tiszta műtrágya, az e-üzemanyagok, a napelemek, a szélturbinák és az alapvető gyógyszerek. Minden egyes ökoszisztéma esetében olyan átállási pályákra van szükségünk, amelyek együtt közös menetrendet alkotnak ezeknek az áttörést jelentő technológiáknak a fejlesztésére és alkalmazására vonatkozóan.”
Külön hatalmas kihívást jelent annak biztosítása, hogy a jövőben ki lehessen elégíteni az ipar energiaigényét. Az EP szerint egyértelművé vált, hogy az Európában előállított megújuló energia erre önmagában nem képes. Ezért energiadiplomáciát kell folytatnunk más országokkal például a szintetikus tüzelőanyagokkal való ellátás biztosítása érdekében – tartalmazza a dokumentum.
A függőség csökkentése
A Covid-válság még inkább ráirányította a figyelmet arra, hogy az Európai Unió túlságosan függ a világ más részeitől a kulcsfontosságú termékek és erőforrások tekintetében. A belföldi termeléssel kapcsolatos uniós megközelítés túl hosszú ideig a rövid távú költségeket részesítette előnyben a biztonsággal, a fenntarthatósággal és az ellenálló képességgel szemben. „Nem hagyhatjuk, hogy a gazdaságunkban és a jövő társadalmában alapvető fontosságú termékek és technológiák rendelkezésre állása és megfizethetősége nagymértékben függjön a világ más részeitől. Az Európai Uniónak vissza kell nyernie erős pozícióját a kulcsfontosságú globális értékláncokban, és válság idején is biztosítania kell a kritikus fontosságú nyersanyagokkal való ellátást” – szögezik le a parlamenti képviselők.
Önkritikát gyakorolva azt is elismerik, hogy az EU túl sokáig figyelmen kívül hagyta, hogy Kína, Oroszország és más nemzetek eltérő szabályok szerint játszanak. Hiszen egyes országok nem vonakodnak attól, hogy ipari szereplők vezető pozícióba hozásához stratégiai közberuházásokat és védettséget biztosítsanak. Ezzel szemben – és ez ebből a szempontból hátrányt jelent az európai cégeknek – Az EU-ban nem lehet minden ágazat állami finanszírozása. Ezért az EU-nak az is a dolga, hogy egyfajta védelmi eszköztárat hozzon létre annak érdekében, hogy fenntartsa az európai ipar számára az egyenlő versenyfeltételeket, felvegye a küzdelmet a külföldi támogatások ellen, megelőzze az államilag támogatott tisztességtelen versenyt.
Befektetés versenyképes és tiszta vállalkozásokba
Az iparstratégiával összefüggésben az EU-nak lehetővé kell tennie, hogy a vállalatok elérjék a klímasemlegességi célokat – amelyeket a zöld megállapodás ütemtervében és az Irány az 55%! csomagban is meghatároznak. Mindezt úgy, hogy támogatják a cégeket, különösen a kis- és középvállalkozásokat az átmenetben és a munkahelyteremtésben.
Ahhoz, hogy a zöld megállapodás megvalósuljon, ambiciózus iparpolitikára van szükség. A képviselők szeretnék elérni, hogy a bizottság ösztönözze a megfizethető, megújuló és alacsony szén-dioxid-kibocsátású energia előállítását, valamint fokozza a szükséges villamos energia, energia, hidrogén, fűtési/hűtési infrastruktúra tervezésének és finanszírozásának koordinálását.
A parlament várhatóan a szeptemberi plenáris ülésen hagyja jóvá a jelentést.
